Felnőtt dolgok gyermekszemmel

Péter első házasságából született legnagyobbik gyermeke már húszas éveiben jár, gyakran megfordult édesapja munkahelyén. Annával is találkozott, jól megértették egymást. S igen hamar feltűnt neki, hogy a két felnőtt között különös kapcsolat van. Nagyon diszkréten kezelte a történetet, bár ha ott volt Péter, mindig hatalmas határokat próbált tartani, s Annát is megkérte, hogy a gyerek előtt ne barátkozzanak!

Anna ezt nem igazán tartotta szem előtt, gyakran szerzett trükkösen információkat így, Egy alkalommal Péter és Anna kettesben beszélgettek, mikor megjelent Péter fia, és zavartan csak annyit mondott, bocsi a zavarásért, majd mosolyogva távozott. Anna ekkor megkérdezte Pétert, hogy mit tud a gyerek? De ő csak nevetve válaszolt, hogy „a srác nem gyerek már és nem is hülye”! Furcsa módon, mikor Péterrel volt némi mosolyszünet, akkor is megmaradt Anna jó kapcsolata a fiúval, sőt úgy érezte, figyelnie, gondoskodnia kell róla, ha éppen együtt dolgoznak és nincs ott az édesapja!

Péterék közös házasságában nevelt sérült gyermekük és pár éves kislányuk szemszögéből talán az emelendő ki, hogy mennyire érzik meg az apa hiányát. Milyen édesen csacsognak esténként hosszan telefonon, ha Péter éppen dolgozik. Anna gyakran végighallgatja ezeket a beszélgetéseket, és bizony eszébe jut, az ő párja mikor beszélget ennyit távollétében a gyermekeikkel. Ez valahol, olyan elvarázsolóan hat rá. A pici lány bájos és mindig kér valamit, apjuk kedveskedik is nekik valami apró ajándékkal, mikor hazamegy, ebben gyakran segít neki Anna, hisz egy férfi mégsem érthet olyan női dolgokhoz, mint a csillogó pillangóscsat és világítós hajgumik.

Anna és Béla két gyermeket nevelnek a nagyobbik tizenéves kiskamasz. Szeret édesanyjával beszélgetni, ha már édesapjával nem tud annyit. Péterrel is többször találkozott a munkahelyen vagy az utcán. Elfogadja a férfit, mint édesanyja barátját. Sőt örömmel újságolja egy alkalommal, hogy találkoztam a buszmegállóban a kollégáddal és üdvözöl. Mikor Péter vitte haza Annát kocsival, ráripakodott húgára, hogy nem kell ezt apának mondani, ne magyarázzál már! Mert húga, aki 6 éves, nagyon nincs közös hullámhosszon Péterrel. Mintha érezné az esetleges veszélyt. Volt, hogy az utcán sétáltak Annával kettesben és találkoztak, a kislány szabályos hiszti rohamot rendezett-, ami nem jellemző rá-, majd mikor egy másik alkalommal meglátta Péter kocsiját, közölte "na, nem fogunk megállni vele beszélni!". Nos, hogy hogyan élik meg a gyerekek az esetleges családi konfliktusokat és egy harmadik ember jelenlétét a partnerkapcsolatokban, az nagyon változó. Egy viszont biztos, érzik és a maguk módján ki is fejezik saját véleményüket. Kérdés, hogy mi azt akkor hogyan értékeljük.