Elvált szülök gondjai (beszélgetés)

Sziasztok

15 év hűséges házasság után ott hagyott egy nőért 2 gyerekek a férjem .Vissza fogadtam majd 1 év után megint elhagyott egy másik nőért.

Beadtam a válópert nem akarok semmit ettől az emberteaöl.

15 éves fiam emos lett nem birok vele ,úgy döntöttünk hogy a az apjához megy a kisebb velem .

Holnap költözik végig sírtam a pakolást hiába sok a vitánk s csúnyán beszél velem mégis csak a fiam .

Rokkant nyűgdiás vagyok anyagi gondjaim nagyon sok

próbálok pozitív lenni de nehéz

Igen a NINCS nagyon nagyon nagyon tud fájni.Én is segíthetek?Nálunk már szlogen lett amit egyszer irtál:Csiki-maki

én ezt tiszta szivből köszönöm neked mindig mosolygok ha kimondom a gyerekeknek is szoktam mondani

tehát CSIKI-MAKI te is mosolyogj!!!!!!!!!!!

Egy 4 és egy 11 éves kisfiúval maradtam magamra, annyi gyerektartással, ami egy gyerekre is kevés, nemhogy kettőre. A papa augusztusban ment el, legközelebb karácsonykor találkoztunk. Néhány hónap alatt 10 kg-ot fogytam, 162 cm-esen 44 kg lettem. Úgy néztem ki, mit egy aushwitzi reklám.

Azzal kezdtem, hogy a munkahelyemen hallgattam, mit a sír. Sem sajnálatra, sem pozitív diszkriminációra nem voltam kíváncsi.

Az anyukám, mint az őrült főzött nekünk, kétnaponta hoztam tőle a kaját. Meló után rohanás az oviba, bizony az én gyerekem volt mindig az utolsó, orroltak is rám rendesen. A nagyobbik önállóan járt haza, nekem ennyivel is könnyebb volt. Aztán szép lassan beállt az életünk.

Nekem az segített, hogy számba vettem a problémákat. Egyszerre mindig csak egyet akartam megoldani, mindig a legegyszerűbbet. EGYENKÉNT győztem le az akadályokat. Ha valami nagyon nem akart megoldódni, nem idegesítettem magam vele, azt mondtam: MA ezzel nem foglalkozom. Majd holnap visszatérek rá. (Aztán lehet, hogy másnap ugyanezt mondtam, de egyszer tényleg eljött a nap, amikor megoldódott a probléma.)

Próbáld ki ezt a módszert, hátha segít. Van egy mozgássérült barátom, akit 3 gyerekkel hagyott ott a felesége, tartásdíj nélkül. Őt is ez a hozzáállás segítette ki a gödörből. Egyszer, amikor nagyon összejöttek a dolgaim és elmondtam neki, azt mondta: „van egy barátnőm, aki azt mondta, sorba kell venni a bajokat, és mindig csak egyet kell megoldani…”.

Nekem sajnos tényleg senki aki segíteni tudna a gyerekekkel.Vannak szüleim de ők is dolgoznak.Bármilyen állást is találok és fel is vennének de mindig nekem kell elutasítanom mert vagy hétvégén is menni kell.Vagy úgy csinálják a beosztást,hogy képtelenség elérni a gyerekekért.Nem hiszem el biztos vagyok benne,hogy a munka helyek egy kis oda figyeléssel meg persze pici jóindulattal

meg tudnák szervezni.Hiszen rengeteg olyan ember van aki csak de tudnának dolgozni és legalább ennyi aki csak du!Ez még egy munkáltatónak sem jutott eszébe????

Család barát munkahelyek sajna nem léteznek.Az ember már annak is örül ha munkahelye van egyáltalán.

Mennyi idősek a gyerekeid?

Szia Donyta!

Nagyon nehéz lehetett 3 kicsivel egyedül maradni, de írtad, hogy túl vagy rajta. Van új kapcsolatod? Mennyi idősek a gyerekek?

Remélem azért pihenni is tudsz.Mert aztán a nagy hajtásban könnyen ki lehet bukni.Vigyázz magadra.

Csak élje világát,onnan fentről nagyot lehet ám esni.Az már jó dolog ha közömbös tudsz maradni vele szemben,sokkal jobban idegesíti az őt.

Szia Bogica10!

Hogy vagytok? Mi újság nálatok?

Nekem van segítségem, a szüleim és a nőverem családostul. Nekünk elég bonyolult életünk van, mert a munkám miatt csak hétvégén vagyunk otthon, hétköznapokon 200 km-re lakunk babástul nagymamástul. Míg dolgozok a mami vigyáz rá. Szerencsére 5 percre van a lakás az irodától és a magam ura vagyok, jó kollegákkal. Így reggel együtt reggelizünk a kicsimmel, délbe együtt ebédelünk, délután uzsira érkezek és utána csak együtt vagyunk.

Nem ezt az életet szántam neki és magamnak, de az apukának fontosabb volt a szabad élet, mint mi.

Rengeteget, mivel most voltak átadásaink és ilyenkor rengeteg a papírmunka.

Apuka folyamatosan piszkálódik, szúrós megjegyzéseket tesz és persze éli világát, utazgat, bulizik természetesen ezeket közli, hogy fájdalmat okozzon, de ezen már túljutottam.

Szia!

Hát nem vagy irigylésre méltó helyzetben egyedül két gyerkőccel.Én annak idején csak a kislányommal voltam egyedül,úgy sem volt könnyű.Munkanélküli voltam én is,és a szakmámban nem tudtam elhelyezkedni,éppen azért mert nem tudtam volna megoldani a gyerkőc elhelyezését.Anyukám is dolgozott,nagymamám pedig már idős.Így elmentem átképzésre,és most egy olyan munkahelyeen sikerült elhelyezkednem ahol meg tudtam ldani az ovis dolgokat.Délután már anyukám is be tudott segíteni.szerencsés voltam abból a szempontból is, hogy vannak olyan barátnőim akikre végszükség esetén számíthattam.De voltak így is olyan helyzetek, hogy szabadságra,vagy betegállományba kellett mennem.

Rokonságra egyáltalán nem számíthatsz?Esetleg barátokra?

Szió!

Bizony régen beszéltünk.Köszönöm elvagyok, persze a mindennapi ügyes bajos dolgokat leszámítva.

Veled mi újság?Hogy vagy?