Elveszteni egy embert...elengedés, mit kezdesz mgaddal ha elmegy egy hozzád közel álló személy? (beszélgetés)

Anyukámat 12 évesen, Apukámat 26 évesen veszítettem el (mindketten rákban haltak meg). Visszatekintve az ő halálukat "könnyebben" dolgoztam fel, mint a pár éve meghalt nagymamámét. Azt hittem rosszabb már nem lesz, de lett. Unokatesom tavaly halt meg 33 évesen. Végig csináltam vele a kemot, a sugárt, az összes létező alternativ gyógymódot, a műtéteket...mégis elment, és ez nekem nagyon fáj! Még most is!

Hiába győzködöm magam, hogy Neki már jó! Idő kell hozzá, hogy valami más, valami új és jó átvegye az Ő szerepét az életemben!

Én is csak azt tudom mondani, hogy sírjál nyugodtan, és támogasd anyukádat!

Neki csont velő rákja van...sajnos áttétes.(

Anyukám pelenkázza...strokkal vitték kórházba...pár hét alatt rk..lett belőle...de sok baja van még..most is sírok...nem tdom miért, hisz nem az apám..de anyuval é 16 éve...nagyon sajnálom...

sajnos a gyász, nagyon fájdalmas dolog. Legyen szó akár egy szeretett emebr, állat elvesztéséről, vagy egy kapcsolat végéről, minden esetben ugyanaz a gyászreakció/ folyamat megy végbe.

Gondoljatok rá úgy, h neki úgy már jobb lesz, ha vége lesz. Főleg, ha nagyon beteg. Ez vmennyire megkönnyíti a dolgot. (tudom, nehéz!) Nektek van időtök felkészülni a dolgokra, elbúcsúzni. Ez is "megkönnyíti" a dolgotokat. Sírj, ha úgy érzed, h az kell! Ne szégyeld! És ne feledd! Az emlékeitekben örökké élni fog!

sajnos anyukám párja nagyon beteg...az orvosok nem jósoltak semmi jót...heteket, hónapokat...

Már annyit sírtam....nehéz felfogni, hogy ennyi egy élet..és nincs többé..

Azok írjanak akiknek hasonló szituval kell meg küzjenek..vagy most küzdenek a fájdalmukkal...