Emlékül Igornak (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Emlékül Igornak
Kossz, hogy megbogettetek! Igazan sajnalok minden gyaszolot, tudom milyen erzes ha elmegy.Volt mar Rotim,Tacskom,keverek,Nemetjuhasz es Vizslam.Ezekbol 4 a kezemben pusztult el,mert mikor megbetegedtek mellettuk is aludtam! Rotinak kioperltak a mehet, redbe is jott, azutan lerobbantak a forgoi.Inyekciokkal es tornaval,ahogy ugy tudott jarni.De aztan kiszallt egy tyuk(eleg sokat megolt),nem tudta elkapni es az izgalomtol szive felmondta a szolgalatot. Ott voltam,masziroztam ,konyorogtem,hogy maradjon,kivel futok... bocs setalok majd...de eltunt a feny a szemebol.Ot is a tobbi melle temettuk a kuszofenyok ala. Most elmegyek kisirom magam, majd a regebbiekrol maskor!
Sziasztok!
Teljesen átérzem mindenki fájdalmát,az én kutyum 1 hónapja pusztult el,de nem nagyon tudom túltenni magam rajta.12 éves volt és ha úgy vesszük szép halála volt,reggel már nem ébredt fel.Legalább nem más tényező okozta a halálát.Otthon temettük el,hogy mindig tudjak hozzá beszélni....A szép emlékekre gondoljon mindenki és valamivel könnyebb lesz...
termeszetesen en vagyok a felelös a halalaert, de lenne egy kerdesem. Van vagy volt valaha kutyad? Megkötni egy kutyat szerintem kinzas. Aki ezt teszi nem kutyabarat. Idöszakosan talan, de lancon tartani? Megegyszer kiemelnem hogy volt kerites, de draga szivem vagy ala asott vagy atmaszott...Egyszerüen vannak csatangolos kutyak es vannak nem. SAjna Igor az elsö volt :(
kutya nélkül is lehet élni,de minek?-azthiszem ez kifejezi a teljes álláspontomat.Becsüljétek meg a legjobb barátotokat,ne kínozzátok őt(kinek nem inge ne vegye magára:))!Szereti a gazdáját,és a gazdája is szeresse a kutyust!
A kutya is a szabadságott szereti
milyen az élete egy megkötött kutyának????
nekünk is volt már 2 kutyánk akik sajnos már nem élnek.Ezek után azt mondtam,hogy soha nem kell kutya. Született egy lányom és kutyát kért. Vettünk egy tibeti terriert/szuka/és úgy szeretjük,hogy sokan a gyermeküket nem szeretik annyira.Olyan értelmes,hogy csak nem tud beszélni. A lányom vele kel,vele fekszik.Akár milyen rosszat csinál nem lehet rá haragudni. Hát ennyire lehet szeretni egy kutyust.
Kedves Dora ! Reszvetem , hogy elvesztetted Igort . De a halalaert az felelos , aki hagyta csatangolni !!! Egy kutya az csak egy kutya . Nem nez jobbra - balra , mielott lelep az uttestre . Igor eseteben a baleset majdnem " a falra volt irva " . Miert nem kotottetek meg ???
köszönöm mindenkinek
igy hogy van egy masik kutyank kicsit könyebb volt feldolgozni a törtenteket. Artur tegnap volt 2 eves, de a mai napig sokszor gondolok Igorra, es sok sztori is eszünkbe jut amin meg mindig sokat mosolygunk. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha Artur is atmegy azon az ugynevezett "Regenbogenbrücke"-n (itt igy nevezik azt a hidat amin a halott allatkak elhagyjak az itteni vilagot es atmennek egy helyre ahol minden szep, es vilagos, es soha nincs hideg, van mit enni, stb) nem szeretnek több kutyust. Igort is nehez volt eltemetni, Arturt meg nehezebb lesz, mert fele sokkal többet vagyok, es az en lelkivilagom nem birja mar el több hazikendvenc elveszteset. Meg ha minden jol megy Arturral van jo par evünk, ugy 10 meg szerintem legalabb remelhetöleg. :)
Sajnos nagyon sok kutyatartó jár így. Megható a történet és kicsit elérzékenyültem. Velünk is hasonló történt. A mi kis Buksinkat szintén autó ütötte el méghozzá a zebrán. Aznap szombat volt és délelőtt dolgoznom kellett. Ingerült és zavart voltam pedig nem volt különösebb okom. A buszmegállóba egyszerre érkezett az a két busz amivel haza tudok menni. Választanom kellett melyikre szállok. Amikor leszálltam a buszról láttam, hogy egy kutyus fekszik az úton. Aggódni kezdtem hogy hasonlított a mi kutyusunkra, de Ő nem lehet. Rohantam haza és keresni kezdtem a Buksit biztos nem őt láttam ott az úton. De Ő volt. Visszamentünk érte és hazahoztuk. Békésen eltemettük. Meg is sírattuk.
A cicák tényleg nagyon mások, és nem pótolják a kutyát. Ami engem meglepett, hogy amikor a kutyusunkat eltemettük, pár hét múlva elmentünk egy menhelyre, és onnan kutya helyett cicával tértünk haza, mert ő választott minket. Beteg volt, sokáig tartott, míg megerősödött. Törődésünket hálával viszonozza, emlékeztet a kutyusunkra.
Egy biztos: kutyát csak akkor hozunk legközelebb, ha már lesz kerítésünk a házunknál, hogy ne kelljen se megkötni, se kenelbe zárni. Had szaladgáljon kedvére, mint Sziszi tehette régebben.
Nekem is van egy hasonló történetem...
Sajnos 2 kutyát veszítettünk el fél év alatt:(
Hoztunk egy kiscicát aki segit feldolgozni hogy ők már nincsenek itt de egy macska mégse olyan mint egy kutya..Soha nem felejtem el öket:(:
Igor kutyust nagyon sajnálom:(((
nem, ha akarna sem tudna az lenni mert benn van a lakasban ;)
Részvétem:(((
Remélem a másik kuttyod nem olyan "egyedül sétálgatós" mint Igor volt!:)
Nagyon sajnálatos tény,hogy meg hal a leghűségesebb barátunk.Őszintén részvétemet fejezném ki,ha engeded.
köszönöm mindenkinek.
szerintem is jo ötlet egy uj kutya. Bar nem "potolja" a regit, megis segit feldolgozni a törtenteket. Azta en mar vegleg elköltöztem, csaladom van, es van masik kutyam. Es örülök hogy igy döntöttem.
Nagyon megható történet!
Őszintén sajnálom!
:-( a könnyeim is potyognak. Őszintén sajnálom!
igen,csak egy másik tudja, elfeledtetni őt, egy másik amelyik más és nem a régi, de ha elmegy ő is ugyanúgy fog hiányozni, nekem eddig 3 kutyám ment el és most van kettő, de soha nem bántam meg, hogy annak ellenére, hogy megfogadtam, soha többet, mégis befogadtam őket, a szívemben mindeggyik ott van, de jó, hogy itt vannak ők is,
nagyon sok kutyus vár arra, hogy megvígasztaljon benneteket.
Nagyon meghato történet,kicsit meg is könnyeztem.Nekünk is volt kutyusunk,1 arany spániel,irto aranyos,öntörvényü,akaratos tündér volt.Sajna tavaly januárban elkelett altatni,mint késöbb kiderült rákos volt,3 honapig szenvedett 11 éves volt.Azota is sokat gondolunk rá,hiányzik nagyon.gondolkodunk másik kutyusban,nem tudom jó ötlet-e.
Mi már lassan két éve, hogy eltemettük Sziszit, a kedvenc helyére az udvarunkban. Annak idején egy tenyésztő "szanálta ki", nálunk családra lelt. 6 évet tölthetett nálunk. Azóta sincs másik kutyánk, cicánk lett - a menhelyen ő választott minket. Olyan ő cicában mint Sziszi volt.
Nagyon sajnálom a kis barátodat:( én is vesztettem már el kedvenckémet, csak én nem kutyát hanem a Cicámat :( de az érzés szerintem ugyan az :( nagyon hiányzik nekem is, gondolom te is igy vagy ezzel :(
Szép megemlékezés ! Én is húsvétkor veszítettem el hűséges barátomat. 15 éves volt ! :(
A kutya mindig ragaszkodik a gazdijához, csak sajnos az ember nem mindig képes megfelelően bánni a kutyájával. Gyerekként csak egy játszótárs, aztán ahogy nő az ember, egyre jobban megérti, miért is nevezik hű társnak. Ezt a kis megemlékezést Igor kutyusunknak írtam, aki sajnos csak 4 évet tölthetett velünk.
Ugrás a teljes írásra:
Emlékül Igornak