Glória, az angyalok koronája (beszélgetés)

Ebből a történetből is csak az látszik, hogy a kutya olyan lény az ember életében, aki még akkor is veled marad, ha már nincs is. olyan önfeláldozó, fantasztikus gyönyörű lények... 9kutyám van, 11 volt. Gyerekkoromban 3 kutyát vesztettem el. Mindegyik a szivemben maradt, és hálát adok az Égbnek, hogy most ennyiről gondoskodhatok, és mindent megteszek azért, hogy igazi falkavezérré váljak, értük.

Glória egész biztosan ott van a kutya másvilágban és onnan néz rád a gyönyörű szemeivel és boldog hogy segíthetett,

csak úgy, ahogy a mi Oszkárunk, aki a halálával megmentette a testvérét, és megerősítette engem annyira, hogy ne hagyjam a többieket félrekezelni, ha betegek.

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. ;)

Nagyon sajnálom a kutyust, hogy ilyen kevés ideig maradhatott veletek. De azt gondolom, hogy aki egyszer "beleszeretett" a kutyájába, a kutyába, annak biztosan lesz másik kutyus-társa. Nekem is van kutyám, három is:) Mindegyiket imádom, mint a gyerekeimet. Ők is családtagok és velük is külön törődöm. Ha valaki nálunk jár és nem állatbarát, az biztosan furcsán tekint ránk, mivel a lakásban velünk él egy yorki kutyus és egy brit kandúrmacska, azon kívül van egy Golden Retriever lánykánk és egy palotapincsi fiúcska, akik télen-nyáron minden éjjel bent alszanak az előszobában. Csak nem hagyom, hogy a garázsban aludjanak, ahol rettentő jó kutyaházuk van. Nem, dehogy! Ahogy a férjem szokta mondani, nálunk a kutya bentről őrzi a házat, nem az udvarban. Persze nagyon sokat vannak kint is.

Nagyon szép, megható a történeted, és örülök, hogy egy kutyus segítette visszaadni az élet értelmét, a gyermekeddel való kapcsolatot és minden mást, ami fontos volt korábban. Nem véletlenül mondják, hogy a kutya közelsége, símogatása, gondoskodás róla, gyógyító hatással van az emberre. Nagyon sok idős, egyedülálló embernek van kutyája, mert kiegészíti, megszépíti az életüket. Én azt mondom, hogy kutya nélkül is lehet élni, de minek? Úgyhogy kívánom Neked, hogy mindig legyen melletted egy kutya, akiben örömödet leled!

Megkönnyeztettél... nagyon nagyon sajnálom.

Sok erőt kívánok Neked!

Szia!

Nagyon meghatott a történeted, annál is inkább, mert én megtapasztaltam azt az állapotot, mikor a kutya nem állat, hanem a legfontosabb társad, és megtapasztaltam a depressziót is.

Nekünk is, és a kutyáinknak is megvan a sorsa. Ezt nagyon nehéz elfogadni, különösen, ha ilyen rövid életet kapnak. Én sem tudtam megemészteni legjobb barátom korai halálát (fehér puli kislány;egyszerűen tökéletes volt, és számomra nem is kutya, mert hihetetlen intelligenciája volt). Soha többé nem akartam kutyát,mert összeomlottam a halálától, de úgy adódott, hogy ideiglenesen el kellett vállalnom egy kiskutya felügyeletét. Úgy tűnik, az ideiglenesből végleges lesz. Azt hittem, rajta segítek, de ő is segít nekünk, mert sokkal több szeretetet tud adni nekünk, mint mi egymásnak a családban - sajnos.

Szia.

Tudom, hogy min mész át most. Öcsém 10. szülinapjára csak egy kiskutyát kért. Meg is kaptuk Nérót. Ez már 12 éve volt.

Két hete, pont hétfőn egyik pillanatról a másikra agyvérzést kapott. Kijött az állatorvos kapott egy szurit, sokkal jobban volt. Erre kedd este talált öcsém benne egy kullancsot. Szegény utána mozogni sem bírt. Megint jött az állatorvos. Kapott 4 inyekciót ismét. De sajnos csütörtök reggelre elhunyt.

Az egész család, Néróval együtt végigszenvedte az egész hetet.

Még most is sírógörcs tör rám, ha rá gondolok.

November 1-én sajnost már érte is gyertyát kellett gyújtanunk :-(

Azóta is nagyon Hiányzik, és amikor hazamegyek anyuékhoz, még mindig várom, hogy jön oda a kapuhoz :-(

Nagyon szép történet. Én is a depresszióm miatt kaptam kutyát, pedig sohasem szerettem volna. A szomszédaim nemtudták tétlenül nézni, hogy folyton egyedül vagyok bezárkózva a szobámba, és sohasem csinálok semmit. Így hát megleptek egy társsal.

Eleinte nem akartam, és haragudtam érte, hogy na fasza, egy csomó gond szakadt megint a nyakamba.

De annyira egyedül volt mint én, így hát megsajnáltam és átöleltem. Éreztem, hogy milyen gyorsan ver a pici szíve, akkor szerettem meg teljesen. Többet ért mindennél mint amit eddig az élet adni tudott.

Újra összehozta a családunkat, jó érzésvolt úgy hazajönni, hogy valaki vár rám. Ennek immár lassan 9 éve. Visszakaptam az életemet, de belese merek gondolni, hogy mi lesz velem, ha ő már nem lesz.

Sajnálom,hogy el kellett mennie a kutyusnak,de úgy gondolom,hogy Neki ennyi "dolga" volt,hogy segítsen neked kimászni a bajból.

A történetünk eleje megegyezik,amióta az eszemet tudom egy spániel kutyusra vágytam.

Majd amikor megbetegedtem (súlyos szorongás),rá pár hónapra kaptam apumtól egy spánielt.

Nem ragozom,hogy mit jelent ő nekem,de mindennél jobban szeretem,nem is szeretem,hanem imádom.Ő az egyik legfontosabb az életemben.

Ha ő nem lenne,már lehet én sem lennék!

Hát megkönnyeztem.:(

Remélem lesz még Glóriád.

Mindennek oka van. Annak is, hogy Glória akkor és ott jött világra, ahol szükség volt rá.

Glóriának ez volt a küldetése, azért élt, hogy Te élhess.

Csodálatos a világ.

Gratulálok a cikkedhez, szívszorító és mégis szép.

Szerintem nincsenek véletlenek. Sok boldogságot kívánok:)

Egy kutyus valóban nagy segítség depresszióban és egyéb betegségek elviselésében. Nekem havanese kutyusom van. Ő segít abban, hogy elfogadjam a mozgáskorlázotozottságomat, a bezártságot , a sok egyedüllétet. Vidámságával és azzal az empátiával, hogy tudja mikor kell játszani hívni, mikor egy kis hízelgésre van szükségem elviselhetőbbé teszi az életet.

Sajnálom, hogy ilyen rövid élet jutott a kis vizsládnak, de munkáját ez alatt az egy év alatt is elvégezte, visszahozta az életkedvedet. Tarsdd meg emlékeidben.