Hát ilyen az én szerelmem! (beszélgetés)

Masfelol meg kell mondjam, kis hercegnoknek nem ilyen a stilusuk.

Te vagy megrekedtel egy 14 eves szintjen, vagy direkt vagy ilyen, vagy egyszeruen muveletlen vagy.

Dontsd el, melyik, engem pedig ne farassz Ludmilla...(a te stilusodat alapul veve, villany?)

Akkor te affele kis hercegno vagy...

...de nem akarok offolni.

Okoska egy torp volt, folyton keptelensegeket szovegelt es kek szine volt.

Ha en Okoska vagyok, akkor te...lassuk csak Torpapa? Vagy Torpilla?

Ahogyan Sean Conneryn mondta egyik filmjeben, "idegenek az ejszakaban"-effektus.

Egy erzes csak, vad, "zengo tombolas, de semmi ertelme nincs."

Remelhetoleg tobbre juttok, mert ahogyan a mondas tartja, "Volt egy jo napunk, lesz holnapunk".

Én is ezt akartam írni.

Nem reménytelen! :)

Remény? Persze ha az egyik lemond saját magáról a másikért és olyanná formálódik. Már is van egy közös pont az érzésen kívül :D

Amúgy nem hiszem, az ellentétek nagyon taszítják egymást egy idő után, főleg ha mindkét fél nagyon makacs és egyik sem hajlandó kompromisszumra.

Kedves bliss*!

Ez egy ösztönös egymásra találás, vad eleven és felfaló. Tulajdonképpen egy párbeszéd nélküli násztánc. Amit éreztek ilyenkor az a vonzalom. Ha sikerül úgy alakítanotok a gondolataitokat, akkor elég is lehet. Elfogadható stb...

Az én szerelmi igényem több ennél, és javarészt másoké is. A testi vonzalom egy darabig jó, de kevés hajtóerő. Én mindig megunom azt az embert akivel nem tudok jókat beszélgetni, nincs pezsgő vita, nem veszekedés. Bizonyos fokú hasonlóság nem árt, de nem feltétel. Viszont az egymás iránti nyitottság, előzékenység, és odafigyelés igen. Ráadásul ezzel keveset írtam, ezek csak az alapok.

Tulajdonképpen milyen céllal nyitottad ezt a fórumot? Mi csak a saját tapasztalatainkat ismerhetjük,d e a Te érzéseidet meg Te. Lelki igényed mértékében felmérheted a terepet. Amúgy meg sosem késő nyitnotok egymás felé, és megtanulni a másikat, ha ez nem akkor az sem baj, csak akkor majd fordulatot vesz mindkettőtök élete más irányba.

Üdv!

Nem lesz elég a szerelem. Az múlik, idővel átalakul szeretetté, megszokássá, de az kevés lesz. Ha ő nem nyit feléd, hanem megmarad a saját kis világában, nem lesz közös téma, közös barát, akkor akármit csinálsz annyi a dolognak és inkább most, mint sok-sok elvesztegetett év múlva..

De ne legyen igazam, és legyél te a kivétel aki erősíti a "szabályt". :)

Én és a férjem-tűz és víz.

23 éve vagyunk együtt.

Összecsiszolódtunk, együtt nőttünk fel.

Igaz, azok a gondolatok, amiket leírtál, bennem így sosem fogalmazódtak meg, és talán nem is volt a helyzet ilyen szélsőséges.

De, hogy nem passzoltunk szinte semmiben, az biztos.

De lettek közös céljaink, életünk.

Mondjuk beszélgetés köztünk sosem volt gond. Szóval annyira mégsem egyforma a helyzetünk.

Azért mindig van remény. Igaz, a mai huszonévesek könnyebben mennek,mint alakulnak, de azért minden kapcsolat alapja az, hogy igazodni, formálódni, alkalmazkodni kell a másikhoz. Kicsit neked, kicsit neki. Ahogy telnek az évek (ha lesz ilyen) megszokjátok egymás szokásait, hülyeségeit, tulajdonságait. Meg kell tanulni a másikat és okosan navigálni. Erre csak hosszú évek alatt jöttem rá, de örülök, hogy rájöttem :)

Sok szerencsét! Ha nem vele, hát mással.