Felvételi stratégiák

Álmaink beteljesülését a ponthatárok gátolhatják meg. Viszont ott vannak ellenük szüleink, barátaink és tanáraink által alkotott csoportjaink. Nem cselekedhetnek helyettünk, de segítségükkel, szeretetükkel és odaadásukkal megnyerhetjük a csatákat és a háborúban is révbe érhetünk, ha kitartóan küzdünk. Hosszú és buktatókkal teli út vár ránk, melynek során könnyű elbukni. Legfőbb erényünkké a szorgalom válhat, ám ez önmagában kevés. A babérkoszorú csak akkor kerülhet a fejünkre, ha a szükséges fegyverek a rendelkezésünkre állnak.

Sorsdöntő lehet, hogy van-e a birtokunkban emelt szintű érettségi vagy nyelvvizsga. Hosszú hónapok során bővítjük arzenálunkat, pluszpontokat szerezve ezzel. Az ütközet évekig is eltart, van idő tehát különböző stratégiák kidolgozására. Sokszor ez sem elég, aggodalomra azonban nincs okunk, ha van B, esetleg C tervünk is. Többször is neki lehet futni, nem szabad feladni. Előfordul, hogy időközben kitanulunk egy szakmát, vagy ismét belevetjük magunkat a tankönyvek tengerébe egy következő vizsgáért.

Ha nem érzünk magunkban energiát ehhez, van más lehetőség is. Felgyorsult életünk megköveteli, hogy több nyelven boldoguljunk, az idegen nyelvek ismerete elengedhetetlen feltétele a végső diadalnak. Ha van bátorságunk elhagyni főhadiszállásunkat, dolgozhatunk egy másik nemzet hazájában önkéntesként. Kenyától Indiáig, Mexikótól Új-Zélandig a világ számtalan pontján szükség van segítségre, legyen szó tanításról, gyermekfelügyeletről vagy táboroztatásról. (Egyik ismerősöm fél évet töltött Kenyában bébiszitterként egy családnál. Kijutott neki a jóból, hiszen nyaralni is elvitték három hétre a Dél-afrikai Köztársaságba.) Sokan azt gondolják, ez csak időhúzás, hogy elodázzuk a mindent eldöntő pillanatot, de nincs igazuk. Miközben egy közeli vagy éppen több ezer kilométerre lévő országban próbálunk helyt állni, gyarapítjuk a szókincsünket és felvértezzük magunkat önállósággal. Nem is beszélve az új ismerősökről, akik később még segítségünkre lehetnek a következő célunk megvalósításában. Visszatérésünket követően, immáron megannyi tapasztalattal, ott folytathatjuk a küzdelmet, ahol abbahagytuk.

A döntés csak rajtunk áll: merünk-e kockázatot vállalni a győzelem mámoráért vagy hagyjuk, hogy sodorjon bennünket az élet hulláma, és bízunk abban, hogy jókor leszünk jó helyen. Ne felejtsük, minden ember a saját szerencséjének kovácsa, amire végig szükségünk van!