Halál (beszélgetés)
38. 619c7cae97
jan. 23. 19:35
Én 30 évesen nagyon féltem a haláltól.
37. Józsibirka (válaszként erre: 1. - Farika)
jan. 22. 16:43
Hol vagy?
36. tbbze
2020. jún. 3. 06:36
Lehet mások szerint butaságot írok most, de sokan vannak akiknek haláluk előtt a gondolkodásuk úgy mond elmegy (szépen fogalmazva :-( ) illetve vannak akik eleve értelmi fogyatékosan születnek sajnos. Ezért nem értem ha tényleg van oda át valami akkor velük mi lesz? Úgyan úgy fognak gondolkozni? Ez nekem magas kicsit. Nemtudom értitek-e mire gondolok :-( Tudom sokan most mondják ez egy nagy butaság amit írtam.
35. 56abea278d (válaszként erre: 34. - 53dfddad18)
2011. nov. 12. 08:36
Amennyire nincs még rálátásunk dolgokra, olyan erővel meg is lepődhetünk a halálunk után, hogy a lelkünk vagy tudatunk működik a test halála után is. és van egy olyan érzésem, hogy nem is logikus hogy villanásnyi tudatunk legyen egy talán örökké létező világban.
34. 53dfddad18 (válaszként erre: 33. - 978d6e406c)
2011. nov. 11. 10:00
Ez azért nem ennyire egyértelmű. A testtől független lélek létezésére semmiféle erős bizonyíték nincs. Hinni peresze lehet benne...vakon.
33. 978d6e406c
2011. nov. 10. 12:56
Szerintem azért gondolunk ma máshogy a halálra,mert az emberek jobban félnek,mint azelőtt.Más fokon meg egyre jobban hiszik és megértik az emberek,hogy ez csak illúzió.Igaz,egyszer meghalunk-de nem végelegesen,hisz csak a testünk hal meg,a lelkünk ugyanúgy tovább él.Ha így közelítjük meg,már kevésbé van mitől félni,már nem is olyan titokzatos,legalább is számomra.De mindenki máshogy gondolkodik,mást fogad el igazságnak.Akár így,akár úgy-ha elrendezzük hátralévő dolgainkat,és szeretetben-megbocsátásban éljük le azt az időt-ami még maradt-akkor meg pláne nincs mitől félnünk.
32. c1e9612cd3 (válaszként erre: 31. - 56abea278d)
2011. nov. 9. 19:29
igen, én is így gondolom. Az élet velejárójának tekintették, és egy új kezdetének.
31. 56abea278d (válaszként erre: 30. - C1e9612cd3)
2011. nov. 9. 19:07
Lehet hogy féltek, de valószínűleg könnyebben elfogadták.
30. c1e9612cd3 (válaszként erre: 29. - 56abea278d)
2011. nov. 9. 19:01
sztem meg félni féltek az őseink is a haláltól (nem a halottól), csak elfogadták, és az élet részének tekintették
29. 56abea278d (válaszként erre: 28. - Sötét_hercegnő)
2011. nov. 9. 17:04
Szerintem akkor volt természetes a halál, amikor nagyon küzdelmes és komfortnélküli volt az élet. Persze hogy nem féltek a haláltól, akik gyakran éheztek, fáztak, csillapítatlanul élték meg a testi-lelki fájdalmaikat stb.. Nem bátrabbak vagy természetesebbek voltak, hanem sz@rabb volt az életük. Ma is az elmaradott, szenvedősebb helyeken természetes, sőt néhol talán várt esaemény a halál. A mi világunkban is bárki eljuthat az öngyilkosság vagy halálvágy gondolatához, csak megfelelően nehéznek és rossznak meg kilátástalannak kell hozzá érezni a dolgokat.
28. Sötét_hercegnő
2011. nov. 9. 16:54
Erről sokat lehetne vitatkozni :) ha nem csak Európát nézzük, akkor azt kell mondani, hogy a világ teljesen más országaiban kultúránként eltérő a halálhoz való viszony, ugyanakkor az is igaz, hogy ezekben az országokban elfogadottabb az elmúlás, és sokkal inkább tekintik az élet részének, mint a modern társadalmakban. Itthon és nyugaton például a középkorban teljesen minden napi dolog volt, hogy az emberek szembesültek a halállal. Mások voltak az értékek, a világkép. Aztán ahogy fejlődött a világ, lassanként az vált elfogadottá, hogy a halál témája tabu, jobb helyeken nem illik beszélni róla, hiába hallunk, olvasunk nap mint nap balesetekről, tragédiákról. Egy okos ember, Gorer a halál pornográfiájának nevezte ezt a jelenséget. A lényege, hogy mai szemmel olyan tabuként tekintünk a halálra, mint 200 évvel ezelőtt a szexualitásra. Furcsa, de szerintem találó gondolat :)
27. 56abea278d (válaszként erre: 23. - 6b006fc769)
2011. nov. 9. 16:36
A halál miért nem sértő?
26. 56abea278d (válaszként erre: 22. - 93bb0fbb94)
2011. nov. 9. 16:36
meg hogy miket gondolunk majd közben.
25. 56abea278d (válaszként erre: 20. - Farika)
2011. nov. 9. 16:34
Köszi :)
24. 53dfddad18 (válaszként erre: 22. - 93bb0fbb94)
2011. nov. 9. 14:22
Volt már olyan, hogy alacsony volt a vérnyomásod és amikor hirtelen felálltál, és "kiszaladt a vér a fejedből"? Valami hasonló...
23. 6b006fc769 (válaszként erre: 15. - 56abea278d)
2011. nov. 9. 13:07
én azt veszem sértésnek, ha megbetegszem, a halál nem sértő a számomra:))
22. 93bb0fbb94 (válaszként erre: 21. - 53dfddad18)
2011. nov. 9. 12:41
Félek én attól az 1-2pillanattól is,amikor megáll a szívem:)Hogy milyen érzés lehet..biztos nem jó,nekem ez pont elég:)
21. 53dfddad18 (válaszként erre: 18. - 93bb0fbb94)
2011. nov. 9. 11:18
Akkor te nem magától a haláltól félsz, hanem az azt megelőző szenvedéstől.
Mivel a halál maga a semmi, a megsemmisülés, így félni sincs mit tőle. Ugyanis a semmitől nem lehet félni.
20. Farika (válaszként erre: 15. - 56abea278d)
2011. nov. 9. 11:09
nagy vagy!
19. f1e23b97ee
2011. nov. 9. 07:56
,,A kalandok közt, egy kaland a halál"
18. 93bb0fbb94
2011. nov. 8. 21:40
Nem félnék a haláltól,ha ez az egész úgy működne,hogy teljesen egészséges az ember egész életén keresztül,majd egyszer csak szépen elalszik.De sajnos ez nem így van,és nagyon sokan szenvednek előtte különböző egészségügyi problémákkal,ami lehet nagyon fájdalmas is.Úgyhogy én cakkon-pakk félek tőle,és kevésnek találom ezt a néhány évtizedet.Vagy ha tudnám,hogy a lélek tényleg tovább él,akkor viszont kíváncsian várnám,de ezt se lehet 100%-ra megmondani hogy tényleg létezik-e lélekvándorlás.
17. 56abea278d (válaszként erre: 16. - 53dfddad18)
2011. nov. 8. 21:25
A szitura.
16. 53dfddad18 (válaszként erre: 15. - 56abea278d)
2011. nov. 8. 20:57
És kire vagy megsértődve?
15. 56abea278d (válaszként erre: 12. - 53dfddad18)
2011. nov. 8. 20:31
Amikor a dédnagymamám meghalt, bementem a szobába hozzá egyedül, még gyerek voltam. Nem amikor haldoklott, hanem amikor már halott volt. De ettől még nem gondolok másként a halálra. Én sértésnek veszem, hogy egyszer meg kell halnom.
14. c1e9612cd3 (válaszként erre: 13. - C1e9612cd3)
2011. nov. 8. 20:29
jah, és a másik dolog, ha régi emberek (még nagyanyáink is) hívő emberek voltak, akiknek hitük része volt, h a halál után mind-mind feltámadunk majd, de addig is ott a menyország...
Illetve a természet része az elmúlás. Ngyanyáink még sokkal közelebb voltak a természethez, tehát, az emlúlás a mindennapjaik része volt.
13. c1e9612cd3 (válaszként erre: 1. - Farika)
2011. nov. 8. 20:21
miért, miért????!!!! Hát, mert minden arról szól, h ne élj így, ne élj úgy, ne egyél ezt, ne egyél azt, viszont minnél kevesebb stressz, stb, ha hosszú életet akarsz.... És ez it a lényeg! Az örök fiatalság, az öregedés elkerülése, késleltetése, tehát, szembe megyünk a természettel....
És csodálkoznak, h a mai kor embere másképp áll a halál kérdéséhe, az elmúláshoz???!!! A csapból is a fent említett dolgok folynak....
12. 53dfddad18 (válaszként erre: 1. - Farika)
2011. nov. 8. 19:29
Mert nem szembesülünk a halállal, nem álltunk ott a dédszüleink, halálos ágyánál gyerekkorunkban, és később a nagyszüleinkénél sem...
11. 6b006fc769
2011. nov. 8. 17:34
Egyébként azt hiszem, hogy az embert a végére teljesen elfogadja, sőt várja is. Én már nem szeretnék örökké élni, sőt, nagyon vén kort sem, csak olyan kicsit átlag felettit:))
10. Farika (válaszként erre: 9. - Virus2008)
2011. nov. 8. 16:27
abban biztos vagyok érzem, hogy még valami dolgom lenne itt, csak nem tudom mi.
9. virus2008 (válaszként erre: 8. - Farika)
2011. nov. 8. 16:22
Az is lehet, hogy valami még nem teljesedett be, vagy valamit még tenned kell.