Én nem tudom hasonló helyzetben mit tennék sőt nem is tudom milyen érzés lehet ilyen kiszolgáltatottnak látni egy kis csöpséget , hisz én magamat nem láthattam. Hálát adok az égnek , hogy velem nem fordult elő a koraszülés , pedig anyám mind a kettőnkkel veszélyeztetett terhes volt és féltem is hogy én is így járhatok majd, de nem így lett. És nagyon sajnálom azokat akik ilyen helyzetbe kerülnek.
Nem, nem kaptam rá választ. Amikor bent voltam, beszélgetni velük, fapofa, aztán később lent a büfében nem vettek észre, és azt ecsetelte az egyik főorvosnő, hogy neki milyen fasza napja van éppen!
Csak azért nem pereltem be a kórházat, mert akkor már a pocómban volt Petya, és ott akartam szülni a saját dokimnál. (Ennél a szülésnél ő nem tudott jelen lenni, és ez a beszélgetés az eset után kb 3 hónappal történt)
Ez szörnyű!!! És nem is kaptál kielégítő választ, hogy miért tették ezt? Hű, én nem álltam volna jót magamért! Életképtelen? És mindezt az első órában el is döntötték? Ha az ő picikéjükkel fordult volna elő ilyen, akkor ismeretlen lenne ez a szó. :-(
Sote I-s női klinika. Nem tudom miért, szerintük életképtelen volt, így meg sem próbálták. Csak berakták az inkubátorba, és hagyták meghalni. Erre az egészre is én kérdeztem rá, mert feltűnt, hogy sehol egy cső, nincs intubálva, nem szúrták meg sehol. Akkor mondták el, hogy nem csináltak vele semmit!
Az már csak hab volt a tortán, hogy akaratom ellenére, a tudtom nélkül felboncolták!
Az én kisfiam is csak 24 napig élhetett, pedig végig küzdöttek Érte. 30. héten, 990 grammal született, súlyos preeclampsya miatt kellett a terhességet megszakítani. Sajnos a kis szervezete 24 nap után feladta a harcot.
Örülök, hog yNeked sikerült. AZ én kisfiam, bár nagyobb volt, nem volt ilyen szerencsés. Mindössze 3 óra szenvedés adatott neki az "életből", egyedül, egy inkubátorban. Meg sem próbálták megmenteni. Csak betették a dobozba, és hagyták meghalni! Mindezt 2008 júniusában!
Sokat gondolkodtam, leírjam-e az én életem kezdetét, arra jutottam, megpróbálom. Nem egyszerű és nem könnyű, amit én átéltem a születésemnél és az utána következő hónapokban, úgy hiszem, hogy érdemes megosztanom másokkal.