Hogyan tudnék elszakadni ebből az egészből minél előbb? Tönkrementem egészségileg, anyagilag, minden hogyan. (beszélgetés)

Élek? Ugyan már... ne túlozzunk! Elvegetálok valahogyan. Ez nem élet. Edzés terén kezdem magam összekapni, de a virtuózitás már nagyon nincs benne a mozgásomban (van erő, de ennyi). A dologban az a vicces, hogy a fizikai paramétereimben - gyakorlatilag - feljavultam (az egészségi állapotom romlása ellenére jobban sikerülnek a kardióim mint valaha), de - időközben - mentálisan - debillé degradálódtam. :) Ráadásul bármennyi időt fordítok - tudatosan - a tanulásra / "szinten tartásra" (napi több óra); minden skillem kopik és elveszlik... szóval, egy anyagilag zéró, egészségügyileg tropa, agyilag zokni negatív példa lettem.

Ó! Nagyon sokszor próbáltam én változtatni; olyan emberek meséjét hallgattam az akaratról és a kitartásról akikben annyi akaraterő sem volt, hogy a cigiről le tudjanak szokni. Mesét a munkáról azoktól, akik két napot nem dolgoztak. "Hamvaiból feltámadó főnix" litániákat azoktól, akiknek csak a papa elé kellett letérdelnie az újabb adag zsetonért. Rengeteget változtattam és éjjel-nappal mentem előre, de nem jött be semmi.

Egész életemben magamnak teremtettem elő mindent; nem vagyok egy idióta esőtáncos - ha erre gondolsz. Ha az ezóra, akkor már most mondom, hogy próbáltam (Napoleon búlvártól az aranytollú Coelho-ig); de nem vagyok rájuk fogékony. Megtettem amit tudtam: semmi nem jött be. Nem vagyok öngyi típus, így várok türelmesen addig, amíg jön az Isten és agyonb.szcsiz! :D

Miféle reményem lenne? Emberileg már a 10%-a se vagyok annak, aki 3 éve voltam. Nincs hátterem, nincs lóvém, nincs semmim. :D

Ha nem érdekelne, akkor nem foglalkoznék vele; átvettem már a hibáim, tudom, hogy mit rontottam el. Vannak terveim, tudom azt is, hogy mit és hogyan szeretnék elérni. Most hazudozhatnék Neked arról, hogy milyen akarat-superman vagyok és ilyen-olyan sikeres ettől és attól az okosságtól; de inkább nem teszem. Azt majd megteszik mások. Mindig megtettem amit kell, megteszem amit kell, de a 0 eredményen (sőt! egyre kevesebb vagyok és kevevebbnek is érzem magam) nem változtat semmit. Ez a - lassan már több, mint - 3 évnyi kitartó balf.szkodás teljesen a padló alá küldött... és az élet még mindig azt mutogatja, hogy van innen is lejjebb.

Na... egy kevésbé gyönyörű, ámde borongós hangulatú, bánatos irományt alkottam :D ...

Erre én is kíváncsi lennék. Annyiszor hallom, hogy ennek vagy annak idegösszeomlása van/volt, de arra nem sikerült rájönnöm, hogy pontosan mi ez.

Állandó dühöngés? Magába zuhanás? Vagy mi? Mik a tünetek? Hogy állapítják ezt meg? Mi az az állapot amire már ezt mondják?

Tudom, hogy nagyon nehéz ez (sok mindenben hasonló pokoljáráson vagyok én magam is)!

Olyan ez az egész kitartósdi, mint a cigiről való leszokás, amikor a meggyújtás előtti pillanatban dobod el. Vagy a plusz egy fekvőtámasz, ami már inkább vonaglás mint felismerhető gyakorlat, de mégis kitolod. Mivel mindig az utolsó pillanat számít; közte agonizálhatsz, dühönghetsz, sírhatsz-ríhatsz, de aztán döntsd el, hogy folytatod / megcsinálod / nem adod fel és tedd meg amit kell.

Használ? Gyakorlatilag; nekem nem jött be (komolyan nem): talán annyit segített, hogy nem lettem drogos / alkoholista (ad egy picinyke tartást) és még elvegetálok valahogyan ebben a zombilétben. De; hátha neked több szerencséd lesz! Csak légy következetes (az vezet a sikerhez)...

az nagyon jó lenne, ha befejeznéd, de mint írtad, tartozásod van a tandíjjal is. mindjárt itt van a május, lépned kellene. Kérj halasztást, és gyorsan menj el dolgozni, hogy eltudd tartani Magad.

Nekem úgy tűnik, hogy toporogsz egy helyben, várod a csodát. Egyszerre egyre koncentrálj, most az önállóságra, azt pedig a pénz ad jelenleg, a pénzt meg munkával tudod megteremteni. Nagyon igaz a mondás, mindenki a saját életének a kovácsa.

Okos csajszi vagy a bajok ellenére...az iskola befejezése mindennél fontosabb..nos ehhez a prioritáshoz kellene igazítanod mindent..ugyanis tanulni csak(viszonylag)nyugodt körülmények között lehet...egyébként bukta mindenhol..a kapcsolatos is, iskola is, egészséged is...

és ez így együtt baromi sok...

én, mint kibíc úgy érzem, hogy a pasid kellene lapátra tenni, de úgy, hogy sose találkozz vele...akkor a másik kettőt már könnyebb megoldani...de a három együtt?

ha a szex sem működik, akkor pedig egyértelmű...annak nem látom értelmét, hogy egy részeg, böfögős, fingós, mosdatlan, félredugó, mindenben akadályozó semmirekellő pasi mellett élj azért, mert pasi...

nekem ennyire futotta..(innen a fotelből)

Háh, ez ismerős.

Életke, nincs a VILÁGON semmi baj Veled. Cisztám nekem is van, nem is egy :) Nem is egy szervben. Azok jönnek mennek. A gerinc, hát sérvem van. A szív, a kamrába áramlik a pitaromból a vér, de ki nem tojja le ezeket. Meg nem pusztulunk tőle, tökéletes meg nem lehet mindenki. A csavarodott törzsű fa is a fény felé nő és "boldog". Ezer évig élsz ezektől!

Az meg hogy a srác egy ganéjházi... hát nem egyedülálló.

Erős csaj vagy Te, ha idáig kibírtad, és még a sulit is végzed...

A titok abban van, hogy ne akarj mindent egyszerre megoldani.

Tarts ki a suliban, ez a lényeg, szerezz munkát, a srácot meg koptasd le szép lassan.

Minden pénz kérdés. Egy állás kell, és helyre jössz.

Tanulsz belőle és pont..

Kitartás, a nők az erősebbek, ezt is megoldod, mint eddig mindent!

Te boldogulsz nélküle, mint eddig is, ő fog padlóra kerülni Nélküled, de ez legyen az Ő gondja!

pasit küldd el, és gondolkodj el azon, még mielőtt új kapcsolatba kezdenél bárkivel, hogy miért az ilyeneket fogod ki. először saját magadon kell változtatnod, aztán keress mást, különben mindig ez lesz a sorsod, akárhány éves is leszel.

miért rendeled alá magad egy pasinak, amikor számodra csupa hátránnyal jár? elköltözés, adósságba vered magad, stb.