Gyerekek és a házimunka (beszélgetés)

Nekem három gyermekem van, mivel a kicsi 10 hónapos ezért a nagyokról tudok beszámolni: a fiam 13 éves, a lányom 11. Nagyon elfoglaltak, a lányom sportol a fiam zenél és gyakorlatilag mindkettőnek mindennap valamilyen különórája van. Ezért a háztartásban rendszeres kötelességeik nincsenek, de a szobájukat rendben kell hogy tartsák. Néha megkérem őket hogy segítsenek a takarításban ( inkább csak akkor ha szünet van a suliban), nem azért mert nekem segítségre lenne szükségem hanem azért hogy megtanulják hogy kell csinálni. Mindkettő tud minden háztartási feladatot a wc takarítástól kezdve a vasalásig. A lányom egyszerűbb kevert tésztás sütiket kb. egy héten egyszer süt, nem azért mert kérem tőle, hanem mert kedve van hozzá.

A helyzet az hogy nekem 10 éves korom óta rendszeres kötelességeim voltak otthon, voltak feladatok amik kizárólag az én feladataim voltak. Pl.: vásárlás, a tetőtéri szobák és fürdőszoba kitakarítása egy héten egyszer ( ez 4 szobát takar), ágyneműhúzás, bárszekrénytakarítás, vasárnap reggeli elkészítése és 12 éves korom óta az egész családra nekem kellett vasalni. Ez oda vezetett hogy tisztaságmániás vagyok de stresszt okoz. Én ugyanezt nem kívánom a gyerekeimnek, úgyhogy nem is állítok eléjük ilyesféle kötelezettségeket RENDSZERESEN. Viszont! Mivel nálunk mindig rend van és tisztaság, zavarja őket ha ez valamiért nem így van. A kicsi játékait is állandóan elpakolják, a fiam szól ha elfogyott a wc-ben az illatosító és előfordult hogy vendégségben nem ültek le, ami elég ciki volt, de amikor eljöttünk azt mondták, kosz volt.

Sokszor mosogatok, amikor a baba eszik a konyhában. (1,5éves fiú). Ma többször tartotta a poharát, én meg töltöttem a teát neki, igazából nem is figyeltem nagyon, mit csinál pontosan..

Egy idő után tűnt fel, hogy a teát a tányérjába töltögeti, miután megette az ételt, és nagy lelkesedéssel mossa ki vele, úgy mint én... Nagyon örültem neki, mondtam is, hogy nemsokára jön mosogatni, ne féljen..

Minden mást is olyan örömmel csinál, porszívóz, port töröl, meg ilyeneket. Szerintem megvan bennük ösztönösen ez, csak ápolgatni kell... Persze lesz olyan korszak, amikor azért se csinálják, de ezek elmúlnak, és visszatérnek régi önmagukhoz.

Szó nincsen cselédségről!

Minél előbb tanulják meg kivenni a részüket a munkából, annál jobban tudják értékelni a te munkádat.

Egyetlen gyerek se szakadt még bele, ha neki kellett levinni a szemetet, vagy éppen rendet tenni a szobájában. :)

:)

Ez aranyos! Elképzeltem, cuki lehet a kis baba kezével!

21 hós a pici fiam :) Elágyazni, porszívózni, felmosni, törölgetni, mosni (na jó mosógépbe pakolni), szatyrot kipakolni, cipőt eltenni, ruhát szennyesbe vinni már tud :) És természetesen minden játékot a helyére teszünk a nap végén!!!

Teljesen természetesnek veszi, hogy segít és imádja is csinálni :)

Nagyszerűen csinálod!

Nekem is segítettek a gyerekek.Sőt a férjem is.

Követendő példa vagy.

Persze, csinálhatsz te mindent egyedül, és akkor te leszel a "takarítónő", ők meg ha elkerülnek a cipőfűzőjüket sem tudják bekötni anya nélkül???

Apuci pedig persze hogy megenged mindent, elvégre 1-2 napot vannak náluk... Bezzeg egy hét után ő is a sarkára állna, hogy most már azért legyen rend. :D

Nyugi, jól csinálod!!!!!!!! Nekem fiam van, és már mondogatom neki, hogy jövő karácsonykor segít süteményezni (akkor 1,5 éves lesz)

Be kell vonni a gyerekeket a házimunkába, mindig a koruknak megfelelően.

Csak így fognak hozzászokni, hogy ezt meg kell csinálni.

Ne hidd, hogy rosszul teszed! Az apjuk pedig ne szóljon bele, ha úgy gondolja a gyerek felada más, akkor amíg nála vannak kényeztesse őket, mást úgy sem csinál.

Hát nem lehetett egyszerű neked, nem irigyellek! Mikor én gyerek voltam , nekem is rengeteg feladatom volt! Falun a tehén,sertés trágyázástól a takarításig, kert és sorolhatnám, nem csak az volt a feladatom, ami az én gyerekeimnek. És én nagy hasznát is vettem, mert 15 évesen én már független voltam . Elköltöztem a szüleimtől, mert képtelen voltam velük élni és 15 évesen nagyvárosba, albérletbe költöztem, új munkahely, új környezet, de megálltam a talpamon.

Szerintem is csak pozitív haszna van a feladatoknak.

:))

Ez tetszik!

Egyet értek veled.

Nekem ugyan csak egy 13 éves lányom van, de pici korától bevonom őt a dolgokba. Gondoltam, így játékosan tanul bele könnyebb lesz. Láttam mit csinál szívesen, próbáltam azt játékosan. Pl. már másfél évesen beült a kiskádba a mosott ruhák közé, és adogatta őket :-)

Persze mostanság már néha húzza a száját, hogy neki tanulnia kell itthon is a suliba is. Erre én azt mondom, nekem meg dolgoznom a munkahelyen és itthon is. És mondom, hogy apa is segít, hogy mindnyájunknak kevesebb legyen. Lányom dolga, hogy elpakolja a száraz edényeket az edényszárítóról, hogy azt ez egy tányért, kanalat poharat mossa el maga után. Meg szoktam kérni, hogy pakoljon be a mosógépbe és indítsa el, mire én hazaérek csak teregetnem kell. Főzni magától is jön segíteni.

Kár, hogy volt párod így áll hozzá. Sz.tem nincs igaza.

Nos én 2történetet mesélek az egyik az Édesanyám a másik pedig Én lennék

Anyukám úgy gondolta a gyerek dolga a tanulás, teljes felmentésem volt a házi munka alól ahogy a 2öcséimnek is....azt mondta amíg tanulok a papucsot is a lábam elé teszi...

Ennek az volt az eredménye hogy felnött fejjel kellett szembesülnöm minden hiányosságommal, hogy mosogatni se tudok rendesen és fogalmam sincs melyik a színes ruha és a fehér....ez most tudom durván hangzik de így volt...nem azzal volt gondom amelyik egyértelmű volt hanem azzal amelyik pl krém szinű volt, de fogalmam sem volt hogy a dolog anyagfüggő is....semmit nem szerettem csinálni, ez ugye a kapcsolataimba igencsak nagy hátrányt jelentett hiszen kinek kell egy ilyen mihaszna nő?

Végűl a Dédim segített mindenben, mert Anyunak a türelme nem csak a gyerekkoromba volt hiányos....

22évésen kezdtem el tanulni főzni hogy a mostani Párom lássa igenis küzdök azért hogy jó háziasszony legyek!

És most jönnék Én: a Lányom 2éves múlt, konkrétan nem dolgoztatom, mert Anyutól már ezt is megkaptam, hogy neki most játszania kellene, de igenis megkérdezem van e kedve jönni segíteni a sütiknél? ilyenkor együtt gyúrunk Ő kap egy kis darabot és azzal eljátszik...amikor porszívózok szinte hisztizik hogy adjam át neki is, annak ellenére hogy van neki is játék porszívója, ilyenkor oda adom neki és Ő is porszívózik...amikor takarítok ugyanúgy kap rongyot és csak addig csinálja amíg szeretné...szóval ilyen kisebb munkákat Ő is csinál és élvezi! ahogy nagyobb lesz majd a többi házimunkába is befogom fogni....meg tanítok neki mindent hogy ne úgy kerüljön ki az életbe mint én!

De ez akkor is előnye lesz ha velem vagy velünk szülökkel akármi is történik!

szerintem normális keretek közt igenis be kell fogni a gyerekeket a házimunkába

Nincs gyerekem, de gyerek én is voltam, és mindenből kivettem a részem (bár nekem sem tetszett mindig) :-)

Én mosogattam, levittem a szemetet, takarítottam az egész házban, a fém- és fakorlátokat, bejárati- és garázsajtót is én festettem mindig pár évente, a motort és autót is én mostam rendszeresen.

Ez így van rendjén.

Szia!

Az én gyerekem 1,5-2 évig voltak napközisek, bár dolgoztam, tehát mindig volt feladatuk. Hazamentek a suliból, amelyik előbb hazaért, megterített a másiknak is, összevárták egymást, ebéd után bepakolás a mosogatóba... tanulás... később már ki- bepakolás a mosogatógépbe, szoba rendben tartás, szemét levitel, vásárlás... bármi.

Először persze el akarták lazázni, aztán leültünk, és kértem, hogy mondják el az ANYA rokonértelmű szavait... keresték, szedegették... és hjéééé, a házicseléd nem volt köztük. :))

Feladattudatot feladatokkal alakíthatunk... szerintem. ;)

Szia!

Szerintem úgy normális, ahogy te csinálod :) Nekem is segítenek a gyerekeim, persze nem mindig önszántukból és boldogan. De én se vagyok az ő cselédjük, és igazán nem nagy kérés hogy a saját cuccukat rendbe tartsák. Én se megyek be a szobájukba és dobálom oda a szennyesem, nekik is el kell pakolni maguk után. :)

Ti hogy gondoljátok be vonjátok a gyerekeket a házimunkába vagy a gyerek dolga a tanulás?

Nálam a 15 éves ikrek segítenek, ha kell teregetnek, vagy éppen kimosnak ha hirtelen napvilágra kerül a szobájukból egy temérdek szennyes kupac, rendbe tartják a szobájukat és mosogatni szoktak segíteni .

Én úgy gondolom, hogy ezzel is önállósodás felé terelem őket! Persze olykor hangot adnak a nemtetszésüknek, de nem huzakodnak , vitatkoznak velem ez miatt!

A húgukat (7) is olykor megkérem erre arra, kisebb dolgokra, főzni segít vagy elöblögeti az általam elmosott dolgokat . Még szeret segíteni!

Persze az apjuk, akitől külön vagyunk már régóta azzal tömi őket, hogy cselédként bánok velük, meg sokat várok el tőlük és hasonló ellenem való hangolást tol a gyerekek fejébe . Nem építi a kapcsolatunkat .

Szeretném tudni kinél hogy mennek ezek a dolgok . :)

Köszönöm a válaszokat és a társalgást!