Gyűlölöm, hogy úgy kell beszélnem a szüleimmel, mint a... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Nem a szüleiről írt így, hanem a helyzetről.
Gondolom fájdalmas látni ahogy fokozatosan elveszíti őket.
Teljesen megértelek. Sokszor érzem azt, hogy "helyet cseréltünk": én vagyok az anya, anyu meg az én 11-12 éves énem. :) Nagyon hasonló helyzeteket élek meg - ezúttal a másik oldalról. Én lettem a "felnőtt", aki elintéz, elmegy, felhív, utánanéz, gondolkodik, ... Emellett zavaró és aggasztó, hogy annyi mindent elfelejt, de már csak azt kívánom: rosszabb ne legyen!
Kitartást Neked (is)! :)
Igen, ez végtelenül szomorú, elhiszem, hogy fájdalmat érzel és tehetetlenséget és sajnálatot.
Engem is megvisel, de a mosolya felvidít, amikor érzem a szeretetet, nem azt, hogy már menne, mert gyűlöli, hogy érzi, hogy elvesztette az emlékeit, és nem is igazán tudja, hogy mik voltak azok az emlékek.
Minden nap örülök, hogy megölelhetem még.
Mind megöregszünk ha megérjúk.
Én a magatehetetlenségtöl félek, de attól nagyon.
A nagymamám demens volt. Anya ápolta otthon. Soha nem hallottam panaszkodni. Soha egy rossz szót nem mondott rá. Hisz az édesanyja volt! Szerettük őt nagyon. Néha nem ismert meg minket, újra és újra el kellett mondani dolgokat. Igen, úgy beszéltünk vele sokszor mint egy kisgyerekkel de egyikünknek sem volt teher soha!
Apósom, anyósom, akik már 80 fölött vannak, mint a kisgyerekek olyanok néha. Imádom őket. Napjában többször beszélünk velük telefonon, amikor tudunk megyünk hozzájuk. A gyűlölet soha eszünkbe nem jut!
Próbáld meg őket szeretni! Hidd el sokkal jobb lesz neked is. Nekik még pláne!
Én másképp értem ezt a vallomást.
Szerintem a fórumindító a helyzetet gyűlöli, hogy a szülei, akik felnevelték, akiket szeret, azok ilyen állapotban vannak.
Lehet, hogy szerencsétlen volt a megfogalmazás, de én nem rosszindulatot olvasok ki belőle, hanem tehetetlenséget.
Anya 59 évesen meghalt.
Inkább gügyörésznék neki mint egy gyereknek.
Tőlem nem kaptál semmit, de a megfogalmazásod miatt kukoricát érdemelnél.
Az embernek nem gyűlöletet kellene, hogy ébresszen a betegség, öregség, hanem fájdalmat.
Minő más a kettő, ugye?
További ajánlott fórumok:
- Értékesítői állásra jelentkeztem és a tapasztalataimról kellene beszélnem, hogyan kezdjek neki?
- Segitség nem jövök ki a szüleimmel!
- Remeg a hangom, ha több ember előtt kell beszélnem.
- Sikertelen lombik. Nincs kivel beszélnem róla.
- Mit tegyek a szüleimmel, akik folyton tömni akarnak?
- Úgy érzem romlik a mentális állapotom. Beszélnem kell a...