Férj viselkedése (beszélgetés)

Valaki járt már családterapeutánàl?

Habár kètlenèm, hogy hajlandó lenne -e eljönni velem , na meg drága is lehet.

Itt nem fodrászról van szó hanem kommunikáció hiányáról, de Ö nem is akar beszèlni, illetve nem is érdekli én mit gondolok. Már ott vagyunk hogy azt se merem megkerdezni éhes vagy -e, eszel? Szinte alíg szólunk egymáshoz. Nekem viszont szükségem lenne beszélgetésre illetve ha kell az anyjával szemben mellèm àlljon ha kell (ez nyilvàn nem lesz ha kútba kellene ugornia az anyjáért vagy ertem akkor nyilvàn engem még le is taszítana.

Most feldühített mert a gyereknek azt mondta vizes volt a tejem , amit a nagy okos

anyosom talált ki és nem állt ki akkor sem mellém. Sokszor az anyosom hülyesége miatt veszünk össze és engem zavar hogy nem mond rá semmit.

Még mindig nem tudjuk, hogy azon kívül, hogy a férjed hazaérve a munkából nem érdeklődik azután, hogy "hogy telt a napod?".

Miért sírsz? Mi bajod van aminek megoldásában nagyot lendítene, ha meg tudnád beszélni a férjeddel?

Nem kaptál időpontot a fodrásznál?

Rettenetesen káros, amit írsz.

Egy gyereknek SEM érdeke egy rossz családban felnőni. Igen, az elnyomott érzések, a hazugságok, a nemtörődömség is rossz házasságot jelentenek.

Először is: NEM vagy gyenge!

Sőt.

Az, hogy érzéseid vannak, teljesen normális és jogos.

2, A gyereknek nem jó, sőt, ártalmas, ha olyan családban nő fel, ahol ilyenek a viszonyok. Egész életére negatív hatással lesz, sőt: ezt a mérgező mintát viszi tovább.

3, A házasságotokat kettőtöknek kell rendezni, közösen. Beszélgetés, párterápia. Ha pedig nincs együttműködés, válás.

Egy kérdés: szeretnéd ha a gyerekeddel is így beszélne majd a párja? Mit gondolsz, a te szüleid örülnek ennek?

De ha te nyelni akarsz, tedd azt. Mindenki a maga sorsának a kovácsa.

Egy mérgező, bántó kapcsolatból bizony ki kell szállni. A gyerekek túl lesznek rajta, megnyugszanak. Nem normális ha napi szinten ezt látják. Még azt gondolják, hogy apu hülyézheti, alázhatja anyut.

Én nem szeretném ha a lányommal így beszélne bárki is.

"Mennyivel jobban érezhetik megukat mint amikor az édes szülők otthont teremtenek még ha nem is úgy élnek, mint egy búgó galambpár"

Ez egy szép eszménykép, de ha csak az egyik fél teper érte, akkor hiába.

Beszélgettem egy munkatársammal, aki elvált szülők gyereke, és szóbakerült a téma; én együttérzőn mondtam, hogy biztosan rossz volt így felnőni, erre ő azt válaszolta, hogy a válás után sokkal jobb volt, mert addig folyamatos feszültségben éltek. A gyerekek pontosan tudták, érezték, hogy gáz van, és amíg a "családot bármi áron össze kell tartani" ideát kergették, nem boldogok voltak, hanem frusztráltak és feszültek.

Nem szokásom sìrni,ellenben mindent megbeszèlünk.

De ha hozzám fennhangon szólna,úgy vágnám ki,hogy a lába nem èrnè a földet.

A felesège vagyok nem a kapca rongya. Tisztelet!

Hát tényleg mennyivel jobb, mikor a gyerek azt a példát látja, hogy anya nem boldog, apa bunkón viselkedik vele, és valójában egyik sem boldog...

Csak gratulálni tudok az elméletedhez, mondom ezt úgy, hogy anyám 2 évesen felmarkolt, és elhagyta apámat. Nyomoruolt gyerekkorom lett volna az "édes" szüleimmel, így meg lehettem boldog, és szerethettem őket külön-külön...