Hiszti vagy indulatkezelési probléma? Szerintetek hol a határ a kettő között? (tudásbázis)

szerintem a hisztinél rosszabb, hogy ennyire elutasító másokkal, még akkor is, ha keresik a társaságát. de ha a pszichológus pszichiátert ajánlott, érdemes megpróbálni, veszíteni nem veszítetek rajta semmit

volt hasonlóan viselkedő gyerek a környezetemben, de ő egyszerűen kinőtte, ahogy idősebb lett, és már nem ilyen erőszakosan fejezte ki, ha valami nem tetszik. de ő nem volt magának való, kifejezetten társasági gyerek volt

Ja, most fogom föl, hogy nagyobb gyerek..

De attól még minden igaz, amit írtam..

Az oknyomozás, a miértek, a mikorok..

Sok esetben fel nem ismert allergia, gyomorproblémák is állhatnak a háttérben..

De lehet sokféle gond, lehet egy introvertált személyiség csak, lehet enyhe autizmus, de lehet valami egész más lelki gond is, amit nem tud kifejezni, de lehet, nem is tud róla..

Irány a szakember, de a diganózisokkal óvatosan bánjál, csak annak megmutatni, akire tartozik, az iskolában csak hosszas gondolkozás után lobogtatni, vagy nem lobogtatni, ha esetleg kapnátok..

A hiszti egy indulatkezelési probléma, ha úgy tetszik, ami jó esetben lezajlik többször is a személyiség kifejlődése során. Az egyén keresi először önmagát, mint az anyától különálló lényt, keresi a határait, mit tehet meg, mit nem. Utána meg a szocializációval kapcsolatban jönnek elő ezek a tünetek.

De nagyon különböznek.

A lényeg, hogy ezzel a gyerek valamilyen igényét jelzi. De ez nem mindig egyértelmű, hogy mit. Ahhoz, hogy az ember a nehezebb gyereket is kezelni tudja, oknyomozónak kell lenni, rájönni, hogy esetleg szag, hang, valamelyik személy, vagy akármi más okoz gondot. Vagy az, hogy ő nem mehet nagymamához, vagy akármi..

A lényeg, hogy még nincsenek meg az eszközei arra, hogy kifejezze a kérését, problémáját, vagy éppen arra, hogy megértse a válasz miértjét.

A megkésett beszédfejlődésű gyerekem a leghisztisebb. Mert még mindig gondja van azzal, hogy egyébként a szellemi érettségének megfelelően kifejezze a problémáját. Belefárad, ha nem értjük meg, jön a hiszti..

De egyébként problémás, főként autista gyereket nevelő szülők tudjuk, hogy a hiszti nagy kincs. Az a gyerek, aki már akárhogy is, de képes kifejezni az akaratát, ott már olyan iszonyat baj nincs. Legfeljebb egy pár évig lehet - sőt kell és kötelességünk - finomítgatni a módszereken.. Úgy 20-25 évig..:-))

De sohasem lesz ebben mindenki egyforma.

Igen, szakember segítségét sohasem szégyen kérni.

Érdemes lenne szerintem kivizsgáltatni, többféle dolog is állhat a háttérben.

Amúgy az mit jelent hogy "nem vevő rá"? Nem kommunikál velük, vagy csak akkor ha kérdezik és ő nem kezdeményez? Nem játszik senkivel az iskolában?

Mo-on nem volt SNI-je, de ez egy hosszú történet. Itt pedig más a rendszer, de az ADHD-t nem én mondtam rá, meg nem is a szomszédasszony, hanem hivatalos kivizsgálás során.

Az iskola tényleg szuper, de itt általában az. Az otthonival szemben itt tisztában vannak nemcsak az ADHD-s gyerek, hanem általában a gyerekek igényeivel és szükségleteivel.

Mi is külföldön élünk, kb. egyidősek a gyerekeink, az én lányom is másodikos.

Igaz nálunk már otthon is ismert volt egy csomó dolog, de a szociális vonal is eléggé hasonló.

Ő ugyan nagyon nyitott és nagyon szeretne batkozni, de tulajdonképpen neki is folyamatosan beilleszkedési problémái vannak. Az itteni tanítói azt mondták, olyan mintha a szociális fejlődése jóval el lenne maradva a korától. Én is így látom, kb. 4-5 éves szinten lehet most. Értelmileg viszont sokkal-sokkal megelőzi a kortársait, egy alapos felmérés (IQ és más mentális teszteket csináltak) szerint 6 évesen 10-12 éves szinten állt.

Szia, az azert volt, mert az iskolaban nem szocializalodik egyaltalan. Nem baratkozik, nem erdeklodik a tobbiek fele. Nyilvan a 2 dolog osszefugg. Voltunk pszichologusnal, aki a szulok kikerdezese utan a gyerek kortorteneteben nem talalt okot a zarkozott viselkedesere, es mashova, pszichiaterhez kuldott.

Mindezek egy kivulallo szamara egyaltalan nem tunnek fel. Teljesen olyan, mint mas gyerekek, csak hat vannak bizonyos dolgai amit mi, szulei veszunk eszre, mert olyan helyzetekben jon csak ki. Meg persze a pedagogus, de o csak a szocialis viselkedeset mondta.

háát h épp rájön az ötperc, s akkor üt-vág mindenkit, ha valami nincs úgy, ahogy szeretné. :D

kb az, mint egy felnőttnél, annyi különbséggel, h igazán csak egy vele egykorúban tehet kárt. :D

Olvastam a másik topikot, ugyanemiatt kerestél pszichológust is? Szerintem mindenképpen érdemes elmenni, talán az okokat is jobban fel lehetne tárni és a megoldásban is segíthet.

Sokat olvastam a témában, a gyerek pszichodráma egyébként nagyon jó lehet a hasonló problémákkal küzdő gyerekeknek, esetleg érdemes keresni lehetőséget... (Nekünk sajnos nem játszik még, mert nyelvi akadályok vannak.)

Most elsős? Bennem mindenképpen felmerülne, hogy az iskola miatt van több feszültség. Különösen ha ott "túl jó"... valószínűleg túl sok az elvárás aminek próbál megfelelni és a feszültséggel nem tud mit kezdeni.

Nálunk az iskolában vannak időnként ilyan "dühkitörések" - legutóbb két napja. Amennyire össze tudom rakni a képet, több olyan dolog is történt a héten amit nem emésztett könnyen (iskolában, nem itthon) és egyszer kitört egy amúgy apróságnak tűnő dolgon. (Pedig nem is Magyarországon jár iskolába, itt sokkal kevesebb stressz éri őket, viszont ő ADHD-s, ami miatt a tűréshatárai szűkebbek.) Nálunk tegnpelőtt azon tört ki a balhé, hogy az utolsó óra végén szokásos fél órás játékidő aznap elmaradt, mert elcsúsztak valami kivágással-ragasztással (vagyis az is tulképp játék volt), de ő mindenképpen gyöngyözni akart, mert már előre eltervezte... kiabált, toporzékolt és ledobált egy csomó mindent a polcokról. Szerencsére itt jól kezelik az ilyesmit, egy átlag magyar iskolában már nem is tudom mi lenne velünk... Nyilván a játék elmaradása csak az utolsó csepp volt, az okok ennél mélyebbek...

Igen, ez a furcsa nekem is, hogy ez most jon ki, kb...az utobbi par honapban. Elotte nem volt.

Kicsinek lehetett vele targyalni, megertette, hogy mit miert vagy miert nem szabad.

De most?!

Ha csokit ker a gyerek es csak addig sir, mig megkapja, az hiszti. De ez mar nem jellemzo 8 eves korban.

Ami a hirtelen duhkitoreseit illeti, az lehet attol, hogy nem tudja hogyan levezetni a felgyulemlett feszultseget, de lehet valami lelki oka is a hatterben, amit nem tud feldolgozni es igy jelez.

7 éves múlt a lányom, előfordul hasonló, bár enyhébb formában, és itthon kevésbé, inkább az iskolában. Nála sem ok nélkül történik, én úgy látom, hogy időnként túl sok a feszültség, és nem bírja másképp levezetni.

Azt gondolom, hogy semmiképpen nem "normális", inkább egy jelzés hogy gond van. Foglalkozni kell a dologgal, utána menni, segítséget kérni. 7-8 évesen már a hiszti nem életkori sajátosság (bár kétségtelenül egyeseknél felnőtt korban is megmarad - de azért ez nem cél szerintem) :)

Szerintem ez a gyerek habitusától, a környezettől és természetesen életkori sajátosságtól függ.

Hogy viselkedik pontosan a kisfiad, milyen szituációban mit csinál?

Szia

mennyi idős? Írjál példát

Bár bennem nem merült fel, hogy gond lenne náluank, nekem 3éves kislányom van, de belefér ami időnként hisztizik.