Felnőtté válás... (beszélgetés)
Érdekes téma, de csak azért, mert nem kérdezte meg senki, hogy milyen felnőttnek lenni. Úgy néz ki, mint ha egyértelmű lenne, pedig nem. Lehetséges több nézet. Valaki a 18 évhez köti, valaki a gyerek születéshez, szerintem inkább fejben dől el.
Az idézet jó az én szemszögemből. Hasonlatot írok, legyen az elménk egy polc ez esetben. A polcon van rengeteg gondolat, jók és rosszak, érzések, tudás... szóval sok kis apró dolog. Csak egy gond van ezzel a polccal, hogy nagy a felfordulás. Sok dolog a polc hátsó részébe került, sok előtérbe, sok dolog hiányzik.
Gyermekkorban a polccal nem mi foglalkozunk legalábbis nagyon kis mértékben, mert nem tudunk. Foglalkozik vele a szülő, a tanár, a rokonok és mindenki belenyúl az életünkben, aki csak akar.
Szerintem ott kezdődik a felnőttkor, amikor a polcot egyedül mi kezdjük el rendezni. Mindenki más belenyúlna, de már nem tud, csak ötletet és tanácsokat adhatnak nekünk, amit elbírálunk.
"Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből."
Ethel Barrymore
Nekem nem változott semmi!Nem kuszálódott össze semmi!
Felnőtt vagyok a korom szerint és úgy is élek,ugyan akkor a szüleim gyermeke is vagyok és úgy is élek!
Ez talán azért van mert soha sem kezeltek igazán gyerekként és igazán felnőttként sem!
Ebben is van némi igazság, amikor hazajövök és máskor is én vagyok anya pici lánya, de eljön az ideje az önállóságnak és akkor kezdenek összekavarodni a gondolatok.
Egyre többször ugranak be gyerekkori emlékek, változnak az eddig biztosnak hitt elméletek...
Amikor elkezdtem olvasni a hozzászólásokat éppen erre gondoltam!
Közel 40 évesen még mindíg nem vagyok igazán felnőtt!
Csak a jó Istennek köszönhetem,hogy megtartotta egészségben nekem azt a két embert,akik felneveltek,és a mai napig is én vagyok Nekik az első!
Szerintem,addig nem érezheti magát egy ember igazán felnőttnek,amíg reggelente az édesanyja 20 éveseket megszégyenítő fürgeséggel szalad át a friss pékáruval és félig meddig felháborodottan kérdezi,hogy na felkeltél már lányom!?
Egy ember addig gyerek,amíg van valaki akinek a gyereke lehet!
Mi a férjemmjel a szerencsések közé tartozunk,mert nekünk mindkét szülőnk él,és nagyon remélem,hogy lesz alkalmam még néhány tíz évig élvezni szüleim odaadó szeretetét,támogatását,és ha ez azzal jár,hogy nem fogom magam felnőttnek érezni,akkor én leszek a legboldogabb és leg öregebb,gyerek aki élt valaha ezen a világon!
Biztos vagyok benne, hogy ez így van :) Kellett hozzá egy kis idő, hogy ezt felismerjem.
Mostmár a kezelése következik...
Akkor lettem felnőtt mikor meghalt az apukám.
Akkor lettem igazán felnőtt mikor megszületett a fiam...
Én akkor éreztem, amikor elköltöztem, és a saját lábamra álltam. Nehéz volt, de megérte :)
Voltak bennem is ilyen érdekes kettős érzések, de azt hiszem, már sikerült felnőnöm :D
Meséljétek el, hogy Ti hogyan váltatok felnőtté! Mik játszottak benne szerepet?
Éreztétek azt, hogy a gyermeki dac és a felnőtt gondolkodás néha küzd egymással?
Azt hiszem én ost élem ezt meg és érdekelne mások története is hátha segít egy kicsit a velem hasonló cipőben járóknak is!
További ajánlott fórumok:
- Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha?
- Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol!
- Az amerikaiak miért a 18-21 éveseket küldték a háborúba meghalni? Miért nem a felnőtteket?
- Mini felnőttek? Olyan ruhában járatnak csecsemőket mint ahogyan felnőttek öltöznek
- Felnőtté válásom története
- Önállósodás, felnőtté válás