Hasimotó thyreoditisz - ki tudja mi ez? (tudásbázis)

A Hashimoto-thyreoiditis (lymphocytás vagy autoimmun thyreoiditis) autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy krónikus és fájdalommentes gyulladásához és végeredményben pusztulásához vezet. A folyamat ma még gyógyíthatatlan, de L-Thyroxinnal kezelhető. A betegséget az immunrendszer hibás működése okozza. A nevét Hasimoto Hakaru (1881–1934) japán orvosról kapta, aki 1912-ben először írta le a betegséget.[1]

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

* 1 Beosztás

* 2 Okai

* 3 Gyakoriság, előfordulás

* 4 Tünetek, lefolyás

* 5 Diagnózis

* 6 Kezelés

* 7 Kísérőbetegségek

* 8 Források

Két típus ismert:

* a Hashimoto-thyreoiditis (autoimmunthyreopathia-típus 1A és 2A), amely a pajzsmirigy megnagyobbodásával (hypertrophia) (lásd struma) jelentkezik.

* az Ord-thyreoiditis (autoimmunthyreopathia-típus 1B és 2B), amely a pajzsmirigy elsorvadásával (atrophia) jár. Ez a forma William Miller Ordról kapta a nevét, aki a betegséget 1878-ban először leírta.[2] Európában ez a forma az elterjedtebb.

Mivel a tünetek, a diagnosztika, a terápia, a betegség lefolyása és a prognózis mindkét típusban ugyanaz, valamint a két forma a betegség lefolyása során egymásba átalakulhat, a két forma elkülönítésének csak orvostörténeti jelentősége van. Ma a betegséget egy néven Hashimoto-thyreoiditisnek nevezzük.

Okai

A betegséget az immunrendszer, ezen belül a T-limfociták hibás működése okozza. A fehérvérsejtek a betegség során pajzsmirigysejtekben található fehérjék ellen (például tireoperoxidáz, illetve tireoglobulin) antitesteket termelnek, aminek következtében az immunrendszer a pajzsmirigysejteket idegennek fogja fel és elpusztítja. A betegség során ezek az antitestek a vérből kimutathatók. A pontos faktorok, amelyek Hashimoto-thyreoiditis kialakulásához vezetnek, még nem teljesen ismertek. A betegség családon belül való halmozódása genetikai tényezőket feltételez. Ismert rizikótényezők továbbá a stressz, vírusfertőzések, mellékvese-betegségek, és környezeti hatások. Vitatott a túlzott jódbevitel betegséget okozó hatása.

Gyakoriság, előfordulás [szerkesztés]

A Hashimoto-thyreoiditis az egyik leggyakoribb autoimmun betegség, valamint a primer pajzsmirigy-alulműködés leggyakoribb kiváltó oka. Az európai lakosság 1-2%-át érinti, 6-8% szubklinikai tüneteket mutat (látens hypothyreosis). Egy amerikai felmérés[3] a lakosság 10%-ánál emelkedett antitest szintet talált, 5%-ánál látens (szubklinikai) pajzsmirigy-alulműködést, 0,3%-ánál tényleges betegséget (alulműködést klinikai tünetekkel). Európai tanulmányok körülbelül hasonló előfordulást mutatnak.[4][5] Nők gyakrabban betegszenek meg mint férfiak (kb. 8-10:1 arányban). A betegségre való hajlam öröklődik, amint ez látható is a családokban való halmozódásból, de ez nem jár minden esetben a betegség kialakulásával. Ismert, hogy a Hashimoto-thyreoiditis kialakulása gyakran hormonális változással (pubertás, szülés, menopauza) vagy stresszel függ össze.

Tünetek, lefolyás [szerkesztés]

A betegség lefolyása során pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis) alakul ki, habár a betegség kezdeténél a gyulladás következtében átmenetileg pajzsmirigy-túlműködés (hyperthyreosis) is kialakulhat, ami a terápia (L-Thyroxin) beállítását ebben a szakaszban igen nehézzé teheti. A betegség ma még nem gyógyítható, ha a specifikus antitestek kimutathatók, a pajzsmirigy elpusztulása előbb-utóbb bekövetkezik.

A pajzsmirigy-alulműködés tünetei:

* alacsony testhőmérséklet

* hidegérzékenység, fázás

* ödéma (vizenyős duzzanatok leggyakrabban a szemhéjakon, az arcon és a végtagokon)

* „gumó a torokban” érzés, nyomásérzés a nyakban vagy nyakon, fojtogatásérzés

* gyakori krákogás, köhécselés, magas hang (hangszálödéma)

* depresszió, motivációszegénység, pánikrohamok

* izomgyengeség, izomgörcsök

* száraz, törékeny bőr, viszketés, a beteg alig, vagy egyáltalán nem izzad

* száraz nyálkahártya

* törékeny haj és köröm

* erős hízás

* emésztési zavarok, székrekedés

* libidócsökkenés

* menstruációzavarok

* ízületi fájdalmak

* koncentrációzavar

* fáradtság

A kezdeti fázisban, amely évekig is tarthat, pajzsmirigy-túlműködési tünetek is jelentkezhetnek:

* idegesség

* ingerlékenység

* nyugtalanság

* kézremegés

* alvászavar

* izzadás

* meleg, nedves bőr

* farkaséhség és szomj

* jó étvágy melletti fogyás

* hasmenés

* menstruációzavarok (szabálytalan vagy erős vérzések, a havi vérzés elmaradása)

A tünetek sokszínűek, lassan alakulnak ki, a betegség kezdeti szakaszában nehezen besorolhatók, valamint a testi tünetek mellett egy sor pszichés tünet is jelentkezhet (depresszió, pánik). Mindezek következtében a beteget gyakran hypochondernek tartják. Gyakori orvosi hiba még, hogy az egyes tünetek tüneti kezelése történik, nem ritkán egy sor gyógyszerrel, anélkül, hogy a pajzsmirigyfunkciót kivizsgálnák. Alulműködési tünetek felléphetnek a betegség szubklinikai stádiumában is (amikor definíció szerint a pajzsmirigyfunkció még normális), mert az individuális érzékenység sokkal variábilisabb mint a statisztikailag megadott határértékek.

Diagnózis [szerkesztés]

A hypothyreosis diagnózishoz az alábbi laborértékek kellenek:

* TSH (thyreoideastimuláló hormon) (thyroidaea (lat.) = pajzsmirigy)

* T3 (trijód-tironin; pajzsmirigyhormon, a vérben T4-ből is képződik), valamint szabad T3 (fT3)

* T4 (tiroxin = thyroxin = tetrajód-tironin; pajzsmirigyhormon), valamint szabad T4 (fT4).

A szabad hormonértékek, habár csak a teljes hormonmennyiség kb. 0,1% teszik ki, sokkal több információt tartalmaznak.

Pajzsmirigy-alulműködésre (hypothyreosis) utal, ha a TSH-szint emelkedett és a T3, T4 (fT3, fT4) szint a normális szint alatti. Látens hypothyreosisnak nevezik azt az esetet, amikor a hormonszintek még a normális tartományban vannak, de a TSH-érték már emelkedett. A terápia ez esetben vitatott, de a legújabb ajánlások szerint már ebben a fázisban is meg kell kezdeni a hormonpótlást.

A Hashimoto-thyreoditis diagnózishoz továbbá az alábbi antitestek vizsgálata szükséges:

* anti-TPO, más néven TPO-AT (antitest a tireoperoxidáz ellen)

* anti-Tg, más néven Tg-AT (antitest a tireoglobulin ellen)

A leggyakoribb esetben (80-90%) az anti-TPO szint emelkedett (az anti-TG emelkedésével vagy anélkül). Jóval ritkábban emelkedik csak az anti-TG szint.[6][7] Nagyon ritka esetben ellenben fennállhat Hashimoto-thyreoiditis a fenti antitestek jelenléte (illetve emelkedett szintje) nélkül is. Az antitestek többszöri kontrollálása értelmetlen, hiszen a betegség folyamata nem állítható meg. Egyszeri kimutatás a Hashimoto-thyreoditis jelenlétére utal.

A diagnózis felállításához fontos továbbá a pajzsmirigy ultrahangvizsgálata. Az ultrahangkép tipikusan inhomogén és echoszegény, ami a folyamatban lévő szövetpusztulást mutatja. Ultrahangvizsgálattal megállapítható a pajzsmirigy mérete, mely a folyamat előrehaladásával csökken.

A betegség kezdeti szakaszában nehéz lehet különbséget tenni a Hashimoto-thyreoiditis és a morbus Basedow (a pajzsmirigy autoimmun betegsége, mely pajzsmirigy-túlműködéshez vezet: autoimmunthyreopathia-típus 3) között, mivel a kezdeti szakaszban Hashimoto-thyreoiditisben is lehet átmeneti túlműködés. Ebben az esetben szcintigráfia segítheti a differenciáldiagnosztikát.

Kezelés [szerkesztés]

A Hashimoto-thyreoiditis ma még nem gyógyítható, azaz a pajzsmirigysejtek pusztulása nem állítható meg. Ellenben a betegség kezelhető. A terápia a pajzsmirigyhormon(ok) pótlásával (szubsztitúciójával) történik. Mivel a pajzsmirigyszövet a hormonokat már nem, vagy már nem kellő mértékben tudja előállítani, a hormonokat pótolni kell.

A szubsztitúció az alábbi pajzsmirigyhormon-készítményekkel zajlik:

* Levothyroxin (= T4) tabletta

* T4 és T3 kombináció tabletta

Jódot Hashimoto-thyreoiditisban nem szabad pótolni, mert a túlzott jódbevitel a pajzsmirigygyulladást serkentheti.

Habár jóval gyengébb a hatása mint a T3-nak, a kezelés általában L-thyroxinnal (T4) zajlik. A T4 a vérben ugyanis T3-má alakul és a felezési ideje sokkal hosszabb mint a T3-é. Fontos, hogy a thyroxin bevétele reggel, éhgyomorra, legalább 30 perccel a reggeli előtt történjék, különben a hormon felszívódása nem teljes és a dózis beállítása nehéz (különösen tejtermékek, kalcium-tartalmú élelmiszerek csökkenthetik a felszívódást). A dózis beállítása a TSH, fT3 és fT4 laborértékek alapján történik, melyeket a bevett tiroxinnal normalizálni kell. A laborértékeket rendszeresen ellenőrizni kell, mert idővel betegség lefolyásában változások történhetnek, melyek újabb dózisbeállítást igényelnek. Dózisváltoztatás után 6-8 hétnek kell eltelnie az újabb kontrollig, mert a rendszernek ennyi időre van szüksége az adaptálódáshoz. A sikeres beállítás több hónapig is eltarthat, melynek során sok türelemre van szükség. Minél később kezdődik a terápia, annál hosszabb ideig tart és nehezebb a megfelelő dózis beállítása. A betegség lefolyására jellemzőek a hullámzások, melyekre mind a páciensnek, mind környezetének és orvosának fel kell készülnie.

A betegség gyakran különböző nyomelemek hiányához vezet. Emiatt fontos lehet a vas, magnézium, cink, szelén és vitaminok (B6, B12) bevitele.

Kísérőbetegségek [szerkesztés]

Hashimoto-betegek hajlamosabbak további autoimmun betegségekre (például morbus Addison, 1-es típusú diabetes, sarcoidosis, morbus Crohn, colitis ulcerosa, vitiligo, rosacea, lupus erythematosus, retroperitonealis fibrosis). Hashimoto-thyreoiditis okozhat terméketlenséget. A magas TSH-szint, mivel a TSH hasonlít a PRH-hoz (Prolaktin Releasing Hormone), prolaktin-túltermelést okozhat, mely az ovulációt gátolhatja.

[link]

itt sok mindent leírnak róla.

Helyes megnevezése: Hashimoto thyreoiditis

ha ezt beírod a google-ba, sokmindennek utánaolvashatsz