Gyermek fegyelmezés (beszélgetés)

Lányok, ebben tényleg mindenkinek a saját dolgával kellene törődni, és azt megoldani, ami neki nehéz..

A fiam soha nem állt meg, elrohant, kirohant, elment a kismotorral, stb.. Persze, hogy nem engedtem el egy-két rossz élmény után. Aztán vagy azt kaptam meg, hogy túlféltem, vagy azt, hogy rosszul nevelem, vagy valami okosságot mindig.. Egyébként tök értelmes gyerek, senki sem gondolt semmire, csak, hogy eleven, én viszont meg már kezdtem nagyon összetörni. Néha a fenekére is csaptam, mert a szép szó, a megbeszélés egyáltalán nem használt, hónapokig semmi javulás nem volt így, hát gondoltam, akkor megpróbáljuk az ellentétét. Megjegyzem, úgy sem volt jobb. Kezdtem elismerni, hogy biztos nagyon nem csináltam jól valamit, kérdezgettem az embereket, hogy ők ugyan hogy nevelik a gyereket.. De bizony senki sem mondott semmi használhatót, mert amíg az adott dologra a többi megállt, az enyém nem..

Aztán, mivel elég sokat vagyok egyedül a három gyerekemmel (a másik kettő sokkal jobban kezelhető), azért utánajártam a dolognak, mert már én kezdtem kikészülni..

Kiderült, hogy autista a gyerek, csak éppen nem a legsúlyosabb fajta, és valószínűleg kis korrekcióval egész normális életet élhet, mint bárki más..

És többezer, vagy többtízezer gyerek, meg szülő él úgy, hogy azt hiszi, vagy azt hiszik róla, hogy hülye, mert nem tudja megnevelni a gyerekét, pedig semmit se tesz rosszabbul, mint bárki más, csak az ő gyereke másként működik.. Például kiderült, hogy nálunk a szép nyugodt megbeszélés ki van zárva, semmi értelme, mert a rövid, kemény vezényszavak működnek, meg az, ha esetleg otthon előre lerajzoljuk, hogy mi lesz.. Meg persze az állandó éberség..

Mert nagyon sokszor ezek az esetek annyira durva tüneteket nem produkálnak, hogy eljusson egy pszichiáterig, esetleg eljárnak egy pszichológushoz, vagy tanácsadóba, ha elég lelkiismeretes a szülő.. De ott ezek nem valószínű, hogy kiderülnek..

Viszont akinek ilyesmi gyereke van, tuti, hogy el fog jutni oda, hogy megüti, már logikai úton is, mert ha évekig nem használ a símogatás, megbeszélés, akkor egy idő után mást fog csinálni.. A pszichiáternő is megmondta, hogy olyan szülőt még nem látott ilyen gyerekkel, aki ne verte volna el, előbb, vagy utóbb... De aztán ezt is meg kell tanulni kezelni, erre is külön tanítják a szülőt, hogy mit lehet helyette csinálni.. Senki sem mondta, hogy az ütés jó dolog, de pl. a pszichológusok, pszichiáterek azért nem akadnak ki rajta annyira, mint némely szülő, akinek tök nyugis gyereke van. Inkább segítenek, hogy pl. erős fogással ki kell ragadni a gyerket a helyzetből. Ez azért jó, mert a szorítással, a mozdulattal a szülő is kiadja dühét, de nem kerül sor megütésre.. Aztán később az egyéb módszerek segítségével meg arra kell törekedni, hogy egyáltalán minél kevesebb ilyen helyzet legyen, adódjon..

Úgyhogy aki nem jut el idáig, az tegye össze a kezét, és ne nagyon ítélgessen senkit. Ha csak ügyetlenebb az a másik anyuka azért, ha meg esetleg jóval nehezebb eset, netán fogyatékos, vagy rejtetten fogyatékos a gyereke, akkor meg azért...

"A bezzeg nekem sose kellett megütnöm"-ökre gondolok. Örüljön neki.

Na tudod ezt az egyszerübb ha odacsapsz dumát vártam tőled....

Honnan tudod,ohgy én hogyan neveltem fel a fiaim eddig? Soha nem kellett odacsapnom képzeld. Egyszer sem rohantak az útra.. nem égették meg magukat. És nem is magyaráztam naphosszat, ohgy nem szabad...

soha nem hisztiztek földhöz verve magukat játékért csokiért a boltban. Soha sem rohantak előre. Jah és képzeld úgy motoroztak mindig, hogy az útszélen megvártak... nem -nem csaptam érte oda sosem. megtanulták az úton nem rohanunk át. következetes neveléssel már babakocsis kortól el lehet érni képzeld.

Ne rágalmazz itt másokat kérlek ha csak erre vagy képes.

végeztem veled.

Mi az a naughty step? Szöges ágy, vagy forró parázs?

Én lenni magyar nem beszélni angol :-)))

Gondoltam, hogy most valami ilyesmit fogsz írni:)

Addig nem ül motorra amíg oda nem értek és kész. Ilyen egyszerű.

De egyébként mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogyan jónak látja. Ha neked egyszerűbb, ha odacsapsz, akkor csináld úgy. Szép napot!:)

eg kell fogni erősen a kis kezecskéjét, hogy ne tudjon kifutni az úttestre az autó elé,

S teszem azt motorozik ezerrel és alig éred utol?

Ha egy 3 éven aluli gyermek túl kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy ezek a dolgok veszélyesek, akkor a pofon a megoldás? Azt szerinted érteni fogja, hogy miért kapta? Vagy a pofonhoz már elég nagy?

Szerintem a szülő dolga, hogy ilyen veszélyhelyzetek még csak elő se forduljanak. Pl. az 1-2-3 éves gyerkőcnek meg kell fogni erősen a kis kezecskéjét, hogy ne tudjon kifutni az úttestre az autó elé, vagy a konnektorokba tenni kell biztonsági dugót, a forró leves közelébe pedig semmiképpen sem szabadna odaengedni stbstb.

Én is osztom az előttem szóló véleményét, hogy egy pici gyerek nem mindig érti amit az ember kér tőle, vagy határozottan ellenszegül a kérésnek.

Én őszintén nem tudom, hogyan lehet pl egy 1 éves gyereknek mosolyogva elmagyarázni, hogy nem lehet magadra húzni a levest mert forró, anélkül, hogy még a hangodat sem emeled fel ahogy már pár hozzászólásban elhangzott. Nyomatékosítani kell valahogy a tiltást, különben nem hiszem, hogy tudni fogja melyiket lehet és melyiket nem.

Ahogy már írtam is én még nem kerültem ilyen odapospi vagy kézrácsapási helyzetbe, de igen a hangomat határozott tiltó kézmozdulattal alkalmazom és tudja is, hogy nem szabad. Legalábbis 10 ből 6 szor:-)

Szia,

Tudod, én úgy gondolom, van haszna az odacsapásnak. Mert tök mindegy, hogy MIÉRT nem nyúl a konnektorba, nem húzza magára a forró levest, vagy nem fut ki az autók közé...az a lényeg, hogy ne tegye!

Három éven aluli gyerekneknek nem igazán van veszélyérzete. Maximum, ha megmutatod neki. De gondolom, nem kívánod odanyomni a kezét a forró kályhához, és nem kísérletezel azzal sem, hogy mi történik, ha lelép az úttestről.

Elmagyarázhatod neki százszor, de túl kicsi ahhoz, hogy megértse a veszélyt. Vagy látványosan unatkozik közben, vagy élénken közbevág, és valami másról beszél. Egy jól irányzott tasli határozottan meggyőzőbb, mint egy 24 órás prédikáció. Persze, elöbb-utóbb eljön az ideje annak is, hogy megértse mit miért nem szabad.

Nem vettem kötekedésnek a kérdésed, és komolyan válaszoltam rá.

Sziasztok ismét! :)

Sokat gondolkodtam ezen a témán az elmúlt napokban. Az én hozzáállásom lentebb olvasható :)

Egy kérdés foglalkoztat, amit szeretnék feltenni azoknak az anyukáknak, akik néha odacsapnak. De mindenféle kötözködés és egyéb rosszindulat nélkül!

Milyen célzattal csapsz oda? Van-e valami haszna a dolognak? Úgy értem sok embertől hallottam, hogy pl. egy veszélyhelyzet megakadályozása céljából odacsap a gyerekre. De akkor vajon azért nem fog kiszaladni az úttestre, belenyúlni a konnektorba, magára önteni a forró levest..stb mert megtanulta, hogy azt miért nem szabad és miért veszélyes, vagy pedig azért mert tudja , hogy ha ezt teszi, akkor kap egyet?

Tényleg komolyan kérdezem és nem kötekedésből. Kérlek aki annak veszi ne is válaszoljon, mert nem célom a vita :)

Szerintem ezen ne idegesítsd magad.

Majd ha odaér,fog pislogni nagyokat(="anyám én nem ilyen lovat akartam.")Férj ügyben is,meg gyereknevelés ügyben is...;)

Sziasztok! Nekem három gyermekem van, 13 éves fiam, 11 éves lányom és egy 10 hónapos kisfiam.

A nagyok között 20 hónap a különbség és bizony nem volt könnyű. A fiam nagyon hisztis gyerek volt, már egész kicsinek is csak ölben volt meg és csak ölben aludt. Fiatal és tapasztalatlan szülőként elrontottuk a kezdeti dolgokat.:) Egy áálandóan üvöltő kisfiú mellé szültem a lányomat, aki viszont szöges ellentéte volt a fiamnak. Gyakorlatilag észre sem vettük hogy megnőtt, annyira nem volt soha semmi nehézség vele. Amikor megszületett, a fiam abbahagyta a hisztiket.:) De mégsem könnyű egy kicsivel és picivel. Sosem bántottam őket semmilyen formában bármit is csináltak. Ha fáradt voltam és úgy éreztem nincs türelmem hozzájuk, akkor bementem a wc-be 5 percre és megbeszéltem magammal a dolgokat.

A "nem" szóra való ellenkezésüket ( vagy inkább csak ellenkezni próbálgatásaikat) türelemmel és határozottsággal kezeltem, de soha nem kiabáltam. Persze sokszor nagyon kitartónak kellett lennem.:) Ők sem csináltak mást mint más gyerek róbálkoztak ellenszegülni mindenféle gyerekekre jellemző módszerrel, próbálták az akaratukat így-úgy érvényesíteni.:) Én csak türelemmel, szeretettel voltam irántuk és megpróbáltam következetes lenni, ami 90%-ban sikerült is. Egyszerűen csak bármit csináltak, tartottam magam ahhoz amit mondtam. Ha valamit nem engedtem elsőre, azt századszorra sem csak mert fáradt vagyok és egyszerűbb beleegyezni. Így nem volt a kisgyermekkoruk pokol a számomra, csak voltak pokoli időszakok.:)

Nem hiszek a büntetésben és a testi fenyítésben. A lelki terrorban sem, de az nem is a nevelés témához tartozik.

A gyerekeim bár még nem nőttek fel, idáig azt gondolom jól csinálom amit csinálok. A gyerekeim rendes gyerekek, jól tanulnak, mindenhol szeretik őket, kiegyensúlyozottak, mindent elmondanak nekem bármilyen kellemettlen is a számukra és a különböző élethelyzeteket nagyon felnőttesen és éretten tudják kezelni. A tinédzserkor ezdeténél vagyunk a fiammal, de annak a nehézségeit is megpróbálom majd átgondoltan és hirtelen indulatoktól mentesen kezelni.

Nem olvsatam vissza mindent, de valahol egy anya sírásával kpcsolatos mondat szemetszúrt. Bár én nem vagyok sírós, de szerintem nem baj ha valaki a gyereke előtt sír. Végülis az anya is ember és ő sem tökéletes.

Látom nagyon szeretsz közötködni.... befejezhetnéd.

Én csak elmodtam,ohgy igne is van az a fáradt anyuka akinél néha elszakad a cérna és odacsap.

Itt itélkezel ismeretlenül.

De én csak egyek kívánok neked, ohgy tudd megtartani a mostani elveidet,melyket gyerkenélkül vallasz akkor amikor hulla leszel a kialvatlanságtól és áll a bál körülötted egy hiszits gyerekkel. Aki csak azért sem fogad szót.

Szia!

Az a helyzet, hogy én előbb szültem, szerényen élek, sétálok a gyerekeimmel, utána kezde/ném építeni a házamat.. Messze nem vagyok tökéletes, de azért úgy gondolom egy kicsi jó azért van bennem, valamennyire érzem amit ez a vers akar mondani.. De

Az a helyzet, hogy ma azt mondják, hülye vagyok, mert nincs "házam", "tuti" állásom, ne csodálkozzak azon, hogy nem is lesz, és megérdemlem a mindennapok feszültségét, ami meg azért eléggé a versben foglaltak ellen hat..

Persze én ezt azért mindet így nem hiszem el, de inkább az a bajom, hogy kevés körülöttem az értő fül, értő szív, akivel egymást támogathatnánk..

Szóval szépek a szép szavak, csak egy kis now how se ártana, hogy akkor a holnap hogy legyen, mert a kószálásra nem küldik a zs-t...

Ezt a verset nagyon szeretem, aki még nem ismeri, remélem nektek is tetszeni fog :) :

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,

fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.

Példálózás helyett példát mutatnék.

Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.

Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.

Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.

Kirándulnék, sárkányt eregetnék,

Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.

Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről

és többet a szeretet hatalmáról.”

(Diane Loomans)

Sosem ütném meg őket. Semmi, de semmi értelme nem lenne. Gyerekekről beszélünk, akik még nem mindig tudják felmérni egy-egy tettük súlyát, nem látják a veszélyt, próbálgatják magukat. Terelgetni kell őket, nem megverni :)

Persze tudom, hogy itt nem arról van szó, hogy napi szinten kékre-zöldre verik egyesek a gyereküket. De én nem tudom elképzelni, hogy ha valamiért mondjuk ráüt a fenekére, utána mi van? Többet nem csinálja? vagy addig üt rá azért a valamiért amíg meg nem tanulja a gyerek, hogy nem szabad? Mert ennyi erővel annyiszor el is lehetne magyarázni és nem hirtelen felindulásból odacsapni. Nem értem a nevelési célzatot abban, ha valaki odaüt.

Bár lehet velem van a baj :)

Nagyon jol irtad le es jol esik olvasni hogy ez nem egy nem elerhetö hogy a gyerkekekt bantalmazas nelkul neveljuk.

Nalom ez mar a mult volt ( engem a anyam , környek , tanar kinel az is baj volt hogy balkezes vagyok - votlam mert atcsinalt a könyek tengereben) en ezt meg fiatal voltam es teljesen NEM -votl soha sehogy sem bantani ököt.

Sziasztok!

nem olvastam végig, csak úgy bele-bele. De nem tudok szó nélkül elmenni sajnos egy ilyen fórum mellett. Én abszolút nem tartom helyesnek, ha valaki megüti a gyereket, akár az arcán, akár a kezén..

Van 2 gyerekem, az egyik 10 a másik 4 éves. Még soha nem ütöttem meg egyiket sem. És soha nem dobálták a befőtteket a c..rában vagy akárhol.

Nekem az a véleményem, hogy én vagyok a felnőtt, igenis nekem tudnom kell kontrollálni magamat, és egyáltalán nem vezet sehova ha hirtelen indulatból odacsapok egyet. Max én lenyugszom, bár ezt se tudom elképzelni. Az meg hogy nem futkározik az úttestre és nem nyúlkál a konnektorba teljesen evidens a gyerekeknek is. Szerintem a szülő kötelessége a gyerek születése után biztonságossá tenni a lakást.

Nem vagyok szuperanyu és a gyerekeim se születtek UFO-nak vagy akármilyen csodaképességekkel megáldva, egyszerűen vannak dolgok, amiket megtanultak és kész. Nem mondom, hogy nálam sosem szakad el a cérna, dehogynem. De akkor max "kérek" 5 perc szünetet, mindenki bemegy a szobájába elmélkedni és utána megbeszéljük. :)

Talan neked ez hihetetlen de igy van vannak orszagok hol ez buntetö ha bantalmazak a gyerekeket. Es ez szigoruan vonatkozik ugyangy a fyzikai mind a lelki bantalmazasra , söt nagyon is szigoru mert ha birösagilag megvan alapitva akkor a karteritesröl nem beszelve meg a psychologiai hosszu evi terapia is bele van vonva.

Igen is lehet igy nevelni , ha a gyerek ordit es valamit akkar lehet nyugodtan megmagyarazni telejsen kiegyensulyozott tonusban. Nem kell hogy a mamak vagy a papak leszoltijak vagy kritikus szemekel biraljak mind több orszagban hol surun csak a " pofonokal es segukre veresel intezik)

Söt en soha sem nem lattom hogy valaki idegen bele is merne szolni , itt ez egyszeruen nincs hogy ven banyak masnak a dolgaba akasszak magukat.

es hogy kezire utni azert hogy nehogy magara rantja a forro poharat az egy igazan minden kritika alla valo megoldas.

Az anyanak kötelesege bisztosittani azt hogy ne törtenjen ez meg vagy hasonlo.

Vannak bisztonsagi felszerelesek mar mindehol az EU ban , ugyanugy ahogy a gyerek ulles autokban van szinten sok megoldas a haztartasban, a tuzhely köruli abroncs fele ami vedi attol hogy magara ne rantja , az ablak es ajtora valo amivel megelözuk hogy a kis ujat oda csukja.

Tudod vannak orszagok hol elösször teljesen gyerekbisztossa teszik az othont mielött jövet a gyerek.

Nem beszelve arrol hogy mivel ez a legdragab kincs az embernek akkor mondent megtesznek erte. Beleertve azt is a szulö felkeszulöt , nem azt hogy hogyan kell a gyereket tartani furdes köszben mert ma mar ez minden egyeni a furdö kadoktol kezdve a furdö vederig.

A kurzus pont arra öszpontosul hogy milyenek is legyenek a fiatalok mind szulök .

Minden fele eröszak teljesen ki van zarva a nevelesben ugyanugy az iskolakban. Nem lehet az hogy valaki vadidegen ra uvöltenne mas gyerekere .

Az én kisfiam ilyet nem válaszol vissza, sőt, ha ilyet mondanék, elpityeredne, mert azt hinné, hogy komolyan gondolom :)

Viszont, tény, hogy ő sem védi meg magát. Csak akkor verekszik, ha muszáj, akkor is mást véd, nem magát.

Van egy ovis kis barátja (ő az, akitől a víz kiver, olyan neveletlen), aki folyton terrorizálja, egy kétszínű kis dög. Pont olyan, amikor úgy érzed a gyerek láttán, hogy ott áll előtted az eleven gonosz :( na, szóval ő szokta marni a fiam arcát fociedzésen, körömmel, vagy fojtogatja.

Egy hónap kellett, mire rávettem a fiamat, hogy csak egyetlen egyszer keverjen le a másiknak egy pofont. Tenyérrel, nem ököllel, a miheztartás végett. A kissrác úgy meglepődött, hogy rögtön rohant sírva a tanárhoz. Persze, amikor a fiamat gyomorszájba vagdosta, csak úgy, akkor nem rohant a tanárhoz...

Én az iskolától már szinte rettegek. Mivel a nagyobbik fiam nem az a visszaütős fajta. Mikor megkérdeztem mért nem védi meg magát a válasz az volt: anya te mondtad, hogy a buta gyerekek szoktak verekedni, meg a Jézuska se szereti a verekedős gyerekeket.

Most ott tartok, hogy azon erölködök, hogy végre megvédje magát, mivel a tanár nem tudja, némelyik nem is akarja ezeket a dolgokat kezelni.

Kell a sok jog a gyerekeknek.

Az öcsém mondta anyunak 10 éves korában ,amikor nem akart leckét csinálni, anyu mondta neki hogy kitekeri a nyakát, erre ő "te ezért jogilag felelőssséggel fogsz tartozni".

14 éves kamasz lány feljelentheti a szüleit.

Hova tartunk?