Elhatároztam, hogy a továbbiakban nem leszek tekintettel... (beszélgetés)

Az utolsó bekezdésben benn maradt néhány pontatlan szó.

S habár itt "nem vagyunk Lőrincze Lajosnék, és mindenki úgy ír, ahogy akar, vagy ahogy tud", javítom:

kulturált

társalgási

ne

Köszönöm a figyelmet!

Úgy tűnik, nincs már érdeklődés a vallomásom iránt.

Az utolsó szó jogán azonban elmondanék még valamit.

Először is: köszönet minden "ítélkezőnek" és minden hozzászólónak!

Másodszor:

"Bevallom", hogy meglepett a szavazás ilyen alakulása. Annak alapján, hogy milyen stílusban történik itt a fórumokon sokszor az adok-kapok, azt hittem, több lesz a velem együttérző szavazó.

A látszat azonban, bebizonyosodott, néha csal; a hangoskodó gorombáskodók mögött van egy csendesebb, udvariasabb fórumozó társaság is! Olyanok, akiknek szúrja a szemét a "tapintatlanság" (azaz a gorombáskodás), de inkább nem szólnak, mert tudják? sejtik?, hogy reménytelen.

Végezetül pedig: én a "kukoricásoknak" szurkoltam, bevallom! Mert ők "képviselik" ebben a helyzetben azt a kultúrált, udvarias térsalgási stílust, amely a nézetkülönbségeket is úgy tudja kezelni, hogy nem "ereszd-el-a-hajam" legyen a vita vége.

Ennyi kukorica!

Egy "kis" "tapintatlanságért", "néha"!

Azt hiszem, vannak itt néhányan, akik vizet prédikálnak, és bort isznak.

Vagy csak nincs kellő önismeretük.

Köszönöm, hogy kéknek minősítetted a vallomásomat!

Ámazonban: biztos vagy benne, hogy az, amiről írsz, az a "tapintat(lanság)" és nem az "udvariasság-udvariatlanság".

Én a komiszkodó fórumozók miatt írtam.

(És eszembe jutott egy régi sláger: "...nem leszek gonosz, se könyörtelen, csak annyira komisz, mint te vagy velem!"

Elég régen fórumozok.

Az 50-es éveimben kezdtem, tehát jó 20 évvel ezelőtt.

"Felismerhetően" több "korszakom" volt már eddig is. Kezdetben még azt hittem, hogy ugyanúgy "működik", mint a való világ.

Aztán jött a kiábrándulás, illetve a kijózanodás.

Attól kezdve jobban odafigyelek, hogy mit osztok meg magamról. Nem "kinek?", hanem "mindenkinek"...

Mert rá kellett jönnöm - a saját káromon - hogy nagy hátránya a fórumos beszélgetéseknek az, hogy nem tudsz a másik szemébe nézni. Másrészt meg az is, hogy nem tudod, ki "hallgatózik" az ajtó mögött... :-)

Ezzel együtt is: nehéz abbahagyni, ha már egyszer benne vagy...

Amit írtál 1-2-3. alatt, azzal teljesen egyet tudok érteni. (A baj - velem! - csak az, hogy egy-egy bántó szó, kijelentés mégiscsak tovább "kattog" bennem...)

Hú, erről a fórumozás dologról több minden az eszembe jut.

1,A fórumozást nem kell ennyire komolyan venni, vagyis nem szabad mellre szívni az online eseményeket. Elég gyorsan ki lehet szűrni, hogy ki lódít, hetvenkedik, gonoszkodik, a lényeg, hogy ez nem rólad szól, hanem önmagáról.

Engem, ha érdekel a téma, mint például ez is, akkor hozzászólok, ha egy témáról van véleményem leírom. Kb. ennyi. De csak pontosan annyi ideig, amíg itt ülök a gép előtt.

2,Nem a többi hozzászóló stílusa határozz meg engem, hanem én magam vagyok felelős a viselkedésemért. Én itt is olyan vagyok, mint az életben, (majdnem olyan, mert az életben azért türelmetlenebb vagyok:D).

3, Érdekel, elolvasom mások véleményét, de nem rendít meg, ha más, mint az enyém. Érdekel, hogy vajon miért gondolja máshogy...

Ez így igaz - a mindennapi életben.

A fórumozás terén azonban, úgy látom, új "szabályok" kerültek előtérbe: ha NEKED úgy tetszik, lódíthatsz, hetvenkedhetsz, gonoszkodhatsz kedvedre, mit törődsz azzal a másikkal! Aki ugyan lehet, hogy pont ugyanígy tesz, de az is lehet, hogy nem.

Gondolom arra utaltál a vallomásban, hogy azokkal leszel ilyen, akik visszaéltek azzal, hogy kedves, tapintatos, stb. voltál.

De ez sajnos nem igazán elhatározás kérdése, illetve a tudatos szinten igen, és akkor megy, de általában ha a habitusod kedves, tapintatos, akkor ez nem működik.:)

Az én szókincsemben a tapintatlanság egészen mást jelent, mint "beleállni valakibe".

Azt jelenti, hogy kimondom az (ellen)véleményemet olyankor is, ha tudom, hogy az a másiknak (esetleg) nem fog tetszeni.

Ez jó! :-))

Tudod, mekkora a "lemaradásom"???

Én általában tapintatos vagyok. De "azért a lófaxnak is van vége".

Szerintem erre gondolhatsz, és én azt mondom, igazad van. Szép dolog türelmesnek, kedvesnek, cukinak lenni, de amikor már fát vágnak a hátadon, mert úgysem szólsz, akkor azért legyen vége.