Ember árnyék nélkül 3. rész (beszélgetés)
Én is irigyellek, és kívánom Neked hogy továbbra is tudjál bennük hinni.
Tisztelem amit csinálsz.Elfogult vagyok nagyon hiszek az emberekben...
Én nem az embergyerekekről beszélek, hanem a felnőttekről. Mikor egyik szülőnek sincs munkája, de azért szül még, és még. Nos arról beszélek.
Sajnos az embergyerek se tud védekezni(((((((
Komolyan gondolod? Egy egész életre pár perc a jóból? Ez még a kevesebbnél is kevesebb. :(
Az ember tud védekezni, hogy esetleg ne legyen gyermeke, a kutya nem tud. Kutyák szaporulata miatt mi vagyunk a felelősek. Az hogy vannak emberek akik bár nem kellene még is szüli folyamatos a gyerekeket, mert az még mindig olcsóbb neki mint a védekezés, na meg állambácsi majd segít talán. Én is dolgoztam olyan helyen amiről írtál, megdöbbentő az emberi felelőtlenség. Szeretem a gyerekeket egy van akit tisztességben fel is neveltem egyedül. Szerettem volna többet is de tudtam nem lehet mert nem tudnák neki megadni mindent. Kutya nem gondolkozik ha nem az ösztöneinek él. Ez a különbség az állatok és az emberek közt.
Nincs annál szebb, de egyben borzalmasabb munka, mint elhagyott, vagy beteg, vagy elhagyott beteg gyerekekkel foglalkozni. Ezért minden tiszteletem a tied!
Igen, az állatokat az ösztöneik vezérlik, és a halált el tudják fogadni. De ahogy a gyerek sem azért születik, hogy elhagyják, eldobják maguktól, család nélküli életre kényszerítve, úgy az állatok is állathoz méltó életre születnek, még ha nem is más okból, csak a fajfenntartás ősi ösztöne miatt. Attól még van az embernek joga kidobni az utcára a kutyát? Van jogunk kínozni, fizikai fájdalmat okozni? Idő előtt elszakítani a kölyköt az anyjától, hogy az hamarabb fogamzóképes állapotba kerüljön? Beteg a kutya, dobjuk az autóból az autópályára? Megöregedett, kössük az első menhely kapujához, majd elaltatják, és még fizetnünk sem kell érte?
Szabad az embernek a felsőbbrendűségét kegyetlenséggel kimutatni?
Természetesen nem vagy köteles úgy szeretni őket, ahogy sokan mások szeretik itt a fórumon a világban, mindenütt. Tudom, írtad, hogy szereted őket látni, némelyiket enni. Épp ezért, amiért némelyiket eszed, egy kis tisztelet talán még beleférhet, nem?
Bár a mondandót lényegével nagyon is egyetértek, lehet, hogy félreértettem valamit, kicsit úgy tűnt, hogy ellenérzésed van azok iránt, akik átérzik az állatok fizikai és lelki kínjait.
Mert igenis az állatoknak van lelkük.
Tökéletesen egyet értek veled.Sajnos én is vagyok ilyen közegben, mint önkéntes segítek egy intézményben pénzt gyűjtök (mert ahhoz jól értek), és néha segítünk takarítani udvart rendezni , vagy ha van valami ünnepség akkor felügyelni. Nem sírok , mit segítene. A kutyákat nagyon szeretem, nincs mert nem lenne rá ídő, az pedig nem jó, szóval a legtöbb amit tehetek hogy nincs kutyám.(Van macsek, de nem szoba cica). Szóval nem vagyok érzelgős fajta,inkább a tettekben hiszek.
Ja igen bocsi mégegy mondat: azok az árva gyerekek sem állatra várnak aki hazaviszi őket,hanem ember anyára.
Egyébként elég furán hangzik egy ember szájából hogy nem vagyok embergyűlölő! Továbbá el kell mondjam hogy a fontossági sorrend nekem azért ennyire fontos ,mert én nem állatmenhelyekkel foglalkozom hanem ember menhelyekkel ahol újszülött kortól 3 éves korig vannak ottfelejtve a gyerekek ,a nagyobbak állnak a rácsoknál egész nap és ha jön valaki könnyes szemmel kérdezik ,:értem jöttél? Nemrég elvittem egy ismerősöm magammal ,azóta sem tudja abba hagyni a sírást ha eszébe jutnak azok acsöpp ártratlan emberkék,hiszen ők sem kérték az életet. Ez a civilizáció ma Magyarországon és a világban.
Szerintem az állatok eléggé inteligensek ahhoz hogy ne tartsanak embereket a saját szórakoztatásukra,az emberekről már nem mondható ez el. Tudom hogy évezredek óta "használjuk" az állatokat különböző feladatok ellátására,de soha nem fogom megérteni miért nem fogják fel az emberek ,hogy a kutya nem akar családi házban lakni,plazma tévét nézni ,konzerv kaját enni, öltözködni,jakuzziban fürdeni ,csak ösztönei szerint akar cselekedni szabadon. Persze miután sok millió idióta elszaporította őket azóta kénytelenek vagyunk befogadni ezeket az állatokat. Sokféle fajjal próbálkozott az ember, mi lesz a következő, zsiráf a felhőkarcolók előkertjében? Arról nem beszélve hogy amber számára is fogyóban a föld energiakészlete,de ezt még pocsékoljuk arra hogy komplett üzleti ágazat ,gyárak ,üzemek nőnek ki a fölből hogy kiszolgáljuk az állatokat,akik egyébként ezt maguk is megtennék tized ennyi energia felhasználásával. Az állat pedig szerintem sokkal természetesebben fogja fel az elmúlást mint az ember,mert az ösztönei vezérlik és nem az hogy mit gondolnak róla mások! Szeretem az állatokat (messziről nézni,némelyiket megenni),ezért nem tartok egyet sem!
És hány kutya mellett voltál az utolsó perceiben?
Ha csak egy mellett lettél volna, az is sokat számítana!
Átírva a mondást: "aki csak egy kutyán segít, az a világ összes kutyájáért tett valamit"
Bocs, de nem megy a szó szerinti idézet átírása egész pontosan, de a lényeg benne van!
Olyan jó lenne hinni, hogy az én valaha volt kutyáim is a szivárvány hídon játszanak! A macskáimmal. Nyulaimmal. Kedves, kedvenc tyúkommal. Kacsával. Tengerimalaccal. De sokan voltak, és még hányan lesznek, 'akiket' nem tudok, és nem akarok elfelejteni?!
Köszönöm a hozzá szólásokat. Sajnos a következő kettő is szomorkás lesz.A halál az élettel jár. Azok a kutyák akikről írok többségében egyik sem kérte az életet, az emberek felelőtlenségének köszönhetik, hogy vannak, mert nem ivartalanítják kutyájukat. Megszülettek majd kidobják, vagy megöregedett és azért dobják ki, esetleg beteg és azért. Mikor szükségük volt az embere akkor Ő elhagyta. Nem vagyok ember gyűlölő, de mióta kijárok elkeserítő hogy mire is képes az a kétlábú :(. Még két cikk lesz, ami még szomorú de ígérem lesz vidám is, hiszen abból is van. Az igazság az, hogy abból sajnos kevesebb.
A HALÁLLAL VÉGE A SZEVNEDÉSEIKNEK.
A cikkből úgy tűnt, hogy ha percekig is, de valami kevés jó nekik is jutott. Ez azért nem kevés.
Nekem nem túlzás. Azért nem, mert olyan kutyusokról szól, akiknek nem adatott meg boldog élet szerető gazdi mellett. A halállal - ami valóban elkerülhetetlen - elvész az esélyük is arra, hogy rövidke életükben legyenek boldog perceik.
Na, én őket irigylem. Én is sokszor megpróbálom úgy felfogni, ha valaki elmegy legyen az ember vagy állat, hogy bár itt vége van, most valami máshogy lesz, nem dőlt össze a világ, ez a földi élet velejárója. De mégse tudom erre átkattintani az agyam...nem megy, én szintéén "szentimentális liba" vagyok.
Nekem a sajátommal semmi bajom, A szeretteimet nehéz volt elengedni.
Mi lenne? káosz:)
Nem irigylem őket, az öngyilkosokat se.
Az itt leírtakat,nem tudom hova tenni.Embereket tudok ennyire gyászolni,....
Olvastam valahol már nagyon régen, hogy egy afrikai törzs szinte ünnepli a halált. Ha valaki meghal, akkor örvendeznek, mulatnak, mert a gyász helyett így fejezik ki, hogy de jó is volt az az x év, amit azzal az emberrel tölthettek. De ez egy több évezredes hagyomány, a kultúrájuk része, nekik már a gyász ezen formája a génjeikben van.
Utoljára pár hete egy kismacska miatt bőgtem. Három hónapos volt, a halála meg olyan értelmetlen! És borzalmas.
Nem érzem magam hitványabbnak, mert megsirattam.
Vannak, akik titokban sem morzsolnak el egy könnycseppet a szemük sarkában, ha egy állat, 'aki' hosszabb-rövidebb ideje élt velük, de az élet rendjének megfelelően elpusztulnak, sőt meghalnak.
Na, én titoktalanul sírok. És bizony más ember-állat történetét is megkönnyezem. Talán mert van bennem empátia, talán mert -Mea culpa- szentimentalista liba vagyok. De mázlim van, nem vagyok egyedül!
És a cikk következő része biztos, hogy nem a gyászról fog szólni. Biztos, hogy happy end lesz!
Sajnos egy kultúra, egy vallás sem tudta kibékíteni az embert a halállal
Én sem tudom elfogadni a halált.
De mi lenne ha csak születne mindig egy új élő szervezet és halál nem lenne?
Néha irigylem a fanatikus öngyilkos robbantókat vagy a II.VH. kamikaze pilótáit
Minden elismerésem,h ilyen helyen dolgozol.Én nem bírnám.Már az is nagyon megviselt,amikor a shar-pei kutyánk 3,5évesen hirtelen elpusztult.Kiderült,h már születésétől fogva szívbeteg volt.Mindig arra gondoltam,jó élete volt-e velünk és most már,az új kutyánk mèg felnőtten is játékos viselkedését látva tudom,h ő miért nem volt ennyire bohokás.Sokkal többet heverészett,feküdt a napon nyári melegben is.
Én is szeretem az állatokat van is volt is mindig .A halál nem önző és kegyetlen hanem az élet része, illene elfogadni aki megszületett meg is hal, ha kutya ha ember.
Ez a cikk, nekem túlzás.
Annyira szívbemarkolóan írsz, mindíg elbőgöm magam.
Persze lehet, hogy csak az tudja igazán aki már átélt hasonlót.
Remélem sikertörténetek is lesznek. Szeretnék örömömben sírni.:))
Maga után fájdalmat és bánatot hagy, és mindig, de MINDIG ÉHES. Éhségét nem lehet kielégíteni, keresi a következő áldozatát. Nem válogat, neki mindegy, hogy fiatal, vagy öreg. Ma fiatalra éhezett meg, nem érdekli, hogy mekkora fájdalmat okoz ismét. Önző és kegyetlen. A neve: HALÁL.
Ugrás a teljes írásra:
Ember árnyék nélkül 3. részTovábbi ajánlott fórumok: