Ha újrakezdhetném sem férjhez nem mennék, sem nem szülnék.... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Ismerek egyedülélőket, akik nem magányosak!
Nem csak a családban élők tudják kiteljesíteni a maguk életét!
Remélem sosem kerülök otthonba!
De a gyerekeim nyakán sem szeretnék lógni. Ápoltam Édesapámat, megtenném újból, de nagyon nagy teher.
Amíg egy kisgyerekkel odamegyek ahova akarok, egy beteg időssel már kevésbé.
Inkább találjon rám valaki majd, mintsem egy idősek otthona, vagy valakinél, ha nem is nagy teher, de akkor is egy akadály legyek a szabadságukhoz.
Ugye, amíg eltudja valaki látni magát, addig nincs gond, utána meg egy nyűg az élet.
Nekem sem lehet gyerekem,de hálIstennek van egy rendes párom aki elfogad/ elfogadott és szer
et/szeretett pedig elég beteges vagyok sajnos. az rossz hogy nincs gyerek,de a páromért hálát adok Istennek naponta többször is. 26. éve lesz már hogy együtt vagyunk🧡
Aki azt írja, új életet kezdene a gyerekek helyett, komolyan érdekelne, miért? (Bocs nekem nem működnek vmiért az emojik, nem rosszból kérdezem, csak érdekel a véleményetek. :) )
Nekem nem lehet gyerekem, mostanra pedig már ez alapján alakítottam ki a dolgaimat.
Egyébként szerintem is van abban valami, hogy az embernek mindig az kell, ami épp hiányzik az életéből. Mintha alapvetően is így lennénk összerakva.(Az persze más kérdés, ha a párodról kiderül, hogy enyhén szólva nem az Isten lába és jobb döntésnek tűnik tovább lépni.)
Mondod ezt most.
De ha nem lennének az lenne a baj. Örülj, hogy vannak.
De már elment a hajód.
Sajnos rosszul alakult az életed,de lehet ezt csak az elmúlt ünnepek miatt gondolod így, ami talán felkavart.
Én boldog vagyok, hogy vannak gyerekeim, de mégis elgondolkodom néha, ha tudom akkor milyen a világ, szülnék-e? És ezt az ő érdekükben.
De egy percig sem bántam meg, hogy vannak. Rengeteg boldogságot hoztak az életembe.
Nem tudod mi lett volna ha...
Abból hozd ki a legjobbat ami van! Válni házastárstól el lehet, gyerektől viszont nem fair, nagyon nem.
De nem kezdheted újra.🤷♀️
Felesleges arra pazarolni az erőt és energiát, hogy a "milettvolanaha" vonaton utazgatunk. Ebben a világban előre haladunk az időben. Dolgokat teszünk, vagy dolgok történnek velünk, aztán cipeljük a súlyukat.
A magány miatt nem azok szoktak sírni akik az egyedül élő, egyedülálló státuszt választják.
A magánytól sokkal inkább szenvednek azok, akiket a családjuk elhanyagol.
Sztem kár rágódni rajta. Azt feltételezed, hogy a magány jobb lett volna, mert nem magányosan élsz. Amíg nem tapasztalsz meg valamit, de vágysz rá, annak addig csak a jó oldalait tudod elképzelni. Ha már benne vagy, akkor meg a rosszabb jól pofán vág. Fordítva is így van ez, aki magányos családra vágyik és általában egy idili családot képzel el, tökéletes gyerekeket, mintaférjet. Senki sem azt képzeli el, hogy társas magányban él; nehezen kezelhető gyerekei vannak, pedig aztán akad ilyen is bőven.
Örülj annak, ami adatott, ha meg nagyon szarnak érzed a helyzeted megsúgom, hogy a házasság nem egy életre szól. Ki lehet belőle lépni.