Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Előző élet utaztatás, emlékek fórum

Előző élet utaztatás, emlékek (beszélgetős fórum)


1 2 3
2013. okt. 12. 10:08
nincs olyan pedig a josno mondta,hogy 2 szemely a mult eletembol benne van a jelenlegiben is.sosem ereztem barmelyikrol is,hogy vha is talalkoztunk volna,vagy ismertem volna.
72. 18e79e1970 (válaszként erre: 71. - Grizus)
2013. okt. 12. 09:12
Nem igazán. :-) De csak pár évtől. Nagyapám 2009-ben halt meg, ne nézz bolondnak de nekem megjelent utána. Előtte is folyamatosan, amíg a kórházban volt, mintha valaki mindig ült volna az ágyamon és simogatta volna fejem/hátam. Aztán nem sokára rá meghalt. Fűtési szezon kellős közepén voltunk, iszonyatos meleg volt a szobámban. Egyszer csak, elkezdtem fázni, de nagyon. És komolyan mondom leült az ágyamra és azt mondta, hogy mindig velem marad, ne féljek. Na innentől kezdve lámpa mellett aludtam szinte. Féltem. Egyszer utána azt "álmodtam", hogy itthon tevékenykedik, és meglát, megölel, és azt mondta hogy nagyon szeret, de látja,hogy félek ezért többet nem jön így. Elbúcsúztunk egymástól -folyton bántott, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni, és nem mondtam neki, mennyire szeretem. A lényeg, hogy azóta ritkán álmodok vele, de azok nem is annyira valóságosak. Azokról 100%ban tudom, hogy csak álom. Aztán hol lámpánál aludtam, hol lámpa-rádió. Hol csak rádió. Mostanában már full sötétben is elaludtam, de mikor olvastam a másik fórumot, hát sehogy nem tudtam.
71. grizus (válaszként erre: 70. - 18e79e1970)
2013. okt. 12. 07:16
Hogy érted, hogy most barátkoztál meg a sötétséggel? Azelőtt nem bírtál sötétben aludni?
70. 18e79e1970 (válaszként erre: 68. - Grizus)
2013. okt. 12. 07:13
Hál' Istennek már jól alszok, de azért még néha elalvás előtt eszembe jutnak dolgok.. :S Akkor gyorsan valami vidám dologra gondolok. Főleg, mert most barátkoztam meg a sötétséggel évek óta először. Nem hagyom magamat :)
69. grizus (válaszként erre: 57. - 18e79e1970)
2013. okt. 12. 05:35
Nem vitatom, hogy a templomoknak van egy különleges aurájuk, kicsit megemelkedik ott a lélek. Néha én is elmegyek egy misére vagy bemegyek egy templomba csak úgy üldögélni.
68. grizus (válaszként erre: 67. - 18e79e1970)
2013. okt. 12. 05:34
Ne haragudj! Barom voltam, hogy javasoltam Neked. Rám is nagyon rosszul hatott, fura élményeim lettek utána, fülcsengés, borzongás, félálomban meg alvás helyett rémálmok, egyéb furcsaságok, ezekről nyitottam is egy topikot ahol aztán jól lehülyéztek. Most már nem tudom visszacsinálni. Remélem megnyugszol. Én nem bírom az efféle dolgokat, bűntényből is csak a kitaláltat szeretem, nincs idegrendszerem az ilyesmihez.
67. 18e79e1970 (válaszként erre: 50. - Grizus)
2013. okt. 11. 07:25

Beleolvastam abba a másik fórumba, sőt írtam is oda, de már nagyon bánom!!!!!!


Úgy hatott rám is, ahogy rád: nem tudtam aludni. Szerencsére csak két ilyen éjjelem volt, de az brutál. Minden recsegéstől megijedtem, ahogy el akartam aludni, és éreztem a néha ezzel járó "zuhanást" felriadtam, hogy tuti kezdene paralízisem lenni... Se villanynál, se sötétben nem bírtam aludni. Rettenet volt. Szerencsére éjjel, és előző éjjel is jól aludtam. Soha többet nem nézek be oda.

66. gribedli*** (válaszként erre: 65. - Sziszianya)
2013. okt. 5. 09:49

Nem kell emiatt magyarazkodnod, megertem ezeket a vegyes erzeseidet, amiken keresztul mentel, nem lehetett konnyu.


Az a jo, ha sikerul feldolgozni, es ebben biztos vagyok, hogy erezte o is, amit szerettel volna neki atadni. Egy babanak az is szenvedes, hogy nem lehet az anyukajaval (vagy hogy nincs valaki, aki ezt a szerepet ellatja, szoval ha nem is anyja, de babusgatja nap mint nap), ezert ertekelte azokat a pillanatokat, amikor vele voltatok. De a tobbi, amiket elmondtal, szurik, vervetel, kezelesek stb. faj, van testi fajdalom is, szenved, erez. 100%ig megelte ezeket is.

65. sziszianya (válaszként erre: 60. - Gribedli***)
2013. okt. 5. 00:02

Köszi! Igazából én is pont idáig jutottam (azt mondjuk nem tudtam, hogy én/mi a férjemmel is taníthattunk a kisfiunknak valamit, azt hittem, csak Ő nekünk).

A dologhoz hozzátartozik, hogy bár szenvedhetett is volna sokat, azért szerencsére nem így történt. Az első két hónap volt meredekebb, akkor szenvedés is volt, de miután hazahozhattuk, utána már nem kellett szenvednie, az első két hónapban is leginkább azért, mert az orvosok meggyőzhetetlennek tűntek egy ideig, és úgy gondolták, hogy neki kórházban a helye. Ez viszont azzal járt, hogy szinte minden nap vért vettek tőle, vénát kötöttek a fejébe és még sorolhatnám. Nem állítom, hogy ezek teljesen feleslegesek voltak, csak annyit, hogy zömében azok voltak, és a mai eszemmel és bátorságommal nem engedném, hanem fognám, és hazahoznám. :(

Én sem gondolom ezt büntetésnek, nem is gondoltam annak soha. Sem Rá nézve, sem ránk nézve. Nyilván nehéz időszak volt az életünkben, de meg sem fordult a fejünkben egy pillanatig sem, hogy azért beteg, mert Őt vagy bennünket büntetni kellene valamiért. Inkább igyekeztünk elfogadóan állni a helyzethez, ami elég nehéz volt, és az is nagyon nehéz volt, hogy igazán közel engedjük Őt magunkhoz, hogy ne féljünk Őt szeretni. Ez most lehet, hogy zagyvának és érthetetlennek tűnik, de egyértelmű volt, hogy nem élhet sokáig, és ilyenkor az ember (legalábbis nálunk ez volt a reakció) fél, hogy túlságosan megszereti (magyarul védekező mechanizmus). Aztán persze, hogy nem tudsz az érzés "ellen" tenni, hiszen a gyerekdről van szó, hát hogyne szeretnéd, bármennyire is tudod, hogy csak rövid ideig lehet veled...

Az első időszak a halála után nagyon nehéz volt, aztán szép lassan a helyükre kerültek a dolgok. Büszkék vagyunk, hogy mi lehetünk a szülei, és csak remélni merem, hogy mi is okoztunk neki olyan boldog perceket, mint ő nekünk.

2013. okt. 4. 13:30

Egyébként akárhogy is nézzük, senki sem köteles felvállalni más nehéz karmáját, nem történik semmi különös, mindenki a magáét oldja meg, ha tudja. De akkor is, valahol mindenki eljut oda, hogy nem tudsz mellette elmenni. Vannak dolgok, amikor azt mondod, valaki kereste a bajt (elissza a pénzét, és csöves lesz, nekem az ilyen saját hibájából került oda, saját dolgait törleszti, ok-okozat, nem vagyok köteles megszánni, nem kell mindig Teréz anyát játszani, ennek ellenére megszánhatom, a dolog sok pozitív karmát szül, de ettől még nem változtat a tényen, hogy ő saját maga felelős a dolgaiért), és van, amikor valaki nem kerülheti el, óhatatlanul is belecsúszott, más hibája miatt, vagy csak egyszerűen történt vele valami.


Az utóbbi esetben sokkal rosszabbul esik egyik másik komment, hiszen nem kereste magának, megtörtént.

63. 39dbe380da (válaszként erre: 62. - Gribedli***)
2013. okt. 4. 13:09

Szerintem puszta érzéketlenségről volt szó, egyszerűen nem érezte, hogy ez milyen bántó.

Amúgy már nem tartom vele a kapcsolatot, több hasonló megnyilvánulása volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem barátkozunk tovább.

62. gribedli*** (válaszként erre: 61. - 39dbe380da)
2013. okt. 4. 13:02

A barátnőd tapintatlan volt, nem kell hozzá sok ész, hogy meglássuk, ezek az "előző élet miatti büntetés" című lemezek mindig egy-egy adott vallásban a tömegek csitítására lettek kitalálva.


A legtöbb esetben már ugyanabban az életben visszakapja az ember a tettei következményeit, van erre elég idő akár 10-15 év is beletelhet végső esetben, de jellemző, hogy visszakapja (sőt, van aki ennél hamarabb is), a jónak is vannak következményei, szóval ne csak negatív dolgokban gondolkozzunk. De ez a következő életbe való áthurcolkodás azért nem sok mindenre vonatkozik szerintem, csak így könnyebb volt beadni mondjuk az indiai kasztoknak is, hogy így fogadják el a helyzetüket. Vagy más vallásokban, ahol ilyenre hivatkoznak.


Ami a beteg gyerekeket, fogyatékosokat stb. illeti, egy tükröt tartanak elénk. El lehet mellette menni, meg bizonygatni, hogy nem tőlünk függ. Ez is egy megoldás. De a kolléganőd tapintatlanul belegázolt a lelkivilágodba. Ha ezt direkt csinálta, annál rosszabb, ha véletlenül, én azért elbeszélgetnék vele akkor is...

61. 39dbe380da (válaszként erre: 59. - Gribedli***)
2013. okt. 4. 12:54

Amikor kiderült, hogy a 3 hónapos babámnak daganata van, egy "kedves barátmőm" megvonta a vállást és közölte, hogy biztosan valami nagyon rosszat tett előző életében....


Én sem tudom elfogadni, hogy ez büntetés, én mondjuk nem hiszek a lélekvándorlásban sem, egyáltalán nem szimpatikus, remélem nem is létezik.

60. gribedli*** (válaszként erre: 59. - Gribedli***)
2013. okt. 4. 12:27

Bocs, így nem komplett, az utolsó bekezdésben írtam, hogy te mit tanultál ebből, hogy oda született hozzátok. De azt nem írtam, hogy ő ugyanennek az ellenkezőjét tanulta, vagyis azt, hogy milyen érzés az, hogy valaki szeretne neki segíteni, mégsem tud, és milyen érzés maga a betegsége, akármilyen rövid élete is volt, és milyen érzés az, hogy valaki törődik vele, aggódik érte.


Érted, mindketten az ellentétes pólusát kaptátok ugyanannak a feladatnak, te pl. az aggódást, ő azt, hogy érte aggódnak.


Ez igaz a legtöbb karmikus kapcsolatra és szituációra

59. gribedli*** (válaszként erre: 56. - Sziszianya)
2013. okt. 4. 12:22

Ez nagyon megható:')


Azért vállalnak többet a közösből is, mert ők önzetlenebbek voltak. Ez a törlesztés is olyan, hogy mindenkinek csak ugyanannyi a törlesztése mint a többieknek, a közös karma meg olyan, hogy minél többen vállalnak többet a közösből, annál hamarabb elfogy, így azt is valahogy nem lehet kihagyni, de nem mindenkire jut ugyanannyi. A sajátból igen, ugyanannyi jut. És eleve, a családi karma is olyan, hogy azokat a családod által megoldatlan karmákat cipeled, ami az ő saruk. Ezért ezt az egyet el lehet kerülni, a sajátot és a közöst nem.


Ha nehezebb karmákat választasz (saját karma) és sikerül is elvégezni a feladatot, amit bevállaltál (mert egy lélek bevállalja, de nem biztos, hogy sikerül is elvégezni, azért én azt hiszem, hogy az esetek többségében így vagy úgy, de egy élet rendelkezésedre áll, illetve olyan hosszú élet, amiben ezt el lehet végezni, pár baki és újrakezdéssel is), akkor gyorsabban törlesztesz, a lélek hamarabb jut a nirvánába.


De a közös, kollektív karmából is mindenkinek ugyanannyi lenne a része elvileg, csak vannak lelkek, akik többet bevállalnak. Most ezt nevezhetjük önzetlenségnek, vagy egyszerűen többet akar teljesíteni, fogalmam sincs, alkalmasabb ezekre stb.


Én nem értek egyet a szenvedéssel minden szituációban, vagyis nem értek egyet azzal, hogy valaki azért születik nyomoréknak, vagy betegnek, mert ez valami büntetés, mert "rossz" volt. Ez választás. És nem büntetés. Ha büntetésként fogjuk fel, akkor az olyan, mintha nem kellene őket emiatt sajnálni, vagy enyhíteni a szenvedéseiket, mert "megérdemelték". Ezt valami szadista elme találhatta ki. Szerintem ellenkezőleg, tiszteljük bennük, hogy ők meg merték lépni, hogy éhező afrikai gyereknek szülessenek, vagy leukémiás gyereknek. És jól tudjuk, hogy nem tudjuk elmulasztani az összes rájuk váró szenvedést. Kicsiben lehet adakozni stb. De a nagyját ők vállalták be, ez van, és ők bírkóznak meg vele.


A karmikus kapcsolatokban két, ellentétes feladat találkozása van, vagyis mindenkinek a másiktól az ellenkezőjét kell tanulnia mint amit ő lead, így a gyilkos és az áldozat is egy karmikus szituáció. Nem büntetésként választják, nem arról van szó, hogy a gyilkos az jó volt előző életében, és akkor na, most ebben gyilkolászhat, és különben is, ebbe más erők is beleszólnak, külső, rossz erők is, a karma senkit nem kényszerít arra, hogy öljön.


De ugyanígy, a te történetedben ti egymást választottátok, vagyis a babád bevállalt többet a közös karmából, te pedig a te részedről megtanultad milyen az, elveszíteni valakit és megtanultad, milyen az, segíteni valakit a nehéz karmájában, enyhíteni az ő szenvedéseit tőled telhetően, vagy érezni milyen az, amikor tehetetlen vagy, vagy még ezen kívül egy sorozat más dolgot is. Az életed soha nem lesz már ugyanolyan mint előtte, és ez nem kérdés, hogy igen, oda akart születni hozzátok:)

58. 18e79e1970 (válaszként erre: 56. - Sziszianya)
2013. okt. 3. 18:51
Nehéz kérdések ezek... De ugye szokást azt mondani, hogy a gyerek dönti el hová születik. Én pl. barátnőm esetében azt látom (fiatalon lett anya, nem egy stabil kapcsolatban), hogy a gyerekétől kellene sok mindent megtanulnia, hogy tanítani próbálja őt, bármennyire is hülyén hangzik. (a türelmet, feltétel nélküli szeretetet stb). Valamiért a te gyermeked ezt magára vállalta.. Lehet, hogy előző életében valami olyat tett, ami miatt meg kellett tapasztalnia ezt a betegséget. Vagy neked kellett valamiért ez az életedben.
57. 18e79e1970 (válaszként erre: 55. - Grizus)
2013. okt. 3. 18:44
Én járok templomba stb, de néhány dolgot én is máshogy szemlélek, van amivel nem feltétlen értek egyet, de ez van alapon elfogadom.
56. sziszianya (válaszként erre: 39. - Gribedli***)
2013. okt. 3. 18:38

Engem régebben érdekeltek ezek a dolgok nagyon, olyan 16-18 éves korom között. Aztán valahogy a feledés homályába vesztek, bár mindig felkapom a fejem, ha ilyesmit olvasok/hallok/látok.


Nagyon érdekeseket írtál, és most azon a részen töprengek, hogy a gyógyíthatatlan beteg gyerekek, éhező afrikaiak stb. milyen nehéz karmát vállalnak magukra. Vajon miért? Miért teszik ezt? Törleszteni akarnak valamit? Ha igen, akkor vajon mit? És miért pont oda születnek, ahová? Az én karmám választja az övét, vagy az Övé az enyémet? Kiválasztjuk egymást? Korábbi életünkben is volt már közünk egymáshoz? És egy elkövetkezőben is lesz vajon?

Hogy ne legyen annyira zavaros, azért érdekel ennyire, mert nekem született nagyon beteg babám, aki néhány hónapig velünk volt, és 5 hónapos korában meghalt. Ha a szemébe néztél, akkor soha nem egy kisbaba szemét láttad, olyan volt, mintha egy nagyon-nagyon öreg ember szemébe néznél.

Lelkizni nem szeretnék, mert ez nem az a fórum, de a fentebbi kérdések tényleg nagyon érdekelnének (annak ellenére, hogy nemrég egy kineziológus azt mondta, hogy nem kell mindent tudnunk, ill. talán jobb, ha nem is tudjuk).

55. grizus (válaszként erre: 54. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 18:19
Örülök. Hidd el, sokan gondolkodnak így. Én nem vagyok igazán klasszikus vallásos, mert sok mindent már máshogy gondolok, nem vagyok igazán elragadtatva magától az egyháztól de a hit az más kérdés. Az kell.
54. 18e79e1970 (válaszként erre: 53. - Grizus)
2013. okt. 3. 18:16
Olyan jó olvasni, amikor az emberek ilyet mondanak, hogy van aki még hisz ilyen dolgokban. Sajnos manapság nem "divat". De most ezek a sorok melengetik a lelkemet :-)
53. grizus (válaszként erre: 51. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 18:09
Az nagyon jó, ha ilyesmivel foglalkozol! Tisztít, emel, jobbítja a lelket és szerintem meg is véd. Mária nagyon erős védelem, legalábbis nekem segített már, nagyon szeretem. Akit még nagyon szeretek, az Mihály arkangyal, aki legyőzi a gonoszt, ő is többször segített már nekem. A lényeg, hogy természetesen, szeretettel, kedvességgel viszonyuljunk ezekhez a dolgokhoz és akkor azt kapjuk. Nem kell görcsösen menekülni a rossz elől. Bár szerintem ezt felesleges magyaráznom neked, lehet, hogy ezt sokkal Te jobban tudod nálam.
52. 18e79e1970 (válaszként erre: 50. - Grizus)
2013. okt. 3. 18:06
nem fogok, mert én sem bírom az ilyen dolgokat.. csak hogy mégis fogalmam legyen róla, mert nagyon félelmetes volt.
51. 18e79e1970 (válaszként erre: 47. - Grizus)
2013. okt. 3. 18:05
Én mondjuk vallásosként azt mondom, hogy Mária országa vagyunk. Tőle nagyobb angyal nem kell, és sajnos az is igaz, hogy nem sokat imádkozunk, se hozzá sem pedig más szenthez, angyalhoz. Nagyanyámnak van sok Mária jelenéssel foglalkozó könyve és egyébként sokban benne van Mária üzenetként, hogy egyszer kis hazánk még újra ragyogni fog.
50. grizus (válaszként erre: 49. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 18:01
Azért óvatosan! Brutál történeteik vannak. Rám nagyon rossz hatással volt. Ne temetkezz nagyon bele.
49. 18e79e1970 (válaszként erre: 48. - Grizus)
2013. okt. 3. 18:00
Na majd rákeresek erre a paralízisre.
48. grizus (válaszként erre: 44. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 17:43
Ez valami testen kívüli élmény akart lenni. Az előző meg alvásparalízis, találsz ilyen fórumot. Rám rossz hatással volt, az olvasása után furcsa és rossz élmények történtek velem félálomban, ezért én már nem olvasgatom őket. Igazából neked se ajánlom jó szívvel, ha túlérzékeny vagy.
47. grizus (válaszként erre: 43. - Gribedli***)
2013. okt. 3. 17:41
Ott hallottam ezt, hogy Pió atya azt mondta: a magyaroknak nagyon nagy hatalmú angyaluk van, jobb lenne, ha többet imádkoznának hozzá. Meg hogy ez a kis nép még valami nagy dolgot visz véghez, amiért nagyon becsülni fogják a többiek... hát ezt én is erősen remélem.
46. 18e79e1970 (válaszként erre: 44. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 17:26
szakadni, nem szaladni
45. 18e79e1970 (válaszként erre: 44. - 18e79e1970)
2013. okt. 3. 17:25
ja, és a könyv elolvasása között és ezek között az élmények között eltelt kb 4-5év
2013. okt. 3. 17:19
Nekem egyébként voltak furcsa élményeim, azt nem tudom mennyire tartozik ehhez a témahoz, de nagyjából idevág szerintem. A barátnőmnek volt egy könyve, ami arról szólt, hogyan lehet asztrál utazni. Nem jött össze, nyilván. Viszont sokszor volt olyan "álmom" hogy mintha a testemen kívül lennék, de végig a tudatomnál vagyok. Mindig úgy érzem ilyenkor, hogy hiába akarok megmozdulni egyszerűen nem bírok. Alig bírok felébredni, persze mikor sikerül majd kiugrik a szívem. Az a furcsa, hogy az év elején valamikor beteg voltam, életem első herpesze nagyon megviselt. Nem tudom ennek tudható be, de egyik este félálomba voltam, és valami oknál fogva -nem tudom hogy jött ez a gondolat- ezt mondtam magamban:kis angyalkáim vigyetek ahová akartok (az angyaloktól amúgy szoktam dolgokat kérni de akkortájt nem, főleg nem ilyet). Ami ezután jött.. hát konkrétan majd becsináltam amikor magamhoz tértem. Egyszerűen, mintha ki akartam volna szaladni a testemből, mintha remegett és bizsergett volna mindenem. Nagyon megijedtem, de azóta sem volt ilyenben részem.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook