Hogy lehet motiválni egy 18 éves kamaszt? (beszélgetés)

Igen, úgy érzem szeret és tisztel.

Valószínű az én hibám, hogy már nem tudunk úgy beszélgetni, mint régebben. Igazad lehet, bele kell csapni a közepébe.

Köszönöm én is, amiket írtál :)

Javaslom majd az anyukának, hogy minden döntésbe jobban vonja be!!

Félre értettelek :)

Kicsi korában talán aktívabb volt Pl. berakták videón, ahogy apja zenélt a zenekerban, ő pedig pár évesen fogott egy lavort, felfordította, ráállt és elkezdett tökéletesen ritmusra vezényelni :) :) azt hittük, hogy majd ilyen irányba fog folytatódni a dolog. A zenét most is nagyon szereti, de hallgatni, nem művelni.

Kicsiként örökmozgó volt, és járt is kosarazni tizenegynéhány évesen, de már az sem érdekli annyira. Mozgása baromi jó!

Olvasni viszont szeret :)

Szóval igen, régebben aktívabb volt. A tanulás mindig nehezen ment, de nem ilyen kínkeservesen mint most.

Úgy értettem a kérdést, hogy 18 éven keresztül motivált volt a gyerek, és most, miután 18 éves lett, most vált motiválatlan?

Ha fiatalabb korában rendben volt, akkor vajon mi változtatta meg.

Korábban mik voltak, amik motiválták?

Nekem nagyon bejön amit írsz .

Igazad lehet . Sőt van !

Örülök,hogy megosztottad a tapasztalatod/gondolatod !

Én nagyon köszönöm !

Szia,

vegigolvastam a forumot, mert van egy tuti receptem, de latom, senki nem irta...

nagyon egyszeru: a gyereket el kell kezdeni felnottkent kezelni, egyenrangu felkent. A szulok akarva-akaratlan utasitjak a gyereket, dirigalnak, es ezt a kamaszok jo resze nem veszi jo neven, kulonosen a fiuk.

A baratnod probalja lassacskan bevonni a csalad apro-csepro ugyeibe, beszeljek meg a fizetendoket, mit vasaroljunk, mire teszunk felre, mit ujitunk fel jovore, ilyesmi. A gyerek erezze, hogy ertekes es felelos tagja a csaladnak. Biztosan eleinte furcsan fog nezni, de ha latja, hogy anyuka komolyan gondolja, elkezdi o is komolyan venni magat, es az eletet, a feladatait is. Meg valami nagyon fontos: ha akar valamit a mama, amit a gyerek nem akar megcsinalni, az azert van, mert feleslegesnek tartja. Meg kell INDOKOLNI, mit miert kerunk, az "azert, mert en szeretnem" nem indok. Egy-ket honap alatt sokat fejlodhet a dolog, foleg, ha egyebkent jo a kapcsolatuk.

Mielott leoltanak, hogy mit pofazok, nincs gyerekem, szolnek, hogy van 2 fiatalabb hugom es egy fiatalabb ocsem (o volt a legproblemasabb, mint a kamasz fiuk altalaban), akik rendszeresen sirogorcsbe kergettek anyamat, nekem meg - erdekesmod - barmit barmikor megtettek, tanacsokat kernek a mai napig, es hallgatnak ram :) Ugyhogy a modszer mukodik ;)

Jaes meg ennyit: viselkedes szempontjabol a kamaszkor manapsag boven kitolodhat 23-25 eves korig is, ugyhogy meg eleg sok hatravan :) Sok sikert!

A szóban forgó Fiatalember tisztelt Téged? Felnéz Rád? Szeret?

Ha igen, esetleg valami közös program, kirándulás, cukrászda...vagy valami feladat, amit Érted kell megtennie...

az őszinte beszélgetésbe meg (szerintem) bele kell vágni, mellébeszélés nélkül: "Aggódom Érted, szeretném, ha beszélgetnénk...én így és így látom a jelenlegi helyzetedet..."

Igazából nem is azt kell elérni, hogy a helyzet megváltozzon, hanm előtte ki kellene derünie, mi miatt él ilyen apátiában. Lehet, hogy semmi oka nincs, és akkor nincs miért aggódni, majd elmúlik az idő előrehaladtával. De lehet, hogy nyomasztja Őt valami, csak nem tudja elmondani, vagy Ő maga sem tudja, ma az, de egy beszélgetés felszínre hozhatná...

Nem most került elő!!

Csak nekem most jutott eszembe, hogy itt is körbe tudok kérdezni.

Jó a nyelvérzéke, csak lusta tanulni. Nagyon jó volt angolból, aztán az elmúlt 1-2 évben visszaesett.

Múltkor kértem, hogy segítsen angolul levelet írni, és nagyon jókat mondott. Bíztam benne, hogy ez is motiválja, hogy tud segíteni valakinek :) nem tudom, hogy használt-e.. :S

Baromi jó a mozgása és a ritmusérzéke, de nem akar táncot tanulni és egyszerűen nem értem, h miért.

A vendéglátós szakközép nem jött be neki. Most közgazd. iskolába jár. Még érettségi előtt van.

Amennyire tudom, sok mindenről tudnak beszélgetni az anyjával, pl, hogy ha éppen tetszik neki egy lány. De nem egy bulizós, csajozós típus.

Csak mindent úgy kell kezdeni kihúzni belőle, aztán már mondja magától, de minden egyes alkalommal a kérdezgetni kell, mert zárkózott.

Ez a hálóinges sztori ismerős:) Nyáron lesz 19 a lányom, de 12 éves korától 17-ig igencsak sok álmatlan éjszakát okozott nekünk:) Vannak is ősz hajszálaink rendesen. Utána kezdett "normalizálódni" a helyzet. Addig ha olyan kedve volt, mindenre tojt jó nagy ívben.....Most egyetemre készül....Annyit beszélgettünk, hogy rojtos lett a szánk.....Sokat elértem a beszélgetésekkel. Tényleg.

De van aki később érik...Főleg a fiúk......

Köszönöm a hozzászólásokat!!

Egyet nem írtam, de az olvasottak alapján kellet volna előre mondanom: nem én vagyok a fiú anyja, hanem közeli rokonom és sajnos csak ritkán látom, így keveset tudok vele beszélni. Nehezen nyílik meg ezért az a pár nap amikor találkozunk elég rövid, hogy olyankor mélyebben elbeszélgessünk.

Az édesanyjánk szeretnék segíteni ötletekkel, de mivel ebben a cipőben még én sem jártam nem könnyű. Az anyára pedig légyszi ne vessetek követ, mert nehéz helyzetben van és tisztessségesnek nevelte/neveli a gyerekeit. Az egyik aktívabb, nyitott, a másikkal viszont sokkal több a probléma.

Szerintem tipikusak a tünetek mindnyájunk esetében.

Sőt, ha visszagondolok magamra, én sem voltam különb.

De nagyon ritkán kallódnak el azok a gyerekek, akik mögött ilyen szerető család áll.

(A haverikör azért tud csinálni cifra dolgokat!:(

Amúgy nagyon jó a kapcsolatunk , csak néha olyan kibírhatatlanul mufurc,de van amikor magától el kezd velem beszélgetni stb.

Tudja ,hogy mindenben számíthat rám és az Apjára .

Tényleg támogatjuk akkor is ha nem tetszik amit akar .

Most egy kicsit nehezebb időszakunk van ,de megoldjuk :)

Köszönöm a történeted !

Örömmel olvasom ,hogy van remény a lázadókor után is :)

Én mindenben mellette álok , a támasza leszek/vagyok .

Nagyon rendes emberek a szüleid, azért lettél Te is ilyen nagyon aranyos !:):):)

Boldog lennék, ha egy ilyen lányom is született volna!:)

Milyen a kapcsolatotok? Kötetlenül el tudtok beszélgetni, vagy vannak tabutémák? Nekem sajnos ez jelenti a legnagyobb gondot, mintha egyszerűen nem lennének nyitottak a szüleim arra amit szeretnék kiadni magamból. Persze már van kivel megbeszélni, de míg otthon voltam velük ez nagyon rosszul esett.

Viszont ami szerintem nagyon jó, hogy nem kötötték semmihez azt, hogy hová mehetek, hova nem, hanem ha nem akartak engedni akkor nem tiltották, hanem egyszerűen azt mondták hogy nagyon nem örülnek neki, féltenének stb, és ez sokkal meggyőzőbb nekem mint a szigor, szobafogság és hasonlók, emiatt még mostanában is szólok nekik hogy megyek valahova, nem leszek elérhető, pedig nem is velük élek már... :)Remélem picit tudtam segíteni.

Csak hogy tudd, nem vagy egyesül!

Az enyém 7 (!) éves korában, minden szombaton elment madáreleséget csomagolni egy állat kereskedésbe.

Később, egészen 26 éves koráig minden szünidőben dolgozott.

Emellett küzdősportban fekete övig vitte.

18 éves korában elkezdett egy általa szabadon választott egyetemet, amit elsőben otthagyott.

Következő szeptemberig megint elment dolgozni.

Szeptemberben megint elkezdte ugyanazt az egyetemet, amit ismét otthagyott.

Megint munka, majd szeptembertől megint elkezdett egy egyetemet, amit aztán be is fejezett.

Ma már biztonságtechnikai mérnök és 10 éve ugyanazon, az első munkahelyén dolgozik, nagyon megbecsülik, mert nagyon jó munkaerő.

Neki is voltak "dobásai" annak idején, volt hogy éjjel 3-kor álltam az utcasarkon mint egy qrva, a kabát alatt hálóinggel, mert nem tudtam, hogy a gyerekem, aki azelőtt ilyet nem csinált, jelzés nélkül elmaradt egész éjszakára!...és hasonlók.

De ember lett belőle, nem is akármilyen, családja van, szépen élnek, sokat dolgoznak és engem mindketten imádnak!:)

Hát ennyit erről!

Úgy gondolom , majd akkor nyilatkozz erről ,ha eléri a Gyermeked ugyan ezt a kort.

Tudod nagyon sok minden befolyásolhatja egy ekkora /ennyi idős gyerek gondolkodását .

Nem mindig a szülőt kell hibáztatni .

Hidd el senki sem úgy neveli a gyerekét ,hogy egy semmire kellő legyen.

Aki pedig sza..ik a gyerekére , az nem fog fórumon segítséget kérni , mert ha kicsiként tojt a gyerekre,majdnem felnőttként már magasról tojik rá.

Pl, az én 18 évesem , jár(t) a suli mellett Diákmunkára .(ott jól kihasználták ,becsapták) Sportolt, és zeneiskolába járt ...

Be került egy olyan társaságba ahol ez a menő.

Most kicsit problémás ,de én is és gondolom a Topik indító is azon vagyunk ,hogy megoldjuk és közösen a gyerekkel kimásszunk a lejtőből.

Nem a támadásra vagyunk kíváncsiak , hanem a Tapasztalatra /segítségre .