Ha valakit csak az egyik szülő nevelt az kihat később a párkapcsolatokra? (beszélgetés)
Hozzállás, és gondolkodásmód kérdése, mint oly sok minden. Persze úgyis azt mondja majdnem mindenki, hogy kihat, mert a pszichológusok, meg a pszichiáterek is megmondták... A te döntésed, hogy ezt elhiszed-e, vagy sem. Ha elhiszed úgy is lesz. Természetesen alapjáraton a gyereknek szüksége van mindkét szülőjére, és a szeretetükre, de ha úgy alakul, hogy valami miatt az egyiket elveszti, nem feltétlenül lesz visszahúzódóbb, csapongóbb, rosszabb, stb. Ez sokmindenen múlik, nem lehet ráhúzni a csonka családban felnövő emberekre egy sémát, ahogy a teljes családban felnövőkre sem. Az igaz, hogy valamennyire minden kihat az emberre, de nem szabad mindent elhinni. ;)
Szerintem azt, hogy molesztáltak, vagy csak simán egyedül neveltek fel egyáltalán nem lehet összehasonlítani.
Bocsanat , de megertelek nagyon . De sajnos nem tudsz sokat tenni ez csak is a lanyadnak kell rajönni.
Remelhetöen nem nemterveznek utotdot mert az sajnos " megköttne " mindent.
Van egy nehany leanykam is igy tudom sajat tapasztaltbol hogy nagy beleszölasom nincs es nem is akarok de ugy ahogy irod exakt ; szivemajtom nyitva van plusz soha de soha nem cimzem a szamukra következö mondatott; Ugye mitt mondtam! meg ma is averziaval tölt meg ....
Jajj persze, minden lépéséről tudok, de nem tudok közbelépni meg semmit se, mert abban a pillanatban ellenem fordul/fordulnak. Csak reménykedem, hogy egyszer felszáll a lila köd, ha meg így marad, és boldog így, akkor ám legyen... már túlélem. :)
Szóval nyitva szívem, ajtóm... többet nem tehetek.
A kérdésre a válasz IGEN. Egyébként a leírtak alapján komolyan segítségre lenne szüksége a lányzónak pszichésen, több szempontból is.
Nem voltak olyan durva molesztálások... A molesztálás 'már bocs' mindig durva. Nem mindig a leginkább az, ami történik, hanem sokkal inkább az, amit okoz az áldozatban...
Egyedül neveltem a gyerekeim, a lányom 18 évesen egy 50 körüli pasival költözött össze, mert aaaaaaaaaannyira szerelmes volt.
Igen, szerintem egyértelműen gondot okoz. Bár a gyerekeimet imádja az apjuk, de gyenge, olyan anyatípus inkább... nem volt igazán férfias apakép. Nem biztos, hogy csak ez az oka, annak ami történt, de közrejátszik... sajnos.
Nagyon sajnalatos ez minden nem beszelve a gyerekek menteseröl , jogarol etc.
Jobb összefogas es kövelemeny erra hogy csaladi törvenyt negyon surgösen valtsztatni kell !
Lepteny nyomon az ember ezt latja ma plane amikor ennyir feszult idöket elink igazan ideje raszavazni arra ami egy konkret valtozast hoz a gyerkek igazan kilatastalan helyzetukbe.
Nagyon jol irod azt hol megkerdöjeleszted a gyerekkekel dolgozo - gondozok etc. kompetenciajat.
Benne van a törvényben, oké. ÉS? A bántalmazott gyerek szerinted el fogja mondani bárkinek is, hogy bántalmazzák? Észre veszik szerinted manapság egy gyereken a lelki bántalmazást, ha csak simán csendes és visszahúzódó?
Az a helyzet, hogy az óvoda, iskola vagy közintézmény, amelybe a gyerek jár vagy napközben tartózkodik nem kompetens abban, hogy a sérült gyerekek szülei után járkáljon. Sok esetben még a jelzést sem adják tovább mondjuk a családsegítőnek vagy a gyermekvédelmi felelősnek vagy egy szociális munkásnak ... vagy valakinek.
Kisvárosokban TALÁN működhet egy jó rendszer a gyermekek megóvása érdekében, de jelenleg nem ez a helyzet és a törvényi szabályozások sem elegendőek erre. Hagyni kéne az intézményeket, hogy anyagiakat fordítsanak a gyermekvédelemre, ösztönözni őket arra, hogy szociális hálóként együttműködjön az iskola, a gyámügy, a védőnői szolgálat, a szociális munkás. De ez még a mai napig nem gyakorlat Magyarországon.
Értem, és megértem az apákat. DE nem csak olyan esetek vannak, ahol az apát kiközösítik és lenézik és tartásdíj és kibeszélés apa ellen.
Olyan esetek is akadnak, ahol az apa csak nagyot mond és nem foglalkozik a gyerekkel, akkor sem, ha két utcányira van. És nem ad neki semmit sem. Erről beszélek én.
Amit Te mondasz az sok szülőnek segíteni itthon is, mert nem egy olyan apukát ismerek, akitől az anyja tiltja a gyereket, holott az anyától kéne a gyereket óvni.
A magyar törvények az anyát védik első sorban, itthon nagyon nehéz helyzetben vannak a tisztességes apák, ha anyuci egy boszorkány. :(
Eppen ezt kel megelözni , csaladi törvenybe beiktatni a fyzikai es psychikai bantalmazast , egyszeruen buntetes lenne ennekmegakadalyozasa.
Es ha mar valakinek ilyen körulmenyek voltak adatva akkor csak egy dolog utan kell hogy utasitja magat az pedig egyszeru ; SOHA DE SOHA NEM SZABAD ILYENEK LENNI A SAJAT ELETEMBEN ES A JÖVÖBEN !
Elvagni egyszer es mindenkora a szocialis örökseget.
Egyszer ket ember összejött , csaladot alapitot etc.
Megjött a boldogsaguk gyumölcse - ugye? idaig ok.
Egyszerre csak minden fejre al , valas es minen mi ami vele jar.
Hova lett a szeretö apa aki nemreg meg örult a kis jövevenynek ?
Igen itt pontosan kezdötik a apa kiközösitese, aki akor meg apa ( sokesetben meg a nök is ugy szolitjak ) azt ki meg anyira fonos volt a letukre.
Ami megmaradt erdek a tartasdij erdeke.
Többi irelevant m ha valakibe egy kis empatia van tudja mitt jelent ez a boraszto eses , egyszeret edesaparol a tartasdij adosava ....
Vannak esetek, ahol az apa, vannak esetek ahol az anya. Én most csak általánosságban beszéltem.
Szóval van a váló fél, ahol mondjuk anyánál marad a gyerek. Az apa meg eleinte havonta megnézi őket, aztán félévente, aztán egy évben egyszer felhívja aztán ez sem...
De van olyan példa is, ahol anyuka lelép és kész, ennyi volt, soha nem keresi többé.
Ilyenekre gondoltam.
További ajánlott fórumok:
- Huszonévesek! Beszélgessünk a párkapcsolatunkról, a pasinkról/pasikról és az élet nagy dolgairól!
- Szellemi játszótér. Ha van kedved beszélgetni vallásról, anyósról, gyerekről, párkapcsolati válságról
- Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot?
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Szerintetek chaten kialakulhat két ember között mélyebb érzelem, amiből akár később párkapcsolat is lehet?
- Egy párkapcsolatban a kommunikáció az egyik legfontosabb. A férjem vajon miért mellőzi mindig, ha magunkról, problmáinkról akarok beszélni?