Olvastam a lapodon a bemutatkozást... Mire gondoltál, amikor azt írtad, hogy szigorítanád az öf feltételeit? - nagyon érdekelne (főleg mert én is így gondolom...)
AZt hiszem, az ember sokszor fél olyasmitől, amiről keveset tud...
(Bár én nem érzek félelmet sem most, sem még amikor örökbefogadás előtt álltunk. Persze az ember igyekszik, hogy mindig a legjobban csinálja a dolgokat...)
Én személy szerint nagyon örülök, ha néha olyan valakivel is sikerül beszélgetni, aki örökbefogadottként tud mesélni arról, ő mit hogyan élt meg.
Félelem átölel minket a mindennapokban.Ez természetes.Örökbefogadás előtt és után is, vérszerinti gyermekeknél is. Szerintem az a szülő mondhatja el magáról azt, hogy "igen, megfeleltem a magam által felállított követelménynek", ha a gyermeke olyan szépen nyilatkozik a gyermekkoráról, mint Vrony.
Sziasztok!Igen van egykis félsz milyen lessz a baba,nekünk még ez is kérdőjel.Mert még nemistudjuk,hogy mikor érjük meg a csodálatos napot?De igazából nincs a környezetünkben örökbe baba ami jó példa lenne számunkra.Ezért hálás vagyok amiért olvashattam a szép megemlékezést a szüleidröl .Én is kíváncsi vagyok a fejleményekre.sok sikert.
Örülök hogy leirtam a történetemet és remélem segitek vele másoknak!Én nem szégyenlem hogy örökbe fogadtak és nem rossz róla beszélnem mert tudom hogy igy jobb életem lett mint az intézetben vagy a biológiai azüleimmel lett volna!
Ma egy másik fórumon olvashattam végre egy felnőtt "örökbaba" sorait. Jó érzéssel töltött el, hisz ő is példa arra, hogy nagyon sok minden múlik a neveléstől.:-)