Ha egyforma magasra rajzolt a kislány, annak van jelentősége? (beszélgetés)

Lehet, hogy érzi a gyermeki énedet. Jó barátok vagytok, közel érez magához és nem úgy néz rád, mint egy felnőttre.

Vagy bármi más.:)

Ezek az analizisek...borzalom...

Postán dolgozom...rablás áldozataként járnom kellett pszichológushoz...

Addig csűrte csavarta a dolgokat amig a rablás elemzéséből azt szűrtem le, hogy Apukám vert kicsi koromban...

Tudni illik Édesapám katona volt, esélye sem volt verni, de jelentem, ha otthon volt velünk akkor sem bántott soha...röhejesnek tartottam, felálltam és otthagytam...

Általános iskolás koromban rendszeresen kellett a helyi tanárképző főiskolára járnunk.

Azon a napon minden olyan képességfelmérő dolgot végezni, amikből a hallgatók sokat tanultak.

Egy diákkal 2-3 hallgató foglalkozott egy délelőttön.

Képpontokból számok kiolvasása, négyzetrácsba időre pontosan koppintani hegyes eszközzel, hogy ne érjen a vonalhoz, meg ilyenek. Na és persze a rajz. 🤣

Éhes voltam, fáradt voltam, menni akartam már. Ezért az alakot zsebre dugott kézzel rajzoltam, nem akartam még az ujjakkal is vesződni.

A mai napig nevetek, milyen izgatottak lettek a dologtól, és mennyi mindent szerettek volna belemagyarazni 😂 Csak pont azt nem, hogy éhes voltam és haza akartam már menni 😂

Hallottam olyan esetrol, hogy a gyerek rajzat jol kianalizalta az iskolapszichologus, es behivta a szuloket, hogy baj van a gyerekkel, mert az anyukat mindig nagyobbra rajzolja. Megjelentek a szulok, es az anyuka latvanyosan magasabb volt.

A kislanynak valodzinuleg meg nehez lenne lerajzolni egy guggolo vagy lehajlott embert, egyszerubb volt allva rajzolni mindkettotoket.

De cuki! :)

Nagy divatja van most ennek a gyermek rajz analizálásnak.

Személyes véleményem, hogy van alapja; szakképzett személynek elmondhat olyan dolgokat, amiket a kicsi szavakkal nem tud vagy nem akar.

De csak akkor, ha megfelelő előkészítés történik és a gyerkőc "kezébe adják" a témát, ezzel a célzattal.

Például ha bántalmazást akarnak kizárni vagy kideríteni, akkor megfelelő bevezetéssel a szülőre terelik a témát és amikor a kicsi beleéli magát, azonosul egy emlékképpel, arra kérik, hogy rajzolja le. Ilyenkor simán látszik, hogy az adott téma hogy érinti a lelkét.

Viszont ha csak úgy, kedvtelésből rajzol valamit, annak szerintem nincs ilyen sokat mondó háttere.

Saját példa: kislányom imádja a ciákat, a feketét legjobban.

Egy napon lerajzolt egy cicát, feketét, felette fekhők, eső.

Ismerős egyből leszűrte, hogy a gyerek depis, mert fekete, eső stb.

Én tudtam, hogy azért így néz ki a rajz, mert olyan helyen éltünk, ahol mindig esik, a kedvenc cicája pedig fekete; arról nem is beszélve, hogy vidáman, dudorászva készítette.

Kíváncsiságból megmutattam egy pszichológus ismerősnek, aki mosolyogva dícsérte, milyen cuki rajz és látszik hogy vidám emberke rajzolta, mert a cica mosolyog - hiába fekete szegény -, virág van a képen stb.

Szóval ha nagy hozzáértéssel analizálják, célirányosan rajzoltatnak, akkor igen. Amúgy nem mindig és nem feltétlenül jól lehet "olvasni" belőle.

Én magam sem úgy festem a képeimet, hogy tükrözik a kedvemet. Depisen is festettem már szikrázó napsütést és vidáman is zuhogó esőben síró nőt.

Barátnőm kislánya - aki imád és akit imádok - rajzolt rólunk egy közös képet, amin átkaroljuk egymást, és amin mindketten egyforma magasak vagyunk.

Én nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de behoztam a melóhelyre, és kitettem a szekrényemre, és mindenki erre csodálkozik rá, hogy egyforma magasra rajzolt mindkettőnket a kislány. Ennek tényleg ekkora jelentősége van?