Élj a mának, avagy élj boldogan! (beszélgetés)

Mindenképp érdekes téma, és bár meglehetne fejteni,hogy mi van a halál után...

Egyébként részvétem a kislányod miatt, rossz ilyenről hallani is,akkor még neked mennyire fájdalmas lehet...

Szia!

Ha már így kérdezed,engem az érdekelne,mivan az élet után.Nekem még nem halt meg szerencsére egyik felmenőm és egy barátom sem,viszont tavaly meghalt a 3 hónapos kislányom.Próbáltam jelekre figyelni vagy akármire,h hátha Ő jelez,tudom,hülyeség.Mert Ő csak egy kis lélek volt,tudata még nincs.Mint mellékesen kb azóta ismeretlen számról hívogatnak,majd a végére járok a tel.társaságnál,de elég zavaró,h fogalmam sincs mit gondoljak.Hova lett,hova tünt,h most már nincs a Földön?Tudom,ezt sokan megkérdeznék,aki elvesztett vkt és ezt senki nem mondhatja meg nekünk.Nekem mégis ez egy ötlet számodra,amiről írhatnál,mert annyi mindent rejt magában a dolog,mégis semmit,mert nem tudhatunk semmit a halálról,hiszen élünk.

Csak ezt akartam.Most jól kimondtam,ami hónapok óta foglalkoztat,bár igazából megfogalmazni se tudnám rendesen,csak össze-vissza dumálok...

Egyébként párkapcsolati témában írtam egy másik cikket, hamarosan az is megjelenik remélhetőleg.

És már gyűjtöm az ötleteket a következő témához, ha esetleg van valami amiről szívesen olvasnátok megköszönném az ötleteket.

Szia!

Gratulálok a cikkedhez, nagyon tetszett.:-) Csak egyetérteni tudok.

...és ha már idézetek: "Nem az a legerősebb, aki a legtöbbször nyer, hanem az, aki sosem adja fel, és akárhányszor is kerül a padlóra mindig feláll és mindig hisz egy jobb folytatásban."

Néha bizony nagyon nehéz nem feladni, különösen akkor ha valami olyasmit veszített el az ember, ami a legfontosabb a számára. De mégis azzal tehetünk a legtöbb jót magunknak, ha felállunk és nem merülünk hosszú időre (akár egy egész életre) önsajnáltatásba, mert bizony az élet a sok rossz mellett tele van szépségekkel is, és mégis mi mást (mi jobbat) tehetnénk, minthogy megpróbálnánk megélni azokat...

Köszönöm.

Még én is tanulom, mert nehezebb ez a lecke mint bármelyik, amit iskolában tanítottak...

Szia.

Irigyellek, hogy ilyen pozitívan gondolkozol... nem tudom, hogy csinálod, de remélem hamarosan én is megtanulom ezt. nagyon régen nem találom a helyemet. apudnak kitartást.

Szia! Köszönöm, a hozzászólásod, nagyon kedves vagy, és az idézet is találó..

Valóban megéltem már egy két dolgot...bár úgy is mondhatnám,hogy állandóan rossz dolgok történnek, amire az élet kicsit könnyebb lenne jön valami nagyon nehéz,ami újból-újból mélyre taszít...de minden tudásnál többet ér, megtanulni azt,hogy az életünket mi alakítjuk...át kell állítani egy csavart az agyunkban,ami ahhoz kell, hogy mindig legyen erőnk újból felállni, mert bizony kell hozzá bőven..

Kötelező így néznem az életet, mert ha nem ezt tenném, akkor ennyi rossz dolog után ami szenvedés megmaradna felőrölne teljesen.

Persze nem mondom, hogy én vagyok a mindig optimista, jókedvű lány, aki akkor is nevet ha fáj valami neki...de igyekszem,mert másképp nem lehet...

Furcsa, amit írsz, mert lényegében a sok rossznak köszönhetem, hogy így látom a világot! Ebből tanultam meg,hogy nem bánthatok meg mást,mert túl sokat kell szenvedni így is, azt hogy ha tudok segítsek, mert amikor én vagyok bajban akkor az mennyire jól esik, vagy azt amiről a cikk szól,hogy nem szabad feladni, és örülni kell mindennek, amíg lehet...

Szia!Nagyon jó a cikk és büszke lehetsz magadra,h 21évesen ilyen a felfogásod.Biztos megéltél már 1-2 traumát,h arrol irsz hogyan álljuk meg a helyünket.Egyébként én most kaptam a 2.pofont nemrég és pont abban a stádiumban vagyok,h túl vagyok rajta.Kisiránkoztam magam 2 hétig,sírtam,dühöngtem,aztán elfogyott szép lassan.Most már olyan szinten jól vagyok,úgy pörgök,mint eddig soha.Tudatosan körbeveszem magam olyan dolgokkal,élményekkel amik mind a jó közérzetemet szolgálják.Egyébként minél mélyebben van az ember,annál magasabban tud később szárnyalni.Én most rekord magasan vagyok!

"Az ember aki önmaga mestere,képes véget vetni bármely szomorúságnak,ahogyan arra is képes,hogy új gyönyört találjon.Én nem szeretnék érzelmeim szeszélyei szerint élni.Használni akarom őket,élvezni és uralni."

Még egy megjegyzés:Ahogyan Te gondolkodsz,az fejlett érzelmi intelligenciára utal.Tudtad,ha az ember megakarja állni a helyét a világban,80%ban ez számít,nem pedig az IQ?

Üdv!

Köszönöm a kommenteket, nagyon kedvesek vagytok!

És higyétek el nem érdemes feladni, bármi is van...

Ha hagyja magát az ember csak azt éri el,hogy szomorúan éli a mindennapjait...ha csak egy kicsit is próbálkozunk, akkor már csak jobb lehet...

Tudom vannak,olyan helyzetek amik olykor kilátástalannak tűnnek...de eddig is voltak, és túléltük őket,ugye igen?

Hát nekem az utolsó bekezdés ami igazán tetszett, abból is a "sajnálkozva a múlton, szenvedve a jelenen, és szorongva a jövőn" rész.

Néhány párkapcsolat kezdeményem jutott eszembe, hogy fiatal 20 végi és zsenge 30-as egyedülálló, szép, okos nők mennyi problémát tudnak felhalmozni teljesen feleslegesen. Mivel a jelenük tulajdonképpen jó, ezért rágodnak a régi kapcsolatokon vagy addig festik magukban a borús jövőt, hogy bemagyarázzák mennyire sz@r az élet.

Tetszik a cikked, gratulálok hozzá.

Apukádnak jobbuulást, sok erőt, kitartást kívánok.

Két ideillő idézet:

"Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről."

Dale Carnegie

"Ne tartsuk a rosszat jónak, a téveset helyesnek, de jussunk el oda, hogy a rossz, a téves ne tartson vissza a jó, az igaz meglátásától."

Rudolf Steiner

"Abból nem sokat tanulsz, ha egyszerűen könyveket olvasol. Életre szóló tanulsággal igazán csak a pofonok szolgálnak."

Swami Prajnanpad

Köszönöm, nagyon kedves vagy :)

Egyébként én is most olvastam el ismét, annyira furcsa,hogy amikor írtam ezt a cikket még csak gondolni tudtam rá,hogy van akinek nincs már lehetősége arra hogy éljen,hogy szebbé tegye az életét...délutánra meg kiderült,hogy apu nagyonnagyon beteg,most megis kell élnem ezt az egészet.. saját magunk szenvedésénél már csak az nagyobb,ha egy szerettedet látod szenvedni,és leépülni...hát ilyen az élet,de nekünk nem szabad feladni...a világ nem áll meg,hogy megvárja míg összeragasztjuk a szívünket...

Köszönjük a cikket!

Ez most nagyon jól jött, szerintem sokunknak!

Ha eszedbe jut valami írj máskor is! :)

Én a Titok című könyvet szeretem...

De biztosan ez is érdekes lehet...Utánanézek mindenképp ha lesz egy kis időm..:)

Én is elolvastam a cikket.

Valóban érdemes elgondolkodni rajta.

Főleg az utolsó bekezdés tetszett, ahogy összefoglaltad a tanulságot..:-))

"ÉLJÜK az életet, és ne csak leéljük, sajnálkozva a múlton, szenvedve a jelenen, és szorongva a jövőn. Adjunk teret a boldogságnak, mert ha a kapukat bezárjuk előtte, hiába keressük idebent."

Nagyon jó,hogy így látod a dolgokat.Erősítsd meg magad a hitedben.Nekem van egy könyv ami minden elolvasás után többet és többet mond.Pár évente előveszem és mindig nyújt valami érdekes tapasztalást. Ez a könyvet szerintem minden hasonló gondolkodású embernek el kellene olvasnia.Ez adja meg az alapokat.

Kurt Tepperwein Szellemi törvények.