Hangoskönyv

Néhány éve még hangos tiltakozást váltott ki az irodalomkritikusokból már maga az ötlet is. Most pedig Tarján Tamás, a szakma egyik igazi szaktekintélye mutat be egy könyves rendezvényen néhány kiadót abból a tízből, akik belevágnak ebbe a még ifjúkora ellenére is meglehetősen nagy fába.

Jelenleg körülbelül hatvan lehetőség kínálkozik az „olvasás” új formájának kipróbálására.

Történetesen nem mi olvasunk, henm Lukács Sándor (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek), Udvaros Dorottya (Helen Fielding: Bridget Jones naplója) vagy Haumann Péter (Karinthy Frigyes: Így írtok ti).

Ó, még mindig hallom a betűk szerelmeseinek morgolódását! De nem épp ők azok, akik a leginkább sajnálják, hogy nincs elég idejük, alkalmuk megismerni egy-egy újonnan megjelent, vagy már régóta vágyott könyvet? Nem terveztek soha bonyolult állványt, hogy vasalás közben lehessen olvasni? Nincs egyetlen szétázott könyvük, ami belecsusszant a kádba?

Vagy mi a helyzet a hosszú autóutakkal? Hallgatni a rádió ismétlődő dallamait végig? Akkor már inkább a motorzúgás és a keréksurrogás! A kiadók kazettán is kínálnak jó néhány címet, de az igazán nagyra vágyók mp3 formátumba sűrítve vihetik magukkal a nyaralásra az egész Egri csillagokat vagy az Utas és holdvilágot.

Egyelőre a kiadványok nagy része a szépirodalom kitaposott ösvényén jár, de elkészült már néhány szakkönyv, mint a Terheskönyv kispapáknak (Frank Mungeam) rengeteg humorral és tanulsággaé, valamint az Olaszország útikönyv közel négyórányi anyaga, táj- és városbemutatásokkal és nyelvi elsősegéllyel.

Látható tehát, hogy csupa praktikum a hangoskönyv. Újdonság, s mint ilyen, hát félni szoktunk tőle. Pedig az internet sem pusztította el a könyveket, sem az olvasást. Gutenberg galaxisa nem kerül veszélybe, csak tágul.