Ha az Isten nyulat adott…

Az én olvasatomban valószínűleg pszichésen annyit tesz, hogy adott készletből dolgozunk, talán. De így ez nem igaz, rám legalább is nem.

Amikor tavaly megkaptam őket, az alsó rémeit, iszonyatosan beijedtem. Aztán mint mindig, teljes vehemenciával belevetettem magam a „nevelésükbe”. Komolyan úgy érzem, hogy második félévre megnevelődtek, (drága kollégák kérem halkabban hörögni szíveskedjetek) és összerázódtak a felső tagozat feladataival.

Szerintem - bár az én véleményem eléggé szubjektív mivel abban a pillanatban, ha rámtestálnak egy osztályt két percen belül saját gyerekeimnek érzem őket, és kész a rózsaszín szemüvegem - tényleg fejlődtek, és ez a tantárgyi átlagokon is látszott: 4.1 lett az év végi összesített átlag, ami szerintem nagyon jó.

Jutalomból, és mert sehova máshova nyugodt szívvel nem tudtam volna elvinni őket, hogy ne

őrjítsék meg a vendéglátókat, azt a frappáns megoldást találtam ki, hogy saját telkemen

töltsük az erdei tábort. A dolog igen pozitív volt, több okból is.

Először is a nagy magyar pusztán ember rajtunk kívül, és persze a szomszéd Gyuri bácsin kívül, aki már odakövült a vízpartra, senki nem volt.

Valamint a tábor költségei az elfogyasztott paprikás krumplin kívül nem sokat kóstáltak, lévén a háziak nem kértek szállásköltséget…(Ez a tény, azt hiszem, igazán a szülők szívét melengette meg.)

Rajtam és szintén testnevelő férjemen kívül 3 apuka és 1 anyuka adta az aláfestést a lurkóknak, kisebbik fiunknak, és éppen három hónapos babavizslánknak.

Tehát megállapítható, hogy áááá, dehogy volt emelkedett a hangulat!

Kifogtunk három nyárderékot idéző napot, így a sátrazás szinte még jól is esett mindenkinek.

Az erdei tábori követelményeket maximálisan teljesítettük, és még a sport sem maradt el: úszás műugrás ás labdajáték. Sporttapasztalatként elraktározhattuk azt a fontos megfigyelést, hogy a kölyökvizslák és az 5.b–sek hamarabb fáradnak el a vízben, mint hogy kijönnének belőle!

Biológia „tárgyú” óráinkon „növény és állatismeretetből megtanulhattuk azt, hogy például az Alföldön elszaporodott európai vadkender nem azonos, csak külalakjában az indiai vadkenderrel, a horgászat csak a nyugodt fickók sportja, mint például Attila bácsi.

Kati néni nehezen tolerálja, ha bántják a levelibékáit, a címben említett nyulak gyorsabbak az embernél, vagy hogy a mezei egér és a varangyos béka igazán tüneményes lakótársak - főleg a fiúk szerint a lánysátor számára…

Valamint igen szórakoztató a fürdés- és ugróiskola a Fűzvölgyi –főcsatornában, melyet Kőszegi Zsuzsa néni/igazgató asszony nyugodt lelki üdvéért inkább nem tárgyalnék ki részletekbe menően!

Terepjáró–rally az Alföld buckáin, disco fényszóró-világítással autó-CD-re ….hát ilyesmik.

És jók voltak, tényleg! Semmi balhé, semmi gond!

Segítettek főzni, rendet rakni… tündérek voltak három napig!

Ettől féltettek engem a kollégák?! Szerintem idén is kihisztizik maguknak a kis drágák! Ja igen a kikötést most teszem nekik közzé:

Nos uraim és hölgyeim! A feltétel: Az idei tanév második felében legalább annyira megemberelni magukat mint az előző tanévben! Miért mondom (írom) ezt, kicsinyeim?

Mert az idei évben megint az a vadóc, figyelmetlen, és zajos társaság kezdtek lenni, mint tavaly, és ezt nem akarjuk ugye? Többet tudtok ti ennél, és ha az Isten nyulat adott, akkor hozzuk már ki belőle a lehető legjobbat, oké?