Félek - minden perctől (beszélgetés)

A szeme nem nevet már, néha egyszerűen mintha kis méregzsák lenne /nem csak a "szokásos" gyerek reakciókat mutatja/

Könnyen sír - bár érdekes módon ezt a mostani történést könnyebben fogadta mint az eddigieket.

Talán már "hozzászokott" - pff ez a durva...6 éves en megszokta,h az apja ki be mászkál az életünkben.

Most mentek el játszóra... és most ragyog, ugrál, nevet, hülyéskedik - mint amilyen Ő valójában.

"Itt a Lányunk, egy zombi"

Ez mit jelent?

Köszönöm mindenkinek!

Nem viszi el, még csak az kellene.

Itt van velem.

Azt gondolom a pszichológus - jártam 2008 ban de csak 3x - de már nem kell, gyógyszert sem szedek stb - nem biztos,h kell.

Nem azt mondom,h nem kellett, mert igen, akkor szükségem volt rá.

Viszont most - meglátásom szerint- a "férjemnek" kellene. /szgbe menekül, magába fordul, nem akar a régi barátaival találkozni, úgy kellett szó szerint elkergetni,h menj már a barátaidhoz, ne a gép előtt ülj 18 órát, stb.

Most ő van a lejtő alján.

Talán én kergettem oda, talán nem, ezt sztem nem tudja senki, ez nem parancs szóra megy úgy gondolom.

A Lányomnak lehet,h kell a segítség, megvárom mi lesz a találkozások után/során. - szóval 1-2 hetet.

Lehet,h csak az egyedülléttől félek - nem tudom már ki is írta /nem kell nekem ez a férfi/... nem hinném.

Lehetőségem lenne/lett volna elhagyni.

Nem akarom, eddig sem akartam.

Persze félek, mert nehezebb lesz stb., de tudom hogy meg tudom oldani, tudom hogy vannak még más pasik is, tudom hogy van akinek kellek stb.,de nem akarok mást, nem akarok más valakit, az életemet/az életünket szeretném visszakapni, ahogy elindult 7 éve.

Mind1, majd lesz vhogy.

Én azt mondom minél hamarabb el kell menned pszichológushoz, mert amint irod a kislányodnak is problémái vannak és sajnos ez lehet miattad!

Tedd rendbe magad és vigyázz a gyermekedre! Ne tegyél tönkre mindent magad körül.

Nézd kicsit távolabbról a dolgot,az életed.

Nekem úgy tűnik mindkettőknek időre van szüksége,és a legjobb amit tehetett,hogy elment.Gondolom voltak bőven előzmények,ami miatt a lányod is sérült lelkileg.

Most ne a férjeddel törődj ,hanem önmagaddal elsősorban,ez a legfontosabb.

Fogadd el a helyzetet ,ez van most.

Egyedül vagy a lányoddal ,használd ki az alkalmat,hogy átgondolhass mindent ,mi miért történhetett,ki ,hol hibázott.Tégy olyan dolgokat amiket szerettél volna ,de nem volt rá időd....szóval próbáld meg pozitívan értékelni a jelen helyzetet.

A lányod pedig akkor lesz majd boldog ,ha te is az leszel ,szóval tedd rendbe önmagad!:))

Magad sem tudod mit akarsz. Ezt neked kell rendbe tenni,nem egy pszichológusnak. Ő csak segíthet,de rajtad múlik minden. Én kineziológushoz mennék. Tele vagy bizonytalansággal és feszültséggel.

Én úgy érzem,hogy nem kell neked ez a férfi,csak áltatod magad,félsz a bizonytalanságtól,az egyedül léttől,rá támaszkodsz tudat alatt.

Próbálj meg egyedül lábra állni,kérj segítséget és előbb-utóbb menni fog,de nagyon nehéz. Magaddal légy békében,a többi jönni fog.

DE persze ez csak az én véleményem!

Sok sikert és ne hagyd el magad:-))

Az a véleményem, hogy pszichológus segítségére van szüksége mindkettőtöknek.

Remek gyermek pszicológusok vannak, de ahhoz, hogy a gyermeked rendbejöjjön, vele párhuzamosan neked is járnod kell pszicológushoz.

Sziasztok.

Amint a fórum címe is mutatja... Félek.

19. én elköltözött a férjem, sok huza-vona után.

Nem az első volt ez, de most olyan "igazi"

Úgy érzem ez nem olyan mint volt, vagy már magam sem tudom...

Eddig visszajött mindig egy hét után, vhogy rájött, vagy nem tudom.

Mostanra elegem lett, és jelen helyzetben én sem akarom őt visszakapni, de nem akarok válni.

Legyen egy kicsit külön, jöjjön rá mit is jelen a családja neki, majd jöjjön vissza.

Csinált pár hülyeséget, de ettől ill. ezektől függetlenül nem tudom nem szeretni.

Tudom, egy ökör vagyok.

Egyben azt is tudom/érzem,h neki is én vagyok az "igazi" - csak még ő sem jött rá.

Ugyanúgy, ahogy 16 évesen tudtam,h nekem TŐLE lesz gyerekem, most ebben is biztos vagyok - nem tudom megmagyarázni.

Elfáradt a lelkem, elfáradt a szívem, de csak az övé - hiába próbálom visszavenni tőle.

Ha észrevenne mint NŐ, ha nem mint csak Anya és Feleség lennék neki minden jó lett volna.

Persze azt mondja én rontottam el, de nem hiszem /szülés után depis lettem, majd mire ezt be mertem vallani magamnak és neki is, már eltelt 4 hosszú év amíg én nem voltam önmagam/ majd mikor elmondtam neki, közölte hogy elhagy - ennek már 2 éve.

Itt a Lányunk, egy zombi... Annyira sajnálom, azt akartam,h családban nőjön fel, nem csonka családban, de ...

Most kezdi a sulit,.

Ha mosolyog csak a szája húzódik el... a szeme mindent elárul.

Néha csak úgy sír, mert... tegnap is rájött, majd mondta "Anya nem tudom miért sírok."

Erre mit mondjak?? - nem tudtam mást, csak hogy "nem baj Kincsem, sírj csak"

Megőrülök.

Az éjjelek, a nappalok egyszerűen megőrülök.

MA elviszi, nem tudom mit kezdek magammal...

Persze van barátnőm, Ő mellettem van... de.

Megyünk a buszon, beszélünk, majd hirtelen fel kell tennem a napszemüvegem, mert nem tudok nem sírni.

Lesz ez jobb?

Mi lesz ezután?

Akarom őt, de néha úgy érzem ő nem kar engem, de az erősebbik érzés amit az elején is írtam... tudom,h vissza fog jönni. Nem 1-2 hét múlva, legyen 1-2 éve, de rájön... csak félek, nem tudja mit "kell" tennie.

Nem kellene nagy - csak hogy mondja "Basszus vissza akarom kapni a családom"... és én lennék a legboldogabb NŐ a világon.

Most mint Anya büszke vagyok a Lányomra, és vhol boldog is, mert Gyönyörű, okos, vicces, kedves, ... de a másik oldala pedig szégyenlem magam, előtte, magam előtt, h "ez van" hogy valóban kis zombi néha.

Nem akarom ezt.

Boldog akarok lenni, azt akarom,h boldog legyen a Lányom, boldog Családot szeretnék.

Húúúú - már nem látok..

Bocsi ha untattam vkit.

Sziasztok.