Hogy lehet tapintatosan leépíteni egy ilyen embert? (beszélgetés)

Héééé! Mi a vége a történetnek?

(Szeretem a befejezett dolgokat.)

Nekem ebből az jön le, hogy élvezed a helyzetet, izgat, foglalkoztat a kérdés, hogy valaki udvarol neked, és nem is igazán akarod lerázni, csak jó női szokás szerint kéreted magad, játszol vele.

Csak ezt még saját magadnak sem ismered be.

Ha nem így lenne, nem indítottál volna fórumot róla, hanem kerek perec megmondtad volna neki, tapintatosan, vagy tapintatlanul.

Egyébként én sosem lennék tapintatos az ilyen emberrel. Nem érdemli meg, ha tényleg olyan, mint amit írsz.

Ha hív, akkor fel kell venni a telefont és megmondani neki, hogy többet ne hívjon, csak szomszédok vagytok, és azt is megmondanám neki, hogy a következő telefonja után feljelentem zaklatásért.

Ha mind igaz, amit írsz, akkor ez már zaklatás. Nem tudom mióta csnálja ezt a szomszéd, de én 1 napig nem hagytam volna, hogy engem ennyiszer felhívjon valaki.

Ha te tényleg tapintatosságból nem mondtál neki konkrétumot, akkor veled is gondok vannak, nem csak a szomszéddal...

volt valaki, akit nem tudtam eltavolitani;

odaig fajult a tortenet, hogy azt mondtam neki, nem szeretem a fiukat; ettol kezdve elkerult, mintha lepras lettem volna;

"És igen, nem igazán tudok menet mondani, de most muszáj lesz."

Így van, ez a megoldás. Egy határozott "NEM".

Mindig mindenki megmondja neki. Elereszti a füle mellett. Így kényelmesebb.

Kiházasítani? Nincs olyan ellenségem, akinek ajánlanám.

Mint már mondták, mindenki magából indul ki. Most is ezt tettem, sajnos ez a viselkedés nekem is tapasztalat.

Így neveltek, otthon is, meg az iskolá(k)ban is.

Én félreállok az utcán, ha babakocsis vagy nagycsomagos jön, régen átadtam mindig a helyem a rászorulónak (most már nem, már én vagyok a rászoruló, igaz, én nem ma már nem kapok előnyt a korom miatt, ez nem divat). Nem tettem le telefont (ezt a szakmám is megkövetelte), nő létemre is előre köszöntem, ha úgy volt illendő, na ja, és úgy általában megtanították az illemet, én például nem kezdek el morfondírozni például, hogy melyik oldalra kell tenni a szalvétát stb.

Amúgy nem vagyok okostojás, sőt nagyon-nagyon sok mindent nem tudok. És már felejtek is!! :))

Minden így van. 35 vagyok. És igen, nem igazán tudok menet mondani, de most muszáj lesz. Ez amolyan minden kezdet nehéz. Azt már megkaptam néha, hogy túl jószívű vagyok, és hogy az visz majd a sírba.

Amúgy én még túl öregesnek is tartom magamhoz. Akkor is ha normális lenne. De lehet, hogy csak a rossz tapasztalatok beszélnek belőlem.

Hmmm... nincs kép. De elgondolkoztam. Az ötvenes pasik még nem akarnak maguk korú nőt, azt hiszik, minden fiatal hölgy az ő kegyeikre vágyik. Szerintem

30-as, legeslegrosszabb esetben 40 elején.

(Ugyanis 46 évesen 33 éves szeretőm volt. Magamkorúnak nem nagyon kellettem.)

Várj, meg kell nézzelek!

De az írásod alapján nem túl fiatalnak, kiforrott, érett nőnek gondollak. Nem öregnek!

Nagyon jót vigyorogtam rajta!

De jaj! Ha én lennék ebben a helyzetben, abszolút nem lenne vicces. Hihihi!

Nem kellene neki is megmondani....? Még ha sok a rokon, akkor is. Vagy valaki házasítsa ki! Van, amikor mások jobban látják, hogy valakinek ki lenne az ideális.

Az én édesanyám 38 évesen lett özvegy, kommendáltak neki egy férfit... még én is imádom a papimat! Most már 33 éves házasok.

Sok ilyet láttam,főleg pasiba.

Kollégának szóltam,aki cipőt akart venni,h bezár a cipőbolt 70% kedvezmény van.Nem ment el 200m-re,anyját hívta.Nem lett jó a cipő,mivel nem próbálta,Mama kicserélte. 40éves pasiról írtam ezt.Gyereke nincs.Lehet,h szerencse,és akkor bunkó voltam.