Gyesen vagyok, nincs pénzem de válni akarok... Mit tehetek? (beszélgetés)

Igazából itt is látszik, hogy milyenek az emberek. A magyar ember vagy irígy vagy pedig "én vagyok a bezzeg ember"..... Szörnyű! Pálcát törni a másik felett, az megy a legkönnyebben. persze vannak kivételek

Eygébként egyre inkább csalódás ez a Hoxa. Vagyis a felhasználói. Ritka olyan fórumot találni ahol a kérdésben segítenek, vagy normális hangvételű diskurzus folyik......régen nem ilyen volt!

már minösíteni sem tudlak sem akarlak lotus.....kritikán aluli vagy!

a többieknek köszönöm, az együttèrzést, aranyosak vagytok. <3 cupp

Elvált szülők gyereke vagyok. Ott anyukámnak volt egy rossz döntése. Aztán választott egy másik férfit. Nagyon megszerettük a tesómmal és úgy érzem ez élete végéig kölcsönös is volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már egy ideje hozzánk járt, amikor a tesómmal együtt megkértük (3 évesek voltunk), hogy legyen az apukánk. Nagyon örült a felkérésnek. A házasságuk idővel tönkrement (anyu miatt, mert beteg), de nem váltak el, mert apukám (így hívtam/hívom) nem akart minket a tesómmal elveszíteni. Hiába mondtam (ekkor már felnőtt voltam), hogy miattunk ne tűrjön, akkor is szeretni és látogatni fogom. Félt. Ennyit a mostohákról.

Loveguru nem hirtelen döntött a válásról. Valaki írta, hogy tegnap egy összezörrenés után. Gondolom már régi nóta, mert teljesen ki van idegileg. Egész nap sír a tehetetlenségtől. Ez is ismerős. A sógornőm három évig csinálta ezt. Teljesen tönkrement bele, de aztán nem bírta tovább és elvált. Egy válás nem feltétlenül rossz házassági döntés eredménye. Tudok olyan férfiról, aki minta férj és apa volt. Aztán elvesztette a munkahelyét és egyre csúszott lefelé, mert önmagát okolta amiért nem képes a családját eltartani. A feleség hiába bátorította és vigasztalta. Ez ugye nem látszik párválasztáskor. Aztán olyanról is tudok, ahol minden szép volt amíg a gyerek meg nem született. A férj ekkor döbbent rá, hogy így ő egy kicsit hátrább szorul a ranglistán, mert osztoznia kell egy kis csöppséggel. Erre is egy házasság ment rá.

Ne vessünk tehát senkire követ, mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a sors. Inkább segítsünk neki, aki tudja hogyan zajlik egy válás. És hogyan lehetne ezt minél kevesebb pénzből megúsznia, mivel abban nem bővelkedik. A szüleit már elvesztette, így egy kis lelki támogatás is ráférne, mert nagyon kivan. Valószínűleg ezért kezeli a negatív hozzászólásokat is ilyen ellenségesen.

Én is ezt érzem.

Nekem egyszer egy barátnőm pasija lelépett, de előtte őrölt jó volt a kapcsolat. Hát én teljesen megnyekkentem, hogy ilyen létezik, még kétségbe is estem ,hogy akkor velem is bármikor előfordulhat. Aztán mikor hosszasan és sokszor elsírta a bánatát, szép lassan kiderültek a dolgok, hogy ugyan nekem nem mondta el, de egy csomó előjele volt.

Én úgy gondolom, hogy felelősséggel kell párt választani, ismerni, kiismerni a jövendőbelit, és elfogadni, vagy ha nem tudjuk elfogadni, nem kell hozzámenni. Én úgy érzem, hogy az én párom nem tudna nekem csalódást okozni. Amikor ezeket a sorokat írom, mindezt komolyan is gondolom.

Viszont fölmerült bennem a kérdés, nem először, hogy egyes házasságok miért jutnak el erre a szintre. A felelőtlen döntések következményeként vagy azért, mert a másik fél tényleg pillanatok alatt kifordul önmagából, és "nem az az ember lesz többé, akit az illető megismert, akihez hozzáment/elvett".

Mert nekem könnyű dobálóznom a szavakkal, hogy bezzeg az én férjem, és felelős gondolkodás, stb., mert ebből a szempontból szerencsés vagyok, csak ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy a nőnek van igaza, aki azt állítja, hogy a férj "megváltozott" (létezik ilyen???), vagy csak nem tudja belátni a saját tévedéseit. Vajon mi az igazság?

"Apának sem volt fényes soha, egyszer sem ült le, vagy vitte le a gyerekeket játszani! Egyszer sem!"

Elnézést, ha elkerülte a figyelmem, de mégis hány gyereket sikerült szülni ennek a remek apának?

Szerintem csak tegnap össvesztek és hirtelen fellángolás ez válósdi. Másképp észrevette volna amit segítő szándékkal írtak / írtam, és még a kérdésekre se válaszol!

Akkor tényleg magára maradt.

Pedig ha valóban válás lesz, és férj kekeckedik akkor évekig fog tartani és együtt kell éljen azzal az emberrel, mert nem fog elmenni.

Azt nem tudom hogy hol írtam, hogy sorscsapás!!

Én úgy adtam ill. mi úgy adtuk be a válást, hogy senkivel nem beszéltem meg előtte (volt rá 13 év), később elmondtam a családnak, hogy válunk.

Nekem nem sorscsapás. Igen rosszul választottam. És boldog vagyok hogy ki tudtam lépni a rossz kapcsolatból.

Én arra nem emlékszem, milyen volt az apámmal, csak a családtól hallottam, hogy ivott.....

Az "új" apámat rajongásig szeretem, ő is az "unokáit" - itt nincs mit ragozni

Persze... kimondottan jó volt, hogy elvált szülők gyereke voltál. Aha...

Ahogy elnézem, te is belefutott a válásba... talán mégis hatott rád a szüleid válása, és akkor még nem sikerült formálnod az életed.

De egy csomó kérdésre nem válaszoltál... Mindegy, nem kötelező, de jelezném!

Például, h nyilván nem egy angyali ember változott át hirtelen idiótává. Illetve, hogy ez nem egy sorscsapás, hanem roossz döntés következménye a válás- a legtöbb esetben.

Szerinted!

Én is elvált szülők gyereke vagyok. Én nem sínylettem meg! Sőt!

Persze, hogy nehéz, ha az embert nem támogatja senki, és nincs mersze bármerre is maga formálni az életét, míg mások elég erősek hozzá.

Mi köze ennek a prűdséghez??

Te csak ne kívánd senkinek, nem szép dolog.

Egy rossz házasság az esetek legnagyobb többségében egy rossz döntés következménye!! Ne feledd.

Kiakasztó szerintem, hogy ezt úgy állítják be emberek, mint a sorscsapást! Amit a jóisten sújtott rájuk. De hisz ti mentetek ahhoz férfihez. Ilyen-olyan okból. És ki a szenvedője? Nem ti, hanem a GYEREK.