Én ezt nem így terveztem.., de berobbant az életembe Valaki! (beszélgetés)
igazad van
uttólag visszagondolva
nálunk is ez volt a baj
és persze az anyós
azt hiszem erről külön fórumot
lehetne nyitni
Tudod a férjem egy fura szerzet. . azt hiszem nem tanították meg szeretni.
Ez nagyon durva ,ilyen és hasonló gondoltok vannak a fejemben mostanság:(
annak idején én is nyuszi voltam
a mai eszemmel mindent másképpen
csinálnék
Kata!
Hasonló helyzetben hagytam én is a feleségem, mint ahogy téged a férjed...
Októberben kimondták a válást. (sajnos még együtt lakunk a vagyoni procedúra miatt)
DE!!!
Kissé nehezem dolgoztam fel a feleségem döntését. (Talán még fel se dolgoztam.) Viszont elengedtem, hadd menjen.
Ő épp egy éve mondta el, hogy van (volt) valakije. És bár úgy nézett ki, hogy elmondott mindent, ez, mint kiderült csak a jéghegy csúcsa volt. Egy év alatt rájöttem bizonyos dolgokra, a "kapcsolatunk"-kal kapcsolatban. 11 év és két gyerek után, viszont az egész eljárást nem tartottam tisztességesnek. Bár elismerem, hogy vak voltam és süket és benne ültem a biztonságban, holott a végén ezért már nem tettem semmit, de úgy érzem, hogy nem küzdött meg értem. Mi soha nem veszekedtünk. Ha baj volt, ahelyett, hogy a ring közepén összecsaptunk volna, a két sarokba vonultunk.
Amikor Ő "kétségbeesetten" szólt, azt is csendesen pityeregve tette... Ez nekem kevés volt, hogy észre vegyem a bajt.
Tessék elé állni és megfelelő vehemenciával küzdeni érte. Ha kell repüljenek a "..zdmegek" és a tányérok. Ha ez sem segít vágd hozzá, hogy van valakid. Ha ezt most megteszed és mégsem menti meg a kapcsolatod, akkor elmondhaod, hogy emelt fővel távozol, mert te mindent megpróbáltál.
Így a lelkiismereteddel is elszámolhatsz.
Egy biztos: te is boldog akarsz lenni, mint az én exnejem. :) Sokáig ne maradj ebben az űrben, mert felemészt téged. Sok sikert!
És egy boldogabb új évet! hétfőreggel
31 éve váltam el.a férjem megcsalt egy kis
csajjal.az én anyósom is olyan volt mint a tied
a fiaim nagyon kicsik voltak .
volt pár nehéz évem de talpra álltam
2rossz kapcsolat után a második 15 évig tartott
úgy döntöttem inkább egyedül élek mint egy rossz
kapcsolatban
Szia Kata!
Elolvastam a történetedet, és csak annyit szeretnék Neked mondani, hogy ilyen életformáló döntésekben hallgass a szívedre, és kizárólag azt nézd, hogy Neked, illetve a kislányodnak mi a legjobb.
Én is hasonló helyzetben vagyok, talán ha lehet még egy kicsit rosszabban is. Nekem januárban lesz a válóperem, 16 év után válok el a férjemtől, van 3 gyerekem, és nincs senki aki mellettem állna. Se pasi, se szülő, senki. De én eldöntöttem, hogy ez nem élet, és nem akarok magamat felemésztve a boldogtalanságban élni, és pár év múlva mondjuk rákban meghalni...mert én hiszem, hogy a tartós boldogtalanságnak valami súlyos betegség lesz a végeredménye. Nagyon sokan félnek az egyedülléttől, a magánytól. Azt hiszem, hogy aki lelkileg rendben van, az nem fél, de egy rossz kapcsolatban élve sokkal magányosabb lehet valaki, mintha egyedül élne. Ráadásul azzal taktikázni, hogy azért nem válok el, mert akkor mi lesz velem egyedül, kevesebb lesz a pénzem stb...szerintem sokkal nagyobb bűn, mint egyszerűen befejezni azt, ami már nem megmenthető.
Én csak azt tudom javasolni, hogy ha valóban úgy látod, hogy ez nem működhet közöttetek, akkor lépd meg az első bátor lépést, és ha valóban eldöntötted, akkor csináld végig...
Ami még fontos, hogy soha ne egy harmadik miatt legyen vége egy kapcsolatnak...persze, ahol megjelenik a harmadik, ott már a gond jóval előtte felütötte a fejét azt gondolom...de ne csöbörből-vödörbe kerülj, ne egyik pasitól a másikig költözz, hanem, hagyd magad meghódítani. Nincs minden veszve, ne hagyd, hogy ilyenfajta gondolatok beférkőzzenek a fejedbe...hogy biztos nem kellek majd senkinek egy gyerekkel, meg hogy hogyan fogok megélni. Ha magadat nem köpöd szembe a buta döntésekkel, ha magadat tiszteled annyira, hogy a legjobbra törekszel magaddal szemben, akkor szépen idővel rendeződnek a dolgok, és boldog ember leszel, attól függetlenül, hogy párkapcsolatban élsz, vagy jelenleg szingli vagy. Én ebben hiszek.
Fel a fejjel, puszi
Viki
Amugy egy házasságban senki nem azt tervezi hogy más is közbe jöhet...de ha az a házasság nem müködik valamilyen okból akkor jön az a bizonyos valaki.....aki lehet jobb,de lehet rosszabb.....
remélem minden rendben lesz..kitartást kívánok neked tudom mit érzel..sajnos nehéz az biztos....
Szia Kata!
Hogy vagy..? Tegnap óta kicsit megnyugodtál?
..sokan nincsenek tiztában a kilépés, megcsalás miértjével..
-a nők többsége lelki indíttatásból teszi
-a férfiak többsége meg "lába közötti" indíttatásból
Szerintem aki jó emberismerő, az gyorsan felfedezi, hogy mit tartogat(hat) neki a másik.
Most nem a régiről beszélek, hanem az újról.
A régi belekényelmesedett a helyzetébe, ezért nem is tesz semmit.
Hiszen mit lát?
..letojom, velem van.
..bunkó vagyok, velem van.
..nem törődök a családommal, velem van.
..megütöm, velem van..
Jéééé! Bármit csinálhatok, úgyis velem van, úgyis velem marad!
Hülye leszek energiákat fektetni ebbe az egészbe.
Figyelj! Én azt mondom, hogy ez a fiú a lehető legjobbkor jött.
Nem azért, mert akkor most Neki kell "kimenteni", hanem azért, mert talán lökést, "segítséget" nyújthat.
Tudod miben?
..abban, hogy láthatod, lehet Téged szeretni, hogy tudsz szeretni, hogy nem jó az amiben élsz..
hogy lehetsz boldog!
Erősnek kell lenni, és bátornak.., és még, ha ez a fiú is "megfogja" a kezded, akkor még szerencsés is vagy.
Hidd el, hogy lehetsz még boldog.. akár ezzel az Új Fiúval is:)
Hidd el, hogy semmi nem történik véletlenül.. Ő most jött az életedbe, mert valamiért jönnie kellett:)