Gyepmester... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyepmester...
csak 2700 Ft? nekünk az egyik állatorvos fejenként 4000 Ft-ért akarta beoltani úgy a kutyákat hogy bevisszük hozzá. Ha kijön akkor + még egy ezres! egy másik orvost kiküldtek valahonnan az 7000 Ft-ért beoltotta a két kutyát. és azért az a 2000 Ft nem mindegy. főleg a mai világban.
akkor mért van az hogy nálunk MO.-n2700ft a veszettség elleni oltás szlovákiába pedig 1000ft!
Pontosabban azért kell tenni hogy mégegyszer ilyet ne csináljon! Ne haragudjatok. már fáradt vagyok.
Az ilyen egyébként nem orvos. Az egy pszichopata.:S Én egy ilyen eset után biztos hogy beszélnék az egyik nyomozó barátommal, és megmondanám neki hogy tegyünk az ellen valamit hogy az orvos ilyet mégegyszer ne csináljon.
ÚÚÚrrrr isten!!!Léteznek még hülye emberek sajnos:S. Csóri kiskutyára mi a fenének kell szájkosár? Az ilyen nehéz felfogású illetőket tudnám leütni. Szegény kutya gondolom fél az emberektől. Főleg ezek után.
Sziasztok!
Kisnyuszik keresik állatszerető gazdijukat!
Az apukájuk sötét színű, majdnem fekete hagyományos házinyuszi, az anyuka fekete-fehér oroszlánfejű.
Lehetőleg kertes házba szeretnénk el ajándékozni, és kizárólag olyannak, aki el tudja képzelni házi kedvencként a nyuszit, tudja szeretni és megfelelő törődést nyújtani.
A nyuszi társas lény, ezért célszerű kettőt tartani, ha egyedül van, még több foglalkozást igényel.
Nagyon fontos lenne jó gazdikat találnunk!
Nem kérünk pénzt, ajándékba adnánk, mindössze azt szeretnénk, hogy olyan kérje a jószágot, akinek ez nem egy rövid fellángolás, hanem felelősségteljesen tud gondoskodni róla, és a tapsifüles végül nem a fazékban fog kikötni !
Köszi!
7 éve a németjuhászunkat is úgy akarta beoltani az egyik doki, hogy az alig 4 hónapos kutyára rá erőszakolta a szájkosarat, nehogy megharapja. Azóta a kutya persze nem tűri a szájkosarat, inkább harapással jelez. Viszont dokit váltottunk, aki nem dobja bele az állatba az injekciót.
ilyen nálunk is van,a három hónapos kutyáimat le akarta szíjjal kötözni egy oltáshoz, na akkor volt nálunk utoljára...
Csodálkozol a gyepmesteren? A mi nagyrabecsült állatorvosunk fél a kutyáktól(ha tehetné repülőről adná be a szurikat). Mikor elvittük a beteg Tacskónkat, azt ajánlotta "vadász vagy, van puskád, lődd le"!!!!Hívtunk másik orvost, aki meg is műtötte a kutyust!:((
Nekünk 3 kutyánk van, ebből kettőt befogadtunk. A németjuhátszt 6 hetesen hoztuk el egy 11 fős kutyacsaládból (500 ft-ért). Ha nem visszük el, kutyamenhelyre kerül. A terrierkeverék kutyinkat egy autóból rakták ki, anyukámék falujában. Anyu megsajnálta, etette, de mivel neki is van már 3 kutyája és korlátozva van a számuk (helyileg), befogadni már nem tudta. Így hoztuk el mi.
Elég sokáig szaladgált a világos színű autók után, így gondoltuk, hogy milyen módon rakhatták ki.
Mára már teljesen beilleszkedett, ő a főnök a csapatban. Egyedül a macsekkal nincs kibékülve.:)
hu, ez nekem kicsit bonyolult:)
mondjuk ,mástól kaptak is kis piszálodást !
Sziasztok
hát tudjátok ,ez semmi ahhoz képest amit ,meg én tudtam láttam meg!!!!!!!!!!!!!!
a volt párom, a saját anya kutyáját adta le illatos útra(egy hosszú szőrű németjuhászt!)
egy olyan kutyust aki ,életében nem morgót még ,csak labdázott örült és imádta a gyerekeket!
és miért adta le ,mert a neje úgy döntött,a nagy állatvédő!!!!!!!
sőt ,én kértem a Rottit adja nekem ,nem inkább mikor komába volt az altatásnál még ,mert iszalag szakadása volt kutyusnak!
úgy adta el ,a rohadék hogy máshol ébredt a kutya!!!
ezt tudtam meg volt anyósomtól! aki 6écvre rá mondta meg nekem !! a német juhász az illatos úti ,filmforgatós felvételben láttam meg! eljén van pont az elején !!!! és már nincs meg meg régi felvétel az is!!!!!!!!!!!
és volt anyósom úgy halt meg hogy nem tudta hova tűnt az okos szép kutyája!!!!!!!!!
ezek meg veszik,meg légópincében tartják az egyik kutyát,egy pitbullt!!!
szép????? de én nem tehetek semmit,mert akkor még gy.t sem fog küldeni!!!!!!!!!!!!!!
HAsonlóképpen jártam én is. A szívem szakadt meg, de szerencsés véget ért.
Hát, ha mindenki csak ennyit tenne, már sokkal jobb lenne a helyzet
Tenni annyit én is tudok ha látok koborló kutyát akkor felhivom vagy a fajta mentőket , vagy valamelyik közelbe lévő menhelyet.
Addig is megprobálom etetni és itatani.
Persze nemtudom behozni mert nemtudom elkülőniteni.
Elég vegyesek a tapasztalatok. A gyepmesterek sem egyformák. Volt alkalmam látni, hogy milyen körülmények között kell dolgozniuk. És erről nem ők tehetnek. Ennek ellenére igyekeznek ellátni az állatokat. Borzasztó, hogy kidobott, megunt, vagy tényleges probléma miatt tovább nem tartható kutyákat nem tudnak sehol befogadni. Az alapítványok sem. Nekünk is választanunk kellett a pszichésen beteg gyerekünk fejlesztése miatt a városba költözés és a kutyánk között. Ugyanis nagytestű keverék, tekergő volt, megkötni nem lehetett, a nagy kert nem volt neki elég. Mivel nem találtunk olyan szervezetet, családot, amelyik befogadta volna, nem maradt más, el kellett altatni. A mai napig fáj a szívem érte, csodálatos kutya volt. Nézem az Animal Planeten az állatmentő szolgálatot. Nálunk az emberekre nem költenek annyit, hogy egészségesek legyenek, mint ott az állatokra. Örülök annak, hogy vannak, akik elég érzékenyek és tenni is akarnak. Ha még tudnak is, az külön szerencse. Nekik kívánok a jövőre nézve is erőt és kitartást.
én már többször találtam kutyát, legutóbb nemrég egy magyar vizsit, hidd el tudunk tenni, néhány telefon, némi utána járás.
Nekem örökbefogadott kutyusom volt kettő is.
Sajnos már az égi mezőkön rohangálnak.
Szeretnénk örökbefogadni most is egy köjök Rotwellert.
Sajnos idős állatokat is dobnak ki , nekem a könnyem potyognak és a szivem facsarodik el amikor ilyeneket látok.
De tenni nemtudok ellene.
Sajnos.
Örülök, hogy vannak ilyen jó emberek. Ha én találtam volna egy kutyust, én sem tettem volna másképp,de csak akkor, ha egyedül vagyok. ajnos az én kutyusom nagyon féltékeny, főleg a fiú kutyákra, nem tudom, hogyan oldotam volna meg az egészet. De mindegy. Nem erről szól a téma.jó egészséget!
Ha sajnos azon nem csodálkozunk,hogy az eszméletlen ember mellett elmennek az utcán,mondván,hogy részeg,akkor szerintem már ezen sem kell csodálkozni,hogy közömbösen nézik,ha egy állatka szenved.
Én nem hívnám soha a gyepmestert,mert lehet jobb szegény kutyusnak az utcán kóborogni,mint egy ketrecben űlni étlen,szomjan.
Sajnálom az összes kivert kutyust és cicust,de hátha egyre több jószívű ember lesz.
Sokkal több ilyen ember kellene mint te,akkor nem lenne ilyen sok kobor állat.
Sajnos az emberek közönye elképesztő tud lenni! Szerintem is nagyon jó, hogy van pár ember, aki úgy gondolkozik, mint Te!
általános sajnos :( bárkivel bármi történhet és nem valószínű hogy segítenek!
Szia!Nagyon érdekes volt a cikked!Örülök hogy sok olyan ember van mint Te! Ennek köszönhetjük azt is hogy mi kiskutyánk, Mangó még velünk lehet! Még pici volt mikor megszökött,átment egy négysávos úton és kikötött egy barkácsboltban, ahol fotocellás ajtó volt! Ott rohangál ki-be. a biztonsági őrnek elege lett belőle és hívta a gyepmestert! Volt ott pár nő akik körbeállták a kiskutyánkat és nem engedték elvinni! Az egyik néni aki busszal jött be faluról, felhívta a lányát és hazavitték Mangót, úgy gondolták jobb helye lesz mint a telepen!A párommal ketten több napig kerestük, ki plakátoltuk az egész várost,ajánlottunk fel pénzt is, bemondták a rádióba, de nem történt semmi! Mivel olyan édes volt azt hittük valaki úgy döntött megtartja, mikor hívta valaki a páromat! :) A barkácsáruház egyik alkalmazottja meglátta a plakátot, és megadta a néni számát aki hazavitte! Hatalmas volt a boldogságunk,megkönnyeztük rendesen, mikor végre visszakaptuk Mangót! Sajnálom, hogy kicsit hosszúra sikeredett a hozzászólásom!Úgy gondoltam elmesélem hogy velünk jó dolog történt és nagyon hálásak vagyunk érte! Tényleg vannak még jó emberek!:)
:( :( :( :(
csak ennyit tudok írni,nagyon elszomorított a történet,de sajnos ilyesmivel sűrűn lehet találkozni.
Hát igen, én is sok hasonlót tapasztaltam már és nem fogok egyéb rémtörténeteket irni, pedig vannak bőven. Inkább örülök, hogy egyre többen vagyunk olyanok mint Te, talán egyszer eljutunk oda, hogy már mi leszünk többségben.
Szombat délután találtunk egy kutyust, szerencsére rövid idő alatt visszataláltunk a gazdájához. Sajnos közben meg kellett tapasztalnunk azt, hogy az emberek hogy bánnak az állatokkal. Sem a járókelők, sem némelyik gazda, sem az elvileg ezzel foglalkozó ember nem igazán éri el a felelős állattartás minimumát sem.
Ugrás a teljes írásra:
Gyepmester...