Híresnek lenni

Híresnek lenni nem csak a hírességekről szól. A szilárd emberi értékrenddel megírt, kiváló riportokban egész világunk, társadalmunk tükröződik. A világot mutatja be, alanyai szinte csak eszközök.

„sztárság” napjaink egyik leggyakoribb, egyben talán legelcsépeltebb fogalma. Mindenki használja, mindenki tudja, mit jelent, ám kevesen látnak a kulisszák mögé, a sztárjelenség, mint kortünet természetrajzát pedig alig néhányan tudják megfogalmazni. Maureen Orth, a Vanity Fair magazin legendás újságírója kívül-belül ismeri ezt a világot. Évtizedes rutinnal, számtalan mélyinterjú tapasztalatával beszél arról, mit jelent ma híresnek lenni. A kötet magyar nyelven a HVG Kiadó gondozásában jelent meg.

Átlagemberként közel kerülni a valódi sztárokhoz nehéz, talán lehetetlen. Ha valaki mégis megpróbálja, csak újabb és újabb színes buborékokkal találkozik, és még mindig nem tudott meg semmit az emberről, akire kíváncsi. Mindenesetre a buborékok közül az utóbbi időben talán Maureen Orth pukkasztotta ki a legtöbbet.

Riportjaiból, melyek mindig több, a sztár környezetében élőkkel készült interjú információit is tartalmazzák, egytől egyig láttatja a sokak által irigyelt vagy bálványozott híresség életének árnyoldalait is.

Margaret Thatcher érdemei mellett zavaros családi ügyiről is olvashatunk, Tina Turner nyíltan beszél hírhedten erőszakos kapcsolatáról Ike-al, Madonnáról pedig hihetetlen „piaci” és átváltozási teljesítményei mellett – tündöklése 20 éve tart, miközben stílusjegyei a prostituálttól a decens angol családanyáig többször bejárták a skálát – hideg, üzleties oldala is kiderül. Karl Lagerfeld tehetsége kéz a kézben jár meglepő magányával, megismerjük Woody Allen és Mia ellentmondásos, pedofil felhangoktól sem mentes viszonyát, lelepleződnek Putyin elnök gyakran diktatórikus és mindig körmönfont módszerei, és megannyi más, különböző területen híressé lett ember élete.

„Bármilyen szakmában dolgozó híresség találkozása egy riporterrel mindig kockázatot jelent, lehetséges repedést a portrén, amelyet nagy gonddal festegetnek maguknak a nyilvánosság számára. Próbálják a maguk számára kedvezően berendezni a helyszínt és minimumra csökkenteni az ellesett pillanatokat. Mindig egyedül megyek interjút készíteni, az alanyaimat viszont jól fizetett tanácsadók segítik, akik mindent előre kikalkulálnak. Ez itt a szuperliga, amelynek játékosai nem szeretik másnak átadni a kezdeményezést.” – írja a könyv elején a szerző. Ehhez képest az írónő igen gyakran át tudja venni a kezdeményezést – talán mert ő is ugyanabban a ligában játszik, még ha nem is ugyanabban a csapatban.