Gyermekotthon - bentlakásos intézetek (beszélgetés)

Sziasztok!

Nekünk sajnos nem lehet saját gyermekünk és egyenlőre anyagi körülményeink miatt nem is fogadhatunk örökbe sem . :( Szomorúan olvasom ezeket a fórumokat ahól gyermekek elkeseredésükben menekülnének valami jobb felé, mink pedig itt állunk megkötött kézzel családra vágyva tele szeretettel és nem tehetünk semmit az érdekükben.

Látogatni,foglalkozni nem lehet kötődés miatt?

Csak anyagilag lehet?Dehát miből?

Van két kezem,szeretetem csak ezzel tudok szolgállni!

Mélységes tiszteletem minden szenvedő gyereknek. Ha látjátok és olvassátok ezt és van kedvetek beszélgetni így akár csetelés formályában is írjatok!Talán tudunk egymás gondjain segíteni mégha csak így szóban is! Azt hiszem nem vagyok még tulzottan öreg ahhoz hogy meg tudjak érteni bármilyen extrém helyzetet is.

Üdv.:Béla

Köszi! már most megvan minden adat.

Örülök, hogy jobbra fordult a helyzeted és kívánok sok boldogságot.

Sziasztok!

Sikerült már infót szerezni a dolgozathoz?

Én voltam átmeneti nevelt és aztán kívülállóként is benéztem gyermekotthonokba. DE igazából mire vagy kíváncsi?

Az én tapasztalatom az, hogy a nevelők már kiégettek, hidegek voltak, nem volt személyes, bitzalmi kapcsolatom egyikkel sem, bár én hajlandó lettem volna rá. Elvárták, hogy én mindent elmondjak magamról, de ők semmit nem mondtak magukról. Még azt se tudtam, van e családjuk, gyerekeik, mit csináltak eddig, stb. Persze így nem működött a dolog. A gyerekekkel egymásközt beszéltük meg a dolgainkat, alakítottunk ki kapcsolatokat. Én voltam a gondoskodó szerpben (amúgy is szerettem mindig a kicsiket), és sokat foglalkoztam a kisebbekkel, hogy legalább tölem kapjanak egy kis törődést. A gyámunk, egyáltalán nem értett a gyerekekhez és szívesen elküldtem volna pszichológia órákra. DE mindezek ellenére jobb volt, mint otthon!!! Sajnos autokratikus családba születtem, éveken át csak büntettek, megaláztak, csúfoltak, vertek. Az otthonban ez nem volt. Nem is verhettek meg ugye, de a többi is elmaradt. Nem szerettek, de legalább nem is aláztak meg. Nekem megváltás volt még így is. Azóta felnőltem, a szüleimmel viszonylag normalizálódott a kapcsolat (mióta felnőttként kezelnek), havonta egyszer meglátogatom őket és így pont jó.

Mi 12 voltunk az otthonban. Mit szeretnél tudni?

A mai rendszerben a családban maradást erőltetik, még akkor is ha történetesen a szülő veri a gyereket. erre mondják, hogy inkább verje, még az is jobb..

Aztán, ha történetesen bekövetkezik a katasztrófa, egymásra mutogatnak, jobb esetben. Vagy átcsapnak a másik végletbe, és azt mondják, hogy ők mindent megtettek.

Pedig a családsegítőben dolgozók 90%-a nem hozzáértő, hiányzik belőlük az empátia.

Ennél még az is jobb volt a régi rendszerben, amikor elvették a gyereket, és az állam nevelte. Persze erre megint csak azt mondják, hogy dehogy volt jobb.

De, ha megkérdezik a ma 40-50 éves embereket, akik ott nevelkedtek,szinte mind azt mondja, "így utólag hálás vagyok az anyámnak, hogy berakott, vagy az államnak, hogy elvett,mert lehetőséget kaptam a tanulásra, meleg ételt, és volt egy ágyam. És 23 testvérem..."

Nekem is van kérdésem azoktól, akik belelátnak a rendszerbe.Miért kellenek családgondozók,ha a gyerekek az intézetbe kötnek ki?Én úgy gondolom,hogy egy családgondozó/mint a neve is mondja/azért van,hogy a legmesszebbmenőkig mindent megtegyen azért,hogy a gyereket ne kelljen kiemellni.Annak a családgondozónak,amelyiknek már legalább 10 kliensgyereke benn van az intézetbe,az nem családgondozó.A fővárosi gyámhivatal miért nem ellenőrzi ezeknek az embereknek a "munkáját".

Egy család honnan kéne,hogy tudja,hogy ezek az emberek mindent megtettek e annak érdekében,hogy az ő problémájuk megoldódjon?Ha valaki nem ismeri a jogait,nem is tud vele élni.Mivan akkor ha gyerekek azért kerülnek be mert a családgondozó visszélt a hatalmával?Hová fordulhat az illető?Amíg benn van a gyereke addig sehova.De már csak az a kérdés:-Mikor kerül ki?Az átmeneti nevelés lehet 10 év is meg 18 év is.Azis egy átmenet.

Megkérem azt, aki ismeri a rendszert, írjon ide.

Köszönöm

Örülök, hogy kapcsolódtál a témához, s megköszönök ha priviben is írsz tapasztalatodról, véleményedről.

Igaz én elég kevés ideig voltam abban az otthonban kb. 1,5 óra, ez idő alatt egy nevelő végig velünk volt. A gyerekek szeretettel fordultak hozzá, talán bizalommal is. Remélem jól láttam.

Nekem az volt a meglátásom, s az ismerőseimnek is akik az otthon vezetőnőjét is ismerik, hogy a családja mellett minden idejét ezekre a gyerekekre áldozza fel, s valószínű, hogy ezt kollegáitól is elvárja. Különben lehet hogy hallottál róla Ő az "Anyácska", 2006 Év embere kintüntetést kapta.

Valóban azt tapasztaltam, hogy nem csak a média fujta fel az odaadását, hanem ő emberileg nagyon harcol ezekért a gyerekekért, körülményeik javításáért, s a tőlle telehetőt megteszi, szeretetet ad ezeknek a gyerekeknek, persze csak annak tud aki elfogadja, ahogy te is írod.

A húgom néhány hónapig dolgozott nevelőként egy gyermekotthonban(tanítóképzőtt végzett).8 gyerek élt együtt,mind testvérek,4-16 évesek.Egy családhoz 3-4 nevelő tartozott.A húgom eleinte igen lelkesen próbálta "megválltani a világot"...aztán feladta.Nem a gyerekekkel volt baj(bár egyik sem volt könnyű eset) hanem a körülményekkel,a többi nevelővel.Anyagi dolgokban nem szenvedtek hiányt:tv,videó,számítógép,játékok,ruhák stb.Viszont hiányzott a személyes kapcsolat,az állandó személyhez való kötődés.Már nem emlékszem pontosan arra,hogy mit kért a húgom az egyik fiútól,de a gyerek válaszára igen:"Nem mindegy magának?Úgyis elmegy!...Hát ez van.A testvérem végül tényleg eljött a gyermekotthonból,de nem a gyerekek ,hanem bizonyos kollégák miatt.

Az egyik kislány fényképe,még most is kint van a szobájában...pedig ennek már 4 éve!

de én hozzá szólók!

Nekem egy gimnáziumi osztálytársnőm egy ilyen otthonban élt.

Egy nagyon negativ élményem volt ezzel kacsolatban.Amikor egyszer úgy alakult a dolog,hogy ott alhattam nála.(külön szobája volt,jó tanulmányi eredményéért)Amikor másnap haza jöttem kezelhetetlen voltam.Sirtam,kifordultam magamból.

Pedig nem történt velem semmilyen megrázó dolog.Máig nem tudom mi volt a kiváltó ok.

Szivesen mesélek róla még priviben.:)

Sziasztok!

Hát senki nem akart hozzászólni:(

Hétvégén elmentem egy lakosotthonba. Kellemesen csalódtam, hogy itt a gyerekek milyen körülmények közt élnek. Igazán úgy éreztem, hogy a nevelőktől több szeretetet kapnak, mint a családjuktól.

8 évesek voltak a legkissebbek.

Sajnálatos módon nagyrészük családból került ide, más része pedig nevelő szülőktől kerül vissza intézetbe.

Elszomorító mikor a nevelőszülő abban a pillanatban mikor egy kis gond adódik a kamaszodó gyerekkel, visszalöki az intézetbe... a szülőről nem is beszélve.

Priviben is szivesen várom a hozzászólásokat!

Köszi....

Sziasztok!

Szerencsére engem szüleim neveltek, de biztos vannak köztünk olyanok akik sajnos intézetekben nevelkedtek. Esetleg ott dolgoznak.

Egy dolgozathoz gyűjtök anyagot, s ha valaki úgy véli, hogy szívesen megosztaná velem - velünk gondolatait, tapasztalatait, itt megteheti. (élmények, gondok, bánatok, szabadidős - sport - kulturális foglalkozások... tanulásban kapott segítségek... bármi)

Előre is köszönöm.