Férfiak, éreztek-e ilyen esetben a szakítás után szerelmet a nő iránt? (beszélgetés)

Nekem a fokozott szexuális vágy hozzá tartozik a szerelemhez. Aki iránt nem érzek vágyat, abba nem tudnék szerelmes lenni. Egy dugás előtt viszont miért járnék a fellegekben? Azért ennyire nem nagy dolog a szex.

Ebben a hsz-ben nincs benne, hogy ha nincs mellettem, akkor nem érzem ezeket, sőt, azt írtam, hogy ha csak eszembe jut (és ilyenkor mindig ő jár a fejemben). Vagy te csak akkor gondolsz valakire, ha épp a társaságodban van?

Te hogyan írnád le, milyen az, amikor szerelmes vagy?

Ez durva!

A Te hsz-eidből viszont az érződik, hogy nagyon szereted a férjed.

kiválthatja, ugyanakkor azt (alighanem) nem szerelemként interpretálja saját maga számára az ember.

a második bekezdésben nem értem mivel akarsz cáfolni. nyilván vannak az embernek érzései, meg esze, éppen ezzel írhatja felül az evolúciósan "belerakott" programot. most akkor mi itt a hülyeség?

amit te leirtal, 'biokemiai szempontbol', azt egy kutya, csoki, munkas sikerelmeny is barmkor kivalthatja es erezheti az ember, hagyjuk mar ezeket az eroltetett definiciokat

ez a monogam, nem monogam is hulyeseg, az ember nem allat, van (jobb esetben) esze, erzesei, gondolkodik. nem osztonleny, mint ahogy az nap mint nap kiderul (kiveve jopar egysejtunel, aki erre racafol)

Az szép. Bár manapság már meg sem kéne lepődnöm ezen.

Szerintem teljesen természetes, hogy a párod mellett álltál. Gondolom, közelebb hozott titeket ez a szörnyűség.

Ráadásul nem is olyan bajba kerülés, amiért el kellene gondolkodni a váláson.

Bár ismerek olyan nőt, aki azért vált el a férjétől, mert néhány hónapig munkanélküli volt és nem akarta eltartani...

Hát ez igaz.

De azt hiszem nem nekem kellett volna ezt címezned:D

A férjem rákos volt, nem hiszem, hogy el kellett volna engednem a kezét annak ellenére, hogy ez a házasságunk első hónapjaiban történt.

Ha más problémája lett volna, azaz problémás lett volna, akkor nem lett volna a férjem sosem....

Hasonlóképp jártam már én is, csak sajnos a jó numera után mindig volt szívfájdalom.:S

Vele kapcsolatosan nem tudtam az érzelmeket kikapcsolni. Elég keserédes szakasz volt az életemben.

biokémiai szempontból elég pontosan definiálva van, hogy mi a szerelem.

a szerelem tárgya iránt megemelkedik a dopaminszint, noradrenalin szabadul fel, és lecsökken a szerotoninszint. a dopamin tulajdonképpen jutalmazó hormon; ami megnöveli a szintjét, azt jutalomként értelmezzük. a noradrenalin ezt a hatást erősíti, míg az alacsony szerotoninszint kényszeressé tesz - ez az oka annak, hogy másra sem tudsz gondolni mikor szerelmes vagy, mint a szerelmedre.

van az agynak továbbá egy területe, ami pallidum névre hallgat. e terület aktivitásának mértéke összefüggésben van a szerelem hosszával, és tulajdonképpen a kötődésért felelős. nos, a szerelem alatt az intim együttlétek oxitocint, illetve vazopresszint szabadítanak fel, amik stimulálják a pallidumot. más szóval, minél több az intimitás, annál erősebb lesz a kötődés.

a kötődés ezzel együtt azonban a szerelemre jellemző transzmitterek ellen dolgozik, és a tesztoszteronszint csökkentésével közvetlenül, a szerelem "ledöntésével" pedig közvetve a szex ellen is.

tehát a szerelem, -ami 2-3 év alatt elmúlik (és ez biokémiailag tény),- után nem egyfajta szimpla szeretet marad csak, ugyanakkor a szexuális vágy is lecsökken. az ember igazából sorozatos monogámiára van tervezve, ugyanis ez előbbi folyamatok végére "mindössze" a kötődés marad, ugyanakkor a terep megérett arra, hogy egy másik személlyel a fókuszban azok újra beinduljanak. alkati kérdés, hogy ezen kötődés erőssége milyen erős marad, és tulajdonképpen ez maradt az egyetlen fogódzkodó az élethosszig tartó monogámiát illetően, a mai, a monogámiát immár csak díszként felfogó kultúra által ugyanis az a nyomás már csak elenyészően nehezedik az emberek vállára, hogy a társadalmi elfogadottság okán elégedjenek meg a puszta kötődéssel.

ez akkora baromsag :D olyan ez, mint amikor azt mondod, hogy boldog vagy a paroddal. kizart, hogy az X ev alatt minden pillanatban boldog legyel, es ne legyenek olyan pillanatok, amikor faradt vagy, nyugos, ehes, ideges, szomoru

lehet a szerelmet ugy definialni, ahogy ebben a baromsagban le van irva, de akkor csak pillanatokra ertendo, nem egy allapotra vagy pillanaton tuli erzesre a masik irant

a gyerekedet is szereted, de ne mondd, hogy nincs olyan, mikor duhos vagy ra, csalodott vagy barmi. akkor az mar nem is szeretet, mert vannak olyan idoszakok, mikor pont abban a pillanatban nem azt erzed?

szerintem felesleges ezen vitazni, mert azt meg soha senki nem definialta pontosan, altalanos elfogadassal, hogy mi a szerelem, attol is ilyen kulonleges

szamomra nem a rozsaszin kod a szerelem vagy a kezdeti szenvedely, szamomra ott kezdodik a szerelem, mikor azert szeretem a masikat, amilyen, amikor minden porcikammal az eletem reszeve valik. a szeretettel egyutt jar, de nalam nem kulon. ha mar csak szeretetet ereznek valaki irant, es vagyat nem, testi osszefonodast sem, annak nem latnam ertelmet, csak 80 evesen :D

" A szerelem nem tekinthető egyben szeretetnek is. Dr. Peck pszichológus szerint, a szerelem élménye három okból sem igazi szeretet. Először is, nem akaratlagos cselekvés, vagy tudatos választás eredménye. Akárhogy is szeretnénk szerelembe esni, mi magunk nem idézhetjük elő ezt az állapotot. Ugyanakkor sokszor nem is számítunk rá, mégis megtörténik velünk. Gyakran a legalkalmatlanabb időben és a legvalószinűtlenebb személlyel esünk szerelembe. Másodszor, a szerelem azért sem valódi szeretet, mert nem igényel erőfeszítést. Bármit teszünk is szerelmes állapotunkban, csekély önfegyelmet, vagy tudatos erőfeszítést kíván a részünkről. Harmadszor, a szerelmesek nem törekszenek egymás fejlődésének előmozdítására. A szerelem állapota nélkülözi az önmagunk, illetve a szeretett személy fejlődésére irányuló törekvést. Inkább azt az érzést kelti bennünk, hogy célba érkeztünk, és nincs szükségünk további növekedésre. Elértük a boldogság netovábbját, és egyetlen vágyunk, hogy továbbra is ott időzzünk. A szeretett személynek még kevésbé van szüksége fejlődésre, hiszen úgy tökéletes, ahogy van, s reméljük, hogy mindig ilyen marad. Mintha átmenetileg elvesztenénk az ésszerű gondolkodás képességét, melynek következtében gyakran azon kapjuk magunkat, hogy olyasmit teszünk és mondunk, amire józanabb perceinkben sohasem lennénk kaphatók. Mikor magunkhoz térünk érzelmi megszállottságunkból, gyakran nem is értjük korábbi viselkedésünket.

A szerelem élményét valódi jelentőségének megfelelően - átmeneti érzelmi magaslatként - kell felfognunk, s ennek elcsitultával az "igazi szeretet" útján kell tovább haladnunk házastársunkkal együtt. Ez a szeretet is át van szőve érzelmekkel, de a szerelmi lázzal járó "megszállottság" helyett értelem és érzelem összhangja jellemzi. Akaratunknak is része van ebben, hiszen önfegyelmet igényel, és ezért elismeri a személyi fejlődés szükségességét. Nem az a legalapvetőbb ézelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy a társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem csupán az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekszünk szolgálni, s ha erőfeszítésünk nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Csak attól kezdve beszélhetünk igazi szeretetről, mikor a saját döntésünk alapján cselekszünk a társunk javára. Az érzelmi egészséghez feltétlenül szükség van arra, hogy szeretetvágyunk be legyen töltve. Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha társunk elfogad bennünket, és elszántan törődik jólétünkkel. A történet fő vonulata az értelmet és az akaratot is átható szeretet. Aki a szeretet mellett dönt, arra törekszik, hogy társát mindig előnyben részesítse. Ha a társunk szeretettankja tele van, biztos lehet a szeretetünkben, s ez pozitív hatással lesz az életszemléletére, és képességeinek kibontakoztatására ösztönzi. Üres szeretettankkal ellenben, sötéten látja a világot, és képtelen lesz kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket."