Ha anyagilag sokat segített/segít a szülő az feljogosítsa arra, hogy mindenebe beleszólhasson? (beszélgetés)
Még korábban (kb. 3-4 hónapja) meg azt mondta anyukámnak telefonon, hogy abba én (szó szerint én), meg nem gondolok bele, hogy az ő fia olyan körökben mozog már, olyan helyen dolgozik, hogy talál magának másik sokkal dekoratívabb nőt, mint én, aki tud spórolni, akkor én mit fogok csinálni.
Ezek után higgyem el, hogy nem csak arra kellettem/kellek neki (már mint az anyósomnak), hogy legyen valaki a fia mellett, meg aki unokát szül neki.
Azt azért megjegyezném, hogy a férjem nem ilyen. Tudom, hogy nagyon szeret.
Néha én is eldicsekszem, hogy mit adtam ajándékba... Eddig még nem volt gond belőle.
Azt is, hogy mit kaptam...:)
Én azért tisztelem, meg szeretem is. Úgy neveltek. De sajnos így sem vagyok jó úgy látszik.
Nem vagyok az a nagy szájú, inkább konfliktuskerülő. De muszáj lesz valahogy a középutat megtalálni.
Sajnos sokszor mar itt megjelent hasonlo tema , tehat azt jelenti hogy igenis atualis es sokan vannak az ilyesmi fele " anyosok "
Szemelyesen szamomra ez soha sem volt aktualis mivelt en fiatal koromban nem is engedtem meg hasonlo anyos vagy az enanyam oldalarol valo beavatkozasokat .
En eletem az enyem , felnöt gyeremekeim eletet igenis maximalisan respektalom .
Ha mar az melitet anyagi tamagatasrol volt szo es annak sajnaltatos vissza elesevel csak egyet tudok levoni , enni a sajat kenyerem meg ha kökemeny is ! igy nem tartozik az ember semivel sem szuleinek .
Nem hinném, hogy 50-60 körüli nők/anyák/feleségek "banyák, satrafák" lennének... Ez annyira pejoratív...
Vajon a mostani nemzedékből milyen anyós lesz?!?!
Undorito , respektet nem ismerö banyak mins a Te anyosodhoz hasonlo satrafak !
Miert nem tudnak ilyen korban egy normalis eletet elni , en a paromal kint jarunk minden fele , byciklizunk , könyvtar stb stb.
Most a napokban szuletet unokam de majd akkor elmegyek es udvözlöm öket ha tudom hogy a körulmenyek nyugisak .
Soha nem fenyesitetettem a a kilincseket a gyermekeimnel , ez az ö eletuk es kesz!
Termeszetesen ha szukseg van a segitsegemre akkor azonal segitek de ez mar mashova tartozik.
Kerd meg a anyosod hogy kimeljen meg titeket a tarsasagtol.
Sok szeencset kivanok .
A férjem szerint, amit magától ad, azt lehetne elfogadni. De én azt sem akarom. Akkor legközelebb, majd azt hallom vissza, hogy akkor jó volt, amikor a szülinapra adott ennyit meg ennyit. Nem akarok senkit sem bántani, sem megsérteni.
Keresem a megfelelő megoldást.
A törődését, a szeretetét, figyelmességét ne utasítsd vissza, hisz ez mindnyájatoknak jó...
Csak bizonyos határokat...
Gondold csak el: ha te lennél az ő helyében, hogy esne neked, hogy amit szívesen ad, visszautasítanád???
(Van, amikor két hétig sem tudok a fiamról semmit... De mindig megvárom, hogy ő jelentkezzen).
Köszönöm a további tanácsokat!! :-)
Hát most meg vagyunk úgy ahogy. Amikor tényleg felhúztam magam, rettentően ideges voltam rá, akkor nem jött persze. Utána, amikor tiszteletét tette nálunk (mi azóta egyszer sem voltunk nála), tök nyugodt voltam, nem cirkuszoltam vele. Meg amúgy sem adott rá semmi okot. Mindent megkérdezett, hogy pl. kiviheti-e a gyereket az udvarra meg ilyenek.
Hát kérni soha sem fogunk tőle az biztos. Ha ő akarja adni a pénzt, akkor sem akarom, és nem is fogom elfogadni. Nem rég, hozott egy csomó ruhácskát a gyereknek ( a szomszédjában lakik egy család, akinek van két fiúk, onnan kapta). Hát ezeket elfogadtam. Meg szokott mást is kapni onnan (a nagyobb dolgokat fillérekért adják oda neki) Most egy asztalka szerűséget hozott a gyereknek, amihez van egy pad is. Kapott hozzá egy füzetet, meg zsírkrétát, hogy azon rajzolgasson. Gondoltam rá, hogy visszaküldöm vele, de a gyerek meglátta és így nem volt szívem. Most azon agyalok, hogy jól tettem-e?! Igazából nem akarjuk eltiltani tőle, mert szereti a gyereket és a gyerek is nagyon. Meg akarom húzni a határokat, hogy mit adhat és mit nem.
én meg nem fizetném még vissza sem!minek!
én megmondanám neki hogy ne szóljon bele mert mehet hazafelé. de csak akkor ha megint beleszól!ha le csap te is lecsapsz ennyi!ha megsértődik? neked az jó! nem megy egy darabig!aztán már tudja is hogy hol a helye.. vagy nem...
Most szépen tartjuk a távolságot, nem fogadok el semmit tőle az biztos. Most ő van megsértődve ránk, ahogy éreztem a hangján, amikor beszéltünk ma. Ha meg felhozza a dolgot, vagy megint parancsolgatni próbál, akkor meg szépen ki lesz osztva az biztos!! Nagyot csalódtam benne, mert korábban nagyon jól kijöttünk, nem ilyennek ismertem meg, mint amilyen most. De ezzel nem vagyok egyedül a családból. Na mindegy!
Köszönöm szépen a segítségét mindenkinek!!!
Szép estét!! :-))
Az én volt anyósomék is támogattak bennünket anyagilag, de mégis túl közel laktak hozzánk... (60 km) :)
Mindenbe beleszólt, sajnos én meg olyan naiv és csöndes "kislány" voltam, hogy sosem mondtam, hogy "na elég volt". A jelenlegi menyétől viszont szépen megkapja a dolgokat, rendesen meg lettek húzva azok a bizonyos határok.
Viszont én is tanultam a dologból. Már nem hagyom, hogy beleszóljanak. (Szerencsére a párom szülei nem beleszólósak. :) )
Anyukámék sem beszélnek bele a dolgokba, soha nem is tették, pedig 2 emelet választott el tőlük anno. Most már kicsit több ugyan, de még most sem akarják helyettem élni az életem. :)
Ezt meg kell tanulni, hogy hagyjuk a másikat élni és nem kérdezni, nem "jót akarni"...
Nehéz elfogadni, hogy van saját élete, és nem tudunk mindent az életéről.
Nagy önkontroll és tudatosság szükséges hozzá - hétről-hétre...
A "gyermek" hamarabb válik le a szülőről, mint forditva... Később aztán majd normalizálódik a dolog.
Ennek semmi köze szerintem a pénzhez. Ilyen és kész. Mond meg neki, hoyg hagyjon békén.
Írta valaki, hoyg ez minden szülőnél genetikai adottság. Nem hiszem nálunk se az én szüleim se a párom anyukája nem akar beleszólni,ha tanácsot vagy segítséget kérünk egyből ugranak segíteni, de kéretlenül soha.
Most mennem kell, később még visszanézek!
Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket!! Én már rettentően szégyelltem magam amiatt, hogy ennyi pénzt elfogadtam tőle! Azt hittem, hogy ezek után el is áshatom magam, mert nincs igazam! Lelket öntöttetek belém! :-))
Azt még megjegyezném, hogy a szüleim messze laknak, egy fizuból élnek nem tudnak túl gyakran feljönni az igaz. Amikor tudnak, próbálnak egy kevés pénzzel támogatni. Ők állatokat tartanak, rengeteg husit, krumplit, tojást meg ilyesmit szoktak adni, ha hazamegyünk. Ők is igyekeznek támogatni mindet, amivel csak tudnak.
Természetesen mind a két szülőnek szoktunk venni valamit minden egyes névnapra, szülinapra stb.
További ajánlott fórumok:
- Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van?
- Ti támogatjátok anyagilag a gyermekeitek életkezdését? Ha nem, akkor miért nem?
- Ki vállalt 3. gyereket ebben a vírus helyzetben? Akinek van 3 gyerkőce hogy bírja anyagilag lelkileg stb
- Mi az oka annak, hogy ha egy szülő anyagilag mindent megad a gyerekének, akkor az felnőttkorában nem törődik a szüleivel?
- Ha nem értek csak az "emberekhez", mint ápoló sosem leszek anyagilag stabil?
- Hogyan tudnék elszakadni ebből az egészből minél előbb? Tönkrementem egészségileg, anyagilag, minden hogyan.