Eljön majd a megfelelő idő... (beszélgetés)

Ékes anyanyelvünk egyik szép alkotása ez a mondás:

mindenki saját sorsának kovácsa.

A gyerekek jobban leveszik a dolokat, mint gondolnád. Te nem látod, de ők érzik.

Egy ismerőöm, mikor vált, a gyereken látszólag semmi , de egy szomszédnak arra a kérdésére : Mi van, x? Hogy telik a szünet, 10 percig mesélte, hogy mentek külön a szülők, miken szoktak otthon veszekedni.(

A szomszéd addig azt sem tudta, hogy külön vannak, itt egy rokonuk lakott a gyereknek. Na, nem érzékelnek semmit?!

Nem te lennél az első és nem is az utolsó akinek akár egy babysitter segít. És ugye az apának is illik egy esetleges elválás esetén anyagilag segíteni a gyerekeit. Nem téged, a gyerekeit!

Én csak ezt látom tőled és nem szekálódásból de nekem ez csak kifogás kifogás hátán.

A barátnőm kisfia idén kezdte a sulit. Elsős, napközis. Megtanultak vele mindennap a suliban. Ő és a párja is három műszakban nyomják. És mindig amikor az egyik reggeles, a másik is. Ritkán jön ki úgy a lépés,h egyikük reggelre megy és akkor a másik délután így elviszi a gyereket suliba. Ha nem ér rá a nagymama aki szintén még aktívan dolgozik akkor a szomszédot kérik meg vagy olyan is volt,h a kisfia osztálytársának az anyukája. Nekik sem öröm,h mindig le kell beszélni xy-nal a dolgokat de valahogy meg kell oldani.

Mi a testvéreimmel ilyen családban nőttünk fel.

Lassan 30 éves vagyok és nem vallanám Magam emiatt lelkileg megtörtnek, de hidd el, ez megmarad az emberben! Nem jó ilyet leírni, de Én örültem volna, ha a szüleim elválnak inkább!

Az pedig, hogy kicsik még ahhoz, hogy Ők ezt felfogják...elég orbitális butaság!

Az egy dolog, hogy Te nem szólsz vissza, de Ők ebből mit fognak akaratlanul is megtanulni...hogy ne álljanak ki magukért?! Hagyják Magukat szenvedtetni?!

Távol álljon Tőlem, hogy ítélkezzek! Nem bántani szeretnélek, de mérlegelned kell, hogy mi az építőbb hosszú távon...igen...sajnos a mai világban nagyon sokan kénytelen bölcsödébe adni a babájukat, mert másképp nem boldogulnak. Nem Te lennél az első. Nem tudom hol éltek, de ott olyan hogy gyerektartás?

Szerintem gondold át alaposan a lehetőségeid, kezdj el félrerakni és, ha úgy érzed eljött az idő és képes vagy rá lépj. Lehetőleg mielőbb. Tényleg nem tesz jót a gyerekeknek, hogy ezt látják. :S

Valamint járj nyitott szemmel, keress barátokat, akár egy férfi személyében is, aki nem olyan, mint a férjed. És ki tudja, lehet Ő is segítségedre lesz majd a lépésedben.

Szerintem nem kell pik-pak mindent felrúgni és most azonnal eldönteni, hogy lépni vagy nem lépni. Inkább kezdj el apró lépéseket tenni a boldogságod felé, így könnyebb talán.

Kis lépésekben minden elérhetőbb. :)

Hol éltek? Milyen nemzetiségű a férjed?

Bennem is az a kérdés merült fel, hogy nem lehetne a férjeddel megbeszélni a problémákat?

Nem a cselédje, hanem a felesége vagy, a gyermekei anyja.

Azt nagyon megértem, hogy nem akarsz Magyarországra visszamenni, különösen 10 év után.

Hogyan, csak mond meg hogyan, ha mondjuk reggel 8-ra elviszem a gyereket oviba, iskolaba (iskola gyebkent 9-kor kezdodik itt, szoval munkaheleyt talalni is erdekes lenne), aztan munka 9-tol este 7-ig, 8 korul hazaerek, addigra mar kisebb gyerekeknek aludni kell. Szoval mikor uljek le veluk tanulni, mikor menjuk parkba, mikor jatszunk egyutt?

Mondom, nincs csaladi segitseg egy szal sem. Meg az iskolabol is a baby sitter hozna el.

SOkan csinaljak ha mondjuk anyuka reszmunkaidoben dolgozik mert apuka hozza haza a teljes fizetest. Vagy komolyan nemtudom hogy lehet gyereket is nevelni, anyagilag is stabilan lenni egyedulallo anyukakent, mindenfele segitseg nelkul.

" iskolas korban majd hazi feladatot csinalni, tanitani oket a vilag dolgaira, parkba menni veluk, elmagyarazni mit miert es mit miert ne csinaljon. Ezek mind ido-ido-ido. Napi 10-12 ora munka mellett (ha beosztottkent munkahelyen dolgoznek) amior nem is latnam a gyerek, hogyan toltenek idot velunk? Hogyan nevelnem oket tisztessegesen, meg ha az anyagi resze rendben is lenne? "

Tudod hányan csinálják ezt úgy,h anyuka dolgozik? Sokan. És mégis kiegyensúlyozott a gyerek.

A fórum címe is az, hogy Eljön majd a megfelelő idő.

De itt tudjuk mindannyian, hogy nem fog eljönni.

Nekem egy közeli rokonom van hasonló szituban. Csak itt élnek Magyarországon. De van pénz az a lényeg, igaz anyuka is dolgozik. Meg mikor a férj édesapja meghalt, örököltek pénzt. Csak úgy kapták meg ha az anyuka megígérte anyósnak,h nem hagyja el a fiát. Pedig már megverte, megcsalta de maradjon vele. Így is lett. Három gyerek van: mindhárman tönkrementek lelkileg. Anyagilag mindenük megvan, de a lelki nyugalmuk nincs. Azt pénzen nem vehetsz. A legkisebb gyerek hat éves. Ma már annyira stresszel a kislány, hogy állva bepisil napközben is. A nagyobbik lefogyott 38 kilóra, a középsőnek pedig gyomor problémái vannak, kórházban is volt emiatt, pedig csak 14 múlt.

Ha te szenvedni akarsz, hát szenvedj. De számomra érthetetlen, hogy hagyhatod, hogy a gyerekeid ezt lássák. Mert tudod a gyerek az gyerek de nem hülye. A legkisebb feszkót is megérzi, intézzétek azt bármilyen tapintatosan is.

Ha jobb életet akarsz akkor áldozatot kell hozni. Ha erre nem vagy képes, mert nem akarsz - és láthatólag nem -, akkor viseld továbbra is az alázásokat és reménykedj,h a gyerekek idővel nem lesznek olyanok mint az apjuk.

Nem ertem, hol itt az ellentmondas. Tisztessegesen nevelni egy gyereket nem csak az anyagiaktol fugg. Le kell ulni veluk eloszor mig kicsik mint az enyemeim most, jatszani, aztan iskolas korban majd hazi feladatot csinalni, tanitani oket a vilag dolgaira, parkba menni veluk, elmagyarazni mit miert es mit miert ne csinaljon. Ezek mind ido-ido-ido. Napi 10-12 ora munka mellett (ha beosztottkent munkahelyen dolgoznek) amior nem is latnam a gyerek, hogyan toltenek idot velunk? Hogyan nevelnem oket tisztessegesen, meg ha az anyagi resze rendben is lenne?

Egyebkent meg nem sertodtem meg (nemtudom mibol gondolod ezt), csak valaszoltam. A ferjem egy mas kulturabol valo, nem hiszem hogy ertened. En sem ertettem mig otthon laktam. Csak miutan benne vagy erted meg. Egyebkent valoszinu mindig ilyen volt, de

1, hamar osszehazasodtunk nem ismertem ki elegge - hiba volt

2, helyzet sokat rosszabbodott miota gyerekek jottek.

Ez van. Es igaz, szamitottam hidegre - melegre mikor kiirtam magambol a bajaimat.

Gyerekek nincs mit lassanak, hiszen nem veszekszunk elottuk, a legtobb amit latnanak, hogy az apjuk sokat van tavol, en nevelem oket meg dolgozom itthonrol. Ez sok mas csaladban is igy van, apuka jar dolgozni nincs otthon, anyuka meg otthon van.

Legtobb csaladban elhangoznak hangos szavak, veszekedesek a gyerekek elott, ezt kar tagadni. Nalunk nem. Mert max mondja a magaet de nem kap ra valaszt, nincs ertelme csak rosszabb a helyzet ha belemegyek a vitaba. Regebben belementem, ezert tudom.

Te magad is számítottál rá, hogy kapsz majd hideget-meleget, akkor nem kellene megsértődni. Főleg úgy nem, hogy némileg ellentmondásos dolgokat írsz.

"a gyerekeket egymagam nem tudnam tisztessegesen felnevelni. Anyagilag szuksegem van a ferjem uzleti erzekere..."

"Vagy eheznek... "

Amúgy meg az, hogy nem látod látványosan szenvedni a gyerekeidet, nem jelenti azt, hogy nincs rájuk hatással a helyzet, a viszonyotok és az érzéseid.

Nem fogok itt a gyermekpszichológia mélységeibe belemerülni, de nagyon is LÁTJÁK mi történik, csak épp ésszel nem értik meg (és épp ez a rossz az egészben). Hosszabb távon jelentkezik a hatás, kb. kamaszkortól. Csak akkor már késő sajnálkozni. Ajánlom a szakirodalom böngészését.

Azt továbbra sem értem, hogy mért kell a "sok szart elviselni". Mert oké, elfogadom az érvelésedet, hogy a gyerekek-munka szitu miatt inkább maradsz. De ettől még miért kell mindennek változatlanul maradni, mindent lenyelni neked tőle?

Eszedbe sem jut, hogy beszélj a férjeddel, hogy valahogy változtassatok a kapcsolaton? És miért nem mersz egyáltalán konfrontálódni vele?

Sokan nem képesek, DE meg lehet - és adott esetben az ember saját érdekében meg is kell - tanulni azt is.

Valamikor én sem voltam képes, ma már jól megy. :)

Nemtudom, az hogy kenyelmesen el valaki miert jelenti automatikusan azt, hogy mindenfelé penz van?? Ki tudjuk fizetni a lakast, szamlakat, meg tudjuk venni amit szeretnenk (normalis keretek kozott). Ez nem az a 'gazdagsag' amiert maradni erdemes valakivel. Amig egyedul eltem is ilyen volt a szinvonal, csak akkor nyilvan nem voltak gyerekek. Szoval a gyerekek nem takarozasok, kifogasok hanem valos okok amiert erdemes a sok sz.rt elviselni. Jobb lenne ha heti 5-6 napot 12 oraznom kellene, a gyerekek meg egesz nap oviban aztan meg ovi utan baby sitter, mert en meg dolgozom?? Mert itt nincs nagymama, testver, nagyneni akarki, egyedul vagyunk nekik. Az apamnak ilyen anyja volt (pedig o meg nem is dolgozott), beadta anno apamat kollegiumba, haza sem jart egy ido utan mashoz szaladt oda, hogy 'anya anya'... Az most akkor jobb volt? Egyelore nem szenvednek a gyerekek, kicsik meg hogy lassak mi folyik itt. Boldogok es ez a legfontosabb.

Hazakoltozes ki van zarva. Nyomos okaim vannak es oszinten, ma Magyarorszagon milyen jovo van?? Mindenki menekul onnan, vagy max marad de senki nem megy vissza.

Nem attol felek, h sokat kellene dolgoznom, hidd el sokat dolgozom most is. De mellette a gyerekek latnak, nevelem oket. En, nem baby sitter. Nem vagyok lusta, eletemben nem voltam munkanelkuli, ha kellett takaritottam.

Azert orulok, hogy mindenkinek tokeletes az elete :) biztosan csak nekem vannak ilyen gondjaim... (ha-ha)

...nézd, én férfiben is ismerek olyat akit meg a felesége tart sakkban.

Nem biztos, minden ember képes 'toppantani", mert inkább magukba menekülnek és belül őrlődnek - ami kész öngyilkosság, minthogy kiadja a mérgét - egyébként egyetértek - de mivel nem ismerhetjük a temperamentumát, csak amit leírt magáról...

Ha kint, idegenben tényleg egyedül van minden ismeretség nélkül - nem irigylem... de én is húznék haza, mert ettől már a szétköltözés is jobb!!

A legtöbben pont nem erről írtunk, a pasi felelőssége, belátása egyértelmű, hogy hiányzik. Ő magától és jókedvében nem fog megváltozni, amíg azt teheti amit akar, beszélhet, ahogy akar, mert egy remegős kis nyuszika áll a másik oldalon...

A lényeg éppen az, hogy a nő is felelős ezért a helyzetért, NAGYONIS! Mert ő HAGYJA, hogy így bánjanak vele, benyel mindent és végzi a dolgát, mint a kisangyal, eszébe sem jut, hogy toppanthatna is egyet, hogy: Na, álljon már meg a menet!

Csernus dr. mindig pont ezt szajkózza: nincsenek áldozatok, csak olyanok, akik hagyják magukat...

De ő hol élt ?

Mert én idegenben még nehezebbnek gondolom, jönnék haza. :))

Mondjuk azt is aláírom, nem olyan könnyű

kilépni 2 pici gyerekkel!

Az én barátnőm anno

3 kicsivel gondolkodott ezen. Aztán valamilyen

szinten kibékültek. Azóta eltelt 15-20 év,

semmi nem változott, sőt rosszabb lett minden.

De összeköti őket még a hitel…..vagy huszonvalahány évre.

Te szinte sugallod, hogy jó neked, " csak " lekileg terrorizál a férjed.

Nem mersz váltani, nem bízol magadban és félsz, hogy sokat kellene dolgoznod.

Ez így is van.

Tudod, ez még attól is rosszabb, mintha csalna, viszont békén hagyna, nem bántana. Szerintem.

Tudod, a férjednek amikor összekerültetek, olyan társra volt szüksége, akitől vissza-igazolást kap arra, hogy ő az okos, ő az ész, ő a minden... és ezt az összes elismerést megkapta tőled.

Az irányába sugárzott viselkedéseddel, a róla alkotott és hangoztatott véleményeddel bele is tápláltad ezt az önbizalmat, talán, már túlzott önbizalmat is.

Hozzá viszonyítva kettőtök kapcsolatában te már csak másodhegedűs lehettél, amit viszont ő sulykolt beléd, és te ezt elhitted, elfogadtad, soha nem harcoltál azért, hogy egyenrangú társként kezeljen!!!

Te is nagyon jól tudod, hogy jobban éltek mint az átlag, és valójában nézz a lelkedbe!!!! ... nem a gyerek miatt tűrsz, hanem a gyerekeket használod ürügyként, csak azért, hogy ezt az anyagi jómodot továbbra is magadénak tudd!!!!

A gyerekeket használod fel arra, hogy ne kelljen!!! lemondanod az eddigi életszínvonalról!!

Hogy mi lesz a gyermekek lelkével, erkölcsi-morális érték-ítéletével, mit látnak maguk körül, mit visznek magukkal tovább az életbe... az már meg sem fordul a fejedben!

Hajrá, mindent bele!

Eljön majd a megfelelő idő?

Soha nem jön el, hiszen minden idő "megfelelő" lenne, ha akarnád.

De nem akarod.

Azt azért vedd számításba, hogy ahogy telnek az évek Te mindig egyre lépésképtelenebb leszel, egyre jobban magányosabb és egyre jobban el fogod veszíteni saját magad. Végleg be fog darálni ez a kapcsolat.

..nehezen. Aki lelki terrorban tartja asszonyát, gyermekei anyját... A pasinak kellene inkább ezen elgondolkodnia, míg lelkileg végképp össze nem töri!

...de én is félretennék a későbbi napjaimra!

Micsoda női bosszuállás. :-D

Azon elgondolkodtatok, hogy lehet, hogy ez a kapcsolat még megmenthető? :

Elgondolkodtam, hogy hogyan jutottatok idáig. A férjed mikor lett ilyen, vagy ilyen volt az elejétől, csak nem láttad?

Amúgy nem értem, hogy miért kellene mindent lenyelned tőle. Ő ugyanúgy ki van szolgáltatva neked, mint te neki. Elvégre te dolgozol neki a vállalkozásban, gondoskodsz róla, a gyerekeiről, háztartást vezetsz, meg gondolom az ágyban is helytállsz, ha igényli. Tehát volna mit megtagadnod-megvonnod tőle.