Fiatalon szülni (beszélgetés)

Kutyafuttában olvastam el a cikket, bocsi emiatt Noncsi, és a hozzászólásokat, emiatt a többiektől bocsi. 2 gyerekes anyukaként írok, most leszek 30, kislányomat 20 évesen vártam. Elkaptam egy olyan mondatot a kommentekből hogy kiszolgáltatott helyzet. És pontosan ez itt a lényeg! Nem az, hogy ki hány éves, ki mennyire fiatal vagy idős, felkészült vagy nem az. Hanem a kiszolgáltatottság érzése! Mindegy hogy első baba vagy a második, harmadik stb, egy vajúdó kismama kiszolgáltatott helyzetbe kerül mikor a szülésre kerül a sor. És ezt sok nővér, szülésznő, orvos elfelejti! Aki akar és tud menjen el tanfolyamra, aki nem akar ne menjen, erre igazán lélekben kell felkészülni.

Úgy érzem noncsitól elvették a szülés igazi élményét, emiatt lett a cikke olyan amilyen.

Én nem lennék rá büszke, hogy Apám így beszél velem! Elmondanám, hogy ha neki meg annak kellene megfelelni aminek a mai ember van kitéve a munkahelyén, akkor úgy rogyna össze mint én a mázsás zsákok alatt!

Más világ van, és ami elmúlt, elmúlt! Nem kell értenem ahhoz, ami nem feladatom!

Arról meg hogy táposnak nevelt téged, ki tehet??

Képzeld én jártam táborokba, mert imádtam, elég sokmindent megkaptam, ha nem is mindent, jól éltünk, volt számítógépes játékunk meg Barbie babánk, és igen, leültek Anyáék az ágyunk szélére mesét olvasni, a Nagymamánkról nem is beszélve!

Tök hülyeségeket írsz, összefüggéstelenül! Olyan mintha haragudnál az egész világra a saját sikertelenségeid miatt és mindenki hibás lenne emiatt.

Engem segítettek a szüleim amikor szükségem volt rá, de ahogy tudtam a saját lábamra álltam, és volt olyan hogy hullámvölgybe kerültem, akkor megint megtámogattak és most újra megállok a saját lábamon!

Azt meg hogy mi milyen volt régen kár felemlegetni, nem mész vele semmire a mában! Hiába síránkoznánk ezen. Régen aki dolgozott, nem halt éhen. Ma már dolgozni sem annyira egyszerű...

Aki ezt nem képes átlátni, nem életre való! Nagyon buta dolog a múltban élni.

Igen, ki lehetett szűrni a lényeget és egyetértek veled, bár hozzáteszem, manapság a legtöbb 18-19 éves lány nem olyan éretten gondolkozik mint te! :-)

A tehéntejet azért nem ajánlják amúgy, mert az emberi szervezet nem tudja megemészteni és allergiát válthat ki akár felnőtt korban is.

De ezt is minden évben "átírják" hogy egészséges vagy nem.

Én inkább tápszerezek.

Hát ezzel nagyon nem értek egyet. A szülőnek a dolga felnevelni a gyereket, gondoskodni róla, és segíteni neki MINDIG, még akkor is, ha már 20, 30 vagy 40 éves... És persze ebbe beletartozik az is, ha olyan a helyzet anyagilag... Az, hogy eltartani valakit vagy segíteni valakinek, nagyon nem ugyanaz. Pénzt adni nem szeretet jelent, hanem könnyű megoldást nyújtani egy adott probléma megoldására.

Visszaemlékezve a születésnapomra mindig házi készítésű tortát kaptam - ha egyáltalán kaptam -, mindig az ismerősök gyerekeinek a kinőtt ruháit hordtam, érettségire nem aranyékszert meg autót kaptam, hanem kettő! csokrot és ennyi, pedig példásan végeztem, 5 oklevelet kaptam. Soha nem irigyeltem mástól amije van, félreértés ne essék. 19 éves korom óta a saját lábamon igyekszek megállni, még ha néha meg is billenek. Most itt vagyok 24 évesen 7 hós terhesen, dolgozok, nem meresztem otthon a p*csám, a férjem is dolgozik heti 60-70 órát, de így is előfordul, hogy az ember feje felett összecsapnak a hullámok (begyűlnek a számlák, tönkremegy a kocsi - ami nem luxusautó, hanem a munkához kell, elromlik a mosogógép vagy bármi) még akkor is, ha tisztességesen dolgozik és kihez fordulhatna segítségéert, ha nem a szüleihez? Természetesen nem örülök neki, hogy ha anyához kell fordulni segítségért, és jobban örülnék, ha nem kellene, de abban biztos lehet, hogy ha megöregszik és képtelen lesz ellátni magát, én gondoskodni fogok róla MINDIG, még ha pelenkáznom is kell! Véleményed szerint most akkor szégyellnem kéne magam, de tudod nem fogom, inkább minden nap megköszönöm, hogy ilyen anyukám van, és amikor csak lehet neki is megköszönöm és igyekszek minden szeretet és segítséget viszonozni/meghálálni! Én is úgy fogom nevelni a gyerekemet, ahogy engem neveltek, tudni fogja mi az a pénz, hogyan kell megkeresni, megdolgozni érte, és ha esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy anyagilag kell támogatnom, akkor biztos hogy nem fogom megtagadni tőle.

Bocs, hogy ennyire elkanyarodtam az alaptémától, de ezt muszáj volt.

Nem hinném, hogy tudta volna garantálni, hiszen a figyelme mellet minden szüléshez jó adag szerencse is kell.

Mellesleg, úgy gondolom, hogy az orvos arra esküdött fel amit csinál, az a dolga a fizetéséért. Hála pénzt meg ha mégis adok azt csak utólag, ha valóban van miért hálásnak lennem.

Gratula az íráshoz, belevaló csaj vagy.

A szülésfelkészítésről annyit, hogy nálunk csak tavasszal és ősszel van, tehát ha épp úgy vagy terhes nem is érdemes elmenni, mert mire végzel már megszülsz.

Én az első fiam 39 évesen szültem 39 évesen, a másodikat meg 41 évesen idén a januárban.

Az első szülésnél ésn sem tudtam semmit, hogy mit lehet és mit nem, egy épp vajúdó kismama adott egy kisüveg vizet, mert nem tudtam hogy lehet inni vajdúdás közben. A beavatkozásokról senki nem tájékoztatott, úgyhogy a kor ebben az esetben nem számít. A második fiamnál már változtak a dolgok, úgyhogy hiába a tapasztalat, pedig csak 2 évről van szó, tapasztalhattam újra a dolgokat.

Ahol én élek(megyeszékehely) nem lehet orvost fogadni, vagyis csak külön szerződéssel és csak meghatározott dokikat nem kevés pénzért, ez vidék.

Szerencsére mindkét szülésem 4-5 óra alatt lezajlott, a szülésznők rendesek voltak, a dokik meg vegyesek.

Ez is azt bizonyítja, a végletek sosem jók.

Apósomat szerették, kényeztették, dicsérték, de az anyagiakban hiányt szenvedett. Amikor fia lett, eldöntötte, ő mindent megad az övének, amit nem kapott meg kiskorában. Így a páromnak nem volt gondja a pénzzel, megadtak neki mindent, amit szeretett volna, csak eközben elfelejtették dicsérni, játszani, foglalkozni vele, elmenni a meccseire, szeretgetni.

Az apja soha az életben nem focizott vele, állandóan melózott, hogy meglegyen az a pénz...

Egyik sem jó. Valahol meg kell találni a középutat, mert ha nem, valaki sérülni fog.

Értelek, én sem vagyok híve a majomszeretetnek, sem pedig annak, hogy a gyereket minden alól mentesíteni kell.

A családtagok kölcsönös segítségnyújtásában viszont hiszek, és természetesen nem kizárólag, sőt nem elsősorban anyagi tekintetben.

Régen a gyerek segített a szülőnek.Ez azt jelenti,hogy TUDOTT segíteni...

Természetesen nem 1 variációt látok,csak feltételeztem,érthető,amiről beszélek.

Pl.Oviba,max.1-2.osztályban telefon,tab,számítógép.Színház,balett,zene,nyelv.Tábor,5pár cipő,5 kabát,(mert trendi)600féle külön óra.Síelés,búvárkodás.CD,MP3(4).

Vajon az ágya szélére leül-e,elalvás előtt,hogy elolvasson neki egy mesét?...

Kérlek,ne vedd betű szerint,amit írtam.Érts!

De igen.Pontosan azért! Azt akarta,hogy nekem könnyű legyen minden.Nem lett könnyű.Nehezebb lett.Hiszen nem tanultam meg,mi az,hogy valamiért megszenvedni.

Neki pedig most is könnyű minden.Mindenhez ért,mindent ért.Csodálom ŐT!Nagyon szeretem,mert tudom,hogy jót akart.De nagyon rosszat tett!:( Soha nem leszek olyan,mint aminek szeretett volna látni.Pedig ő tiszta szívből jót akart.