Hogy kérdezzek rá? (beszélgetős fórum)
Ez így van. Egyrészt sajnos az igazi kapcsolatot kereső negyvenes férfit múzeumban lehetne mutogatni, olyan ritka, másrészt, ami számomra szomorú, aki csak laza kapcsolatot akar, az nem szerelmes. Ha a férfi nem szerelmes, akkor pedig az egész egy kőhajításnyit sem ér. Nekem most az a nagyon negatív tapasztalatom, hogy ezen elvált férfiak zöme azért nem tud normális kapcsolatot kialakítani, mert, akár évek után is, a volt feleségét akarná vissza a régi életükkel, csak azt nem lehet, mert a nő már rég mással él. Ő is próbál továbblépni, de betelve a másik nővel nem tud, csak ilyen semmilyen laza kapcsolatokat kialakítani. És szabadulni sem tud, mert a gyerekek miatt napi kapcsolatban áll a régi asszonnyal. Csapda, amiből nagyon nehéz kiverekednie magát.
Szerintem ezt ennél tökéletesebben nem lehetett volna leírni!
Azt gondolom azért ez a női részről is meg van. Aki egyszer sérült a válásban, majd egyedül volt, az nem kíván megint egy koloncot a nyakába, csak ez ilyen laza kapcsolatot.
Megértelek. Nyilván ha az ember már többször járt így, óvatos lesz. De nem gondolom, hogy ezekben a helyzetekben a nő "rámenőssége" a probléma. Inkább az, hogy ezek a negyvenes, ötvenes férfiak nem kívánnak elköteleződni. Ilyen idősen már valószínűleg túlvannak legalább egy komoly kapcsolaton, akár házasságon, aminek végül szépen vagy kevésbé szépen, de vége lett. Ezért most nem akarnak mást, csak egy kényelmes, laza kapcsolatot. És ez nekik így tökéletesen megfelel. Nincs rajtuk nyomás a családalapítás kapcsán. Egy újabb esetleges válást a hátuk közepére sem kívánnak. De mégis van, aki odaadóan szereti őket. Természetesen nem mind ilyen. De aki nem, az nem is fogja menekülőre a szorosabb kapcsolat gondolatára.
Csak nehéz rájönni, hol van a határ az adott férfinál. Eddig nekem úgy tűnt, a legkisebb jelzésre is hajlamosak kimenekülni. És persze mondhatjuk, milyen jó, legalább kiderült, megszabadultunk stb. De a sokadik ilyen szituáció nagyon elfáraszt lelkileg. Bizonytalanná tesz. Ilyenkor születnek az ilyen kérdések. És nem is a "merre tart a kapcsolat" kérdés érdekes- sokszor maga a férfi sem tudja, nem érdemes forszírozni. Inkább a szeret-e? Biztos-e bennünk? Vannak- e kétségei? És ezt azért fél év után illene érezni. Nekem most a kb. két és fél hónap is soknak tűnik ehhez. Persze én is várok. (Hasonló korúak vagyunk, mint a fórumindító) De ha ahhoz hasonlítom, hogy huszonévesen, amikor megismertem a későbbi férjemet, ő egy hónap után megkérte a kezemet és össze is költöztünk... Hát, ez a negyvenes, ötvenes férfiak hezitálása ma...! Érthetően kiborító tud lenni.
Azt gondolom, ez egy téves meglátás. Hasonló szituációban vagyok, mint a fórumindító. Van nekem is- gondolom neki is- élete, sokszor még sok is, de közben azért csak eszünkbe jut, hogy hát már délután öt óra és még nem keresett. Ráírjak én? Biztos nem akarja. Akkor elhangzana, hogy hiányzol, mikor találkozunk. Vagy mégsem? Stb. Attól, hogy egész nap futunk a sok dolgunk után, bizony hiányzik közben a jelzés, hogy valaki vár, szeret, ölelne. Ha ezt el lehetne nyomni mindennapi feladatokkal, senki sem lenne párkapcsolatban.
Nem hiszem, hogy jó dolog sül ki abból, ha teljesen alárendeled magad annak, amit ő szeretne. Basszus, felnőtt nő vagy, van saját életed. vannak igényeid, terveid, Amelyek éppoly fontosak, mint az övéi.
PöttyösPanka leírta, aminél jobb tanácsot szerintem senki nem tud adni.
Szerintem meg jó lenne, ha a Fórumnyitó saját életet is élne! Akkor nem érne rá folyton ezen filózni!
És talán megeshetne, hogy hiányozni is kezdene a partnernek!
Nekem pont tetszene egy ilyen kötöttségű kapcsolat!
És mond, Te mit szeretnél, naponta hányszor írjon neked vagy hívjon fel???
Legyél kezdeményezőbb és ahogy arra reagál abból már sejtheted mit akar. Ha te nem nyitsz, lehet ő sem mer.
Szerintetek, ha hagynám sodródni az egészet, még egy darabig, és kedves, odaadó lennék, továbbra sem számonkérő, jutnék valamire?
Ő mondta ki az elején, hogy már nem akar a "haverom, barátom" lenni, hanem a párom.
Én nem tenném fel így a kérdést, hanem csak kimutatnám hogy többet akarok együtt lenni, és én komolyan gondolom. Ha nem ír, akkor írj te amikor eszedbe jut, 2 "normál" találkozó közé dobj be egy ötletet, hogy xy helyre elmehetnétek, vagy kedved lenne vmit együtt csinálni. Ha ezeket pozitívan fogadja akkor szuper, ha nem akarja szorosabbra fűzni, akkor az is kiderül. Ezt az elijesztést sosem értem, aki veled akar lenni azt nem fogja elijeszteni, ha több időt akarsz vele tölteni, hiszen ő is szeret veled lenni. Ha meg nem akar veled lenni, akkor valszeg nem egy lapon voltatok a kapcsolat jövőjét meg intenzitását illetően 🤷♀️
Az elején nem került szóba, ki milyen típusú kapcsolatra vágyik ?
Ha teljesen titkolod, hogy mit szeretnél, hogyan várod el a másiktól, hogy rájöjjön? Ebből jogosan tűnhet úgy, hogy neked teljesen mindegy. A férfiak nem gondolatolvasók. Valamint a kullancs és finom jelzések közt azért van némi átmenet.
Még nem próbáltam direktbe, nem szeretnék kullancs lenni. Vagy lehet, nekem kéne rámenősebbnek lennem?
Ha te próbálod szorosabbra fűzni a viszonyt, ha te szorgalmazod a gyakoribb találkozást akkor arra hogy reagál?
Én biztos nem kérdeznék rá, de olyan sem volt velem sosem, hogy nem éreztem, merre haladunk. Szerintem ha az ember ezt nem érzi, az a kapcsolat egy fillért sem ér...
Akkor hagyd,,vagy inkább úgy írom, én hagynám.
Pontosan úgy ahogy huszonévesen sem kérdeztem rá(mondjuk eszembe sem jutott),hogy hová tart a kapcsolat.Korai.
Attól függ te mit szereretnél.
Nem vagytok 20 évesek,,akkor mennyi kb.?
Mert mondjuk ha te épp még gyereket szeretnél,,és sürget az idő,,ez még érthető hogy többet akarsz tudni.
Ha ez nem áll fenn,,akkor élvezd ami van,,fél év még nem sok.
És mi lenne, ha nem kérdezgetnéd, hanem te tennél apróbb lépéseket afelé, hogy szorosabb legyen köztetek a kapcsolat. Aztán meglátod, hogyan reagál.
Érthető, hogy nem akarod elijeszteni. De az sem jó, ha a saját vágyaidat elfojtva évekig lapítasz és reménykedsz egy olyan kapcsolatban, ami nem halad arra, amerre te szeretnéd. Ha elszalad attól, mert te komolyabbra akarod fűzni a kapcsolatot, akkor nem kár érte.
Közömbösnek nem érzem, mert amikor együtt töltjük az időt, érzem, hogy szeret. (Nem csak szexuális értelemben gondolom, itt nem az dominál) Hiányzik az az igazi összetartozás, amikor egy pár tud egymás dolgairól, együtt vannak jóban-rosszban. Vagy esetleg ez magától alakul ki, idővel? A nehézség az, hogy mindketten sokáig voltunk egyedül, és nem vagyunk 20 évesek.
Langyosnak érzed a kapcsolatot, őt pedig közömbösnek, és tudni szeretnéd, hányadán álltok.
Még sose kérdeztem rá ilyesmire... az ilyesmi alakul magától 🙂
Előtte gondold át, hogy mit vársz tőle, mi az,amitől biztosnak éreznéd, hogy ő van neked. Mi az, ami hiányzik? Ha minden nap jelentkezne? Ha kimondaná, hogy te vagy a párja? Hogy szeret? Stb.
Aztán mondd el neki, hogy fontos neked és örülsz, hogy része az életednek, de bizonytalannak érzed magad és szeretnéd tudni, hogy ő mit gondol a kapcsolatotokról. Ha elmondja, utána esetleg térj rá arra, hogy mit szeretnél tőle. Ha ez a beszélgetés elriasztja, akkor nem ő az, akit keresel.
Szerintem sehogy! Én (a jelenlegi infóim alapján) nem kérdeznék rá...nem szabad ilyenre kérdezni, ha te biztos vagy az érzéseidben, mert valószínű még ő maga sem tudja. És ahogy te írod, ne riaszd el. Talán pont, hagy hagyd hogy hiányozz neki kicsit.
De persze te vagy benne a kapcsolatban te érzed.
Ha végkép nem bírod, akkor a lehető legfinomabban, mond el neki, hogy te mit érzel, de ne várd el tőle, hogy ő is azt mondja, amit te...és ezt mond is el neki, hogy nem vársz választ, csak szeretnéd, ha ő tudná.
Lehet ettől pont megnyílik.
Vagy elmondja a bizonytalanságát, amire jobb, ha készíted magad.
A múltjáról mit tudsz? Ha már nagyon megbántották páran, akkor lehet ez az oka a távolságtartásának...
Nem rosszindulattal írom: az a véleményem, hogy nem kéne rákérdezni. Egy kis türelem, lehet, hogy többet ér.
Kb. fél éve van egy kapcsolatom, ha ezt egyáltalán kapcsolatnak lehet nevezni. Néhány naponta találkozunk, van, hogy ír üzenetet, van hogy 1 napig se. Szeretném tőle megkérdezni, mi a terve velem, van-e egyáltalán, de úgy, hogy ne riasszam el. Adnátok ötleteket, hogy fogalmazzam meg? Ha kérhetem, kíméljetek meg a cinikus, rosszindulatú kommentektől. Én szeretem ezt az embert. Köszönöm, ha segítetek!
További ajánlott fórumok: