Ha valaki 30-35 éves koráig sosem élt együtt senkivel, képes lehet még rá? (beszélgetés)

Sztem bárhova, de tényleg. Ha van vmi állatod, azzal tuti kis közösségeket találhatsz, de egyedül általában mindenki közvetlenebb.

Strand, szauna, mozi, sétálni, csak úgy nézelődni a városban, meginni 1 kávét. Moziban is voltam már, emlékszem ki is rittyentettem magam, de az elég fura volt... :D

Bármi lehetséges :)

Ráadásul fiatal. Ne temesd magad.

Akkor pláne mászkálj sztem, a folyamatos HO egy kínzás tud lenni. Sokkal kevesebb valós, igazi inger éri az embert.

Persze tudunk itt neten is beszélgetni, ami tök jó, de sztem jó ha van élő interakció is.

Home office-ban vagyok. :)

A kandúr macskám a max férfi társaság.

Nekem az segít, hogy a munkahelyemen sok férfi van.

Családdal, barátokkal is intenzív a kapcsolat.

Bnőim sokszor alszanak nálam, én is megyek.

Érzem magamon, hogy belekényelmesedtem az egyedüllétbe, engem ez 1 picit zavar, most, hogy rákényszerültem, hogy többet legyek emberekkel most kezd hiányozni, hogy nem is rossz a társaság.

Sztem jó arra figyelni, hogy ne szokjon el az ember a társaságtól/másik nemtől.

Vannak ilyen periódusok, amik eltarthatnak 1 pár évig, de sztem próbálj picit mozdulni, nem kell randizni feltétlenül. :)

Azért ne zárkózz be teljesen. Vannak akik meg a házasságukban is arra panaszkodnak, hogy egyedül vannak, hogy a másikkal nem lehet semmilyen programot szervezni. Na ez nálad ha megtalálod a neked való embert, nem lenne probléma.

Az én helyzetem félmegoldás. Ha kell ott van a másik, ha egyedül akarunk lenni akkor azt is meg tudjuk oldani, hogy együttlakva is akár napokig nem találkozunk egymással. Szerencsére mindketten ilyenek vagyunk. Csak arra kell figyelni, hogy ezek az időszakok összehangolódjanak.

A közös hálót én soha nem tudnám megszokni, ezzel a "lehetőséggel" engem ijesztgetni lehetne.

Van ismerős, de ez már nekem is furcsa, aki külön él a családjától. Anya és a gyerekek laknak a házban, apa meg félrevonul egy lakásba, ha apának olyanja van akkor "meglátogatja" a családját, van hogy napokig tart a "látogatás". Ettől függetlenül tök jól elvannak, a gyerekek is kiegyensúlyozottak, ebbe nőttek fel.

Hát amúgy van benne valami.

Én baromi jól elvagyok egyedül. Van kolléganőm aki társkeresőzik, randizgat. Kell neki olyan akivel kirándulhat, mozizhat. Már többször megkérdezte, hogy: hát de hogy bírod egyedül? Nem értelek, hogy lehet így élni, ha nics kihez odabújni.

Lehet mivel sosem volt, nem hiányzik.

Álmodozni lehet, de ez a vonat szinte elment.

Mondjuk nem mindegy már ebben a korban, hogy 30 vagy, vagy 35.

Ha 35, akkor irány a spermabank.

Szerintem nem a kor számít, hanem az érzések. Ha tényleg szerelmes leszel valakibe, nem fog zavarni, hogy odaköltözik, vagy Te hozzá, nem, hogy sok nem lesz belöle, de 1 órára elmegy, hiányozni fog. Ez persze csak az eleje, a rózsaszín köd korszaka, de mire elolszlik, megszokod, hogy együtt vagytok, és HA mindketten úgy álltok hozzá, még jobban összecsiszolódtok, már a másik hibáit látva.

Ha nincs szerelem, úgy nehezebb, de úgy sem lehetetlen, ha azért van egy bizalmi kaocsolat egy összhang.