Ha ő ment el, hagyott itt minket... (beszélgetés)

Elkaptam egy szúnyogot :)

Nyugdíjba ment egy kolléga ?

Na honnan!??? :DDD

Ma nem tetted fel az alu-sisakot, beleolvastam. :P

Te azt honnan tudod, hogy ma fánkot sütöttem?! :O

:DDD

Én már tudom.

A fánk miatt van.

Hát jó.

Én ugyan úgy érzek iránta, mint mikor itt volt:)

Vannak kapcsolatok, amiket sem a távolság, sem az idő nem rongál meg.

:)

Ennek örülök.

Főleg, hogy béke van. :)

Még összefújhat a szél Benneteket. ;)

Tőlünk nem lehet csak úgy szó nélkül távozni:)

Tudtuk, hogy megy, sajnáltuk is, meg azért találkoztunk vele, hogy már nem volt itt, de most bedurcizott hogy ő nem kötelező és mi nem keressünk. Pedig pl. én akkor sem hívogattam telefonon, míg itt volt.

Jó döntést hozott, mert jól érzi magát.:)

Mindig jó szívvel gondolok rá, mert nagyon megkedveltem, és sajnáltam is, hogy elment, na meg 17 évig voltunk közvetlen kapcsolatban, de valahogy mivel már nem része a mindennapoknak, nem érzek ingerenciát, hogy keressem.

Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot.

Amúgy minden vég nehéz, de ha Ő így döntött, nem tudtok mit tenni.

Csak remélni tudom, hogy jó döntést hozott, és boldog lesz életei végéig.

Ha ő ment el, hagyott itt minket, akkor ugye jól gondolom, hogy neki kellene kezdeményezni a találkozást, beszélgetést; de legalábbis nem kellene megsértődni azon, hogy esetleg nem keressük. Ez az én véleményem szerint benne volt a pakliban, amikor a távozás mellett döntött. Ő már "hozzájuk" tartozik, mi pedig maradtunk nélküle mi. Még ha hiányzik is, még ha szeretjük is, nem része már a "mi"-nek, s ha vannak, akik szomorúak vagy dühösek rá a távozás miatt, akkor az is rendjén van.

Ti mit gondoltok erről?