Ez szülői szemmel elfogadhatatlan? (beszélgetés)

Szóval 3 év után otthagytam egy kellemes matekszigorlat után az egészet! Volt is belőle balhé bőven, nehezen értették meg, hogy nem ez az én utam! Mégis megtaláltam a helyem, pedig elég későn érő típus vagyok!

Ha nem szeretnél egyetemre/főiskolára menni, meg kell velük beszélned! Ez a Te életed, és lehetsz egy jó szakember (amiből egyébként nagyon kevés van, pont emiatt, hogy mindenkiből diplomás embert akarnak faragni), mint diplomás munkanélküli! Ez csak az én véleményem, remélem sikerül helyes döntést hozni, és rátalálsz az utadra! Szép napot!

Egyetértek!

Csak olyasmit szabad csinálni, amit szeret az ember, amit szívvel-lélekkel csinál, szinte kihívásként képes benne naponként dolgozni, és nem érzi nyűgnek tehernek!!

Van konkrét szakma, amivel teljesíteni tudnád az álmaidat? Én szülőként azt gondolom, hogy nem a diploma a boldogság kulcs,a hanem, hogy az ember azt a hivatást gyakorolhassa, amit szeret és amiben a legjobb. Olyat, amiben motivációja van, hogy ne legyen középszerű, hanem elismert, kiváló szakember. És a saját környezetemben azt látom, hogy egy jónevű fodrász, villanyszerelő, stb. ugyanolyan jó anyagi feltételeket is tud teremteni magánka, mint egy középszerű (vagy annál is vacakabb) tanár például, akinek évről évre más iskolában kell munkát keresnie, és még utálja is,a mit csinál.

Azt is gondolom, hogy önmagában nem tragédia, ha nem 18 évesen kezded el az egyetemet egy kínban kiválasztott szakkal, amit éppen átcsúszkálva végzel el, hanem esetleg csak 5 évvel később, amikor rájössz, hogy mit is szeretnél igazán. Addig dolgozhatsz, kipróbálhatod magad a felnőtt létben.

DE ha a szakmák közül sincs semmi, ami valóban érdekelne és szívvel-lélekkel tudnád tanulni, majd abban dolgozni, akkor akár a fősulit is elvégezheted. Vacak szakemberként nem lehet megélni, ezért azt az érzést sem fogja hozni, hogy a saját lábadra álltál.

Érettségizz le, de tanuld a nyelveket is... közben figyeld/próbáld ki!! hogy síma érettségivel milyen munkakörökben lehet elhelyezkedni, azokból van-e amelyeket szívesen csinálnál...

A fizikai munka, a szakma, nem szégyen, azt is el kell végeznie valakinek, éppen ezért legalább olyan értékes, fontos, mint aki valamelyik irodában ül, vagy fehér-köpenyben keresi a kenyerét.

(Ha nincs, aki dúrja a földet = megtermeli a búzát, vagy lapátolja a marha-trágyát, akkor az aszfalton élők nem tudnak mit enni, és nem tudnak mit sz@rni!!! = mondja a mezőgazdasági szakmunkás!!!)

Persze lassan már ehhez is érettségi kell, tehát minimum annyit végezz el tisztességgel, és akkor később már, ha változik a véleményed, onnét tudsz indulni tovább!

Attól még nem lesz bajod, ha egy szép szakmát kitanulsz. De a legjobbak érettségihez kötöttek.

Én is viaskodtam Anyuékkal, a vége az lett, hogy sem szakmát nem szereztem, sem tovább nem tanultam. Az érettségit azért letettem. Utána "sikeresen" egy elsietett házasságba menekültem, és a válás után két kisgyereket egyedül nevelve nem lehetett tanulni, csak rosszul fizetett munkákban dolgozni.

Amikor megnőttek a gyerekeim, akkor már elkezdtem tanulni. Most már levelező tagozaton vagyok egyetemi hallgató, és abból a munkából élek, amit már az érettségi után is elkezdhettem volna csinálni, csak akkor nem érdekelt...

Próbáld ki jövőre a nyári diákmunkát.

Utána meglátod, hogy mennyire szimpi ez a munka dolog.

Egy síma érettségivel semmire sem mégy.

Szerencsés esetben - talán - felvennének takarítónônek. Egy kétéves szakmatanulás alap.

Aztán rájössz, hogy milyen jó lenne a fôiskola vagy az egyetem.

A te döntésed.

Nyolcévfolyamos gimibe járok, ahova ugye 5. osztályban kerültem be. Akkor úgy gondoltam, mindenképp egyetemre szeretnék menni majd, de ez mostanra teljesen megváltozott.

Nem szeretnék diplomát, és igazság szerint olyan szakot sem találok, amit nagyon szívesen tanulnék, majd dolgoznék, és beleadnék apait anyait. Egyszerűen nem érdekelnek. Szívesebben dolgoznék gimi után, tanulnék valami szakmát. Úgy érzem ez tenne boldoggá, és nem az, hogy folyton tanuljak, esetleg nagy pénzeket is fizessek a félévekért. Aztán ugye az sem garancia, hogy azzal találok munkát.

A szüleim szeretnék ha továbbtanulnék, de én nem. Még két évem van dönteni, és nem tudom hogy értessem meg velük, hogy nekem nem az az álmom, hogy főiskolát vagy egyetemet végezzek.