Nagyon kellenek az ilyen írások! Örvendetes, hogy észreveszed, ami körülötted folyik, és nem merülsz el teljesen az önsajnálat mocsarában. Annak már nincs menekvés. Ha néha nehezen is, de látjuk, hogy mindig van rosszabb, és addig ez így van rendjén.
A világtalan gyermeket ne sajnáljuk, ő így boldog - Te írtad. Neki így teljes az élet és a világ. Csak mi gondoljuk úgy, hogy bármi is hiányozhat neki.
Ez mind szép és jó, amíg van olyan, akiről úgy gondolod, hogy Nálad nehezebb keresztet kapott... Ergo tényleg csak a mindennapi gondok nyomasztanak... Engem már ezek rég nem nyomasztanak... Sőt nem is félek semmitől rég. Azt, amitől ember a legjobban félhet, velem bekövetkezett: elveszítettem azt, akit a legjobban szeretek... A létező legszemetebb, legkegyetlenebb módon.És nem tudom, van-e karma... De ha van, hát én örülnék neki... Mert akkor lenne értelme ennek a sok szörnyűségnek... És egyszer valahol, ha megtanultuk azt a leckét, amit megtanulnunk kellett, még boldogok lehetnénk... De félek, hogy nincs. Csak a fatális véletlen. Rossz időben, rossz helyen... Ennyi pár emberélet.
hmmm hát igen...sokszor azt gondolja az ember, hogy mekkora problémái vannak...ilyenkor észbe kell kapni, hogy azok a kis gondok nem problémák az életben. Nagyon jól esett elolvasni, és elgondolkodni. Köszönöm
Amikor az ember nagyon elnyűttnek érzi magát és semmi kiutat nem talál, akkor találkozik valamivel, vagy lát egy másik életet, ami még rosszabb, mint az övé. Nálam ez többször előfordult, hogy amikor teljesen tanácstalan vagyok, akkor jön egy égi segítség, hogy maradjak erős és lássam be, vannak nálam nehezebb helyzetben is.