Elfogyott a türelmem. Mindig mindenről faggatóznak a... (beszélgetés)

Te tényleg el tudod képzelni azt a szituációt, hogy pakolgatsz a szatyrodba, közben odamegy a kollégád és azt kérdezi, hogy mennyit fizettél?

Én ha véletlenül összefutok kollégával, akkor nálunk az történik, hogy bemutatjuk egymásnak azt, akivel vagyunk.

Vigyorgunk azon, hogy milyen kicsi a világ, hogy itt futunk össze:DDD

Majd elköszönünk és megyünk a dolgunkra.

Soha nem vizslatjuk egymás kosarát és nem kérdezzük meg, hogy mit vásárol, mennyit költ/költött.

Egyáltalán nem érzem jogosnak a bosszúságát és igen is csak kínlódásnak gondolom, amit csinál.

Az ilyeneket simán le lehet szerelni, azt meg nem hiszem el, hogy minden ismerőse ilyen, mert ha igen, akkor ő pont olyan;)

Rendben. Értem, hogy ez kellemetlen lehet. Itt viszont meghúzódik egy másik alapvető probléma. Mégpedig a határhúzás. Ha én nem akarom, hogy "mindig mindenről faggatózzanak", akkor határozottan, de nem indulatosan leszögezem, hogy én nem szeretek, és nem is fogok arról beszélni, hogy mire mennyit költök, de szívesen beszélgetek a horgolásról, az ornitológiáról, vagy az aktuális világpolitikáról. Ha sértődés van, akkor így járt.

Mondjuk én először inkább el szoktam viccelni, hogy mondjuk nem tudom, mert nem ismerem fel ezeket az új papírpénzeket, mióta megváltoztatták a színüket, és nálunk amúgy is a férjem felel a pénzügyekért. A második ilyen válasz után már nincs kedve megkérdezni, hogy mennyit fizettem.

Bocs, de ezek nem nem létező problémák.

Ha spontán és önként megbeszélitek a lakásfelújítást meg a többit, abban semmi gond nincs. De olyanokat kérdezni, hogy valaki mennyit költött vásárláskor meg hasonlók, az bunkóság. És elég baj, ha egy munkahely olyan, hogy rendszeresek ezek a kérdések. Akkor tényleg jobb kilépni, ha van rá lehetőség, mert az egész társasággal baj lehet. Mert egymás zsebében turkálni (ahogy valaki fogalmazta, és igaza van) tényleg nem tudom, hogy jut eszébe bárkinek is. És lehet, hogy téged nem zavar, de a legtöbb embert igenis zavarja. Úgyhogy nem kell lebunkózni a vallomástevőt egy teljesen jogos bosszúságért.

Természetesen ha nem akarja, nem kell elmondani. De ez csak egy téma. Ha mindenben annyira más kategória, mint a környezete, akkor jobb is, ha egyáltalán nem beszélget velük.

Úgy fogalmaztál, hogy "valaki előadja, hogy ő be se megy barkácsáruházba megvenni a kommerszt". Ez így tényleg elég ellenszenvet kiváltó. Nagyon nem mindegy az sem, hogy valaki hogyan tálalja.

De ez az, pont ezért nem mondja, mert nem akar dicsekedni, meg hogy irigykedjenek.

Ezért írtam azt, hogy amiket itt mások írtak az csak kb az azonos anyagi szinten lévőknél működik.

Mi is megkaptuk a sógornőmtől ,hogy nekünk könnyű.

Ja ,egy idegen országban egy idegen nyelven,semmi piacképes szakmával, tényleg q..va könnyű volt.

De soha nem panaszkodtunk,és nem irigykedtünk másra.

Sőt ,én örültem a másik sikerének.

Mi tavaly újítottunk fel és olykor voltam olyan neveletlen, hogy másokat kérdezzek az árakról. Arról, hogy nálunk mi mennyibe került.

Szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló, puszta kíváncsiság. Azért ilyenkor nem pár forintról beszélünk, jobb tudni, hogy milyen magasságban mozognak az árak. Mondjuk ha látok egy szép ruhát valakin, én arra is simán rákérdezek, hogy mennyiért és hol vette.

Fordítva sem zavar. Nem érzem azt, hogy szégyenkeznem kéne amiatt, amit megvehetek, így bátran válaszolok. Aki irigy, az akkor is irigy és gonosz lesz, ha nem kötöd az orrára. De az emberek nagy része nem ezért kérdez, hanem tájékozódás gyanánt.

A testvéreimről sem tudom ,hogy mennyi a pénzük.

Nem is turkálok a zsebükbe.

Bár ,ha a csemetéknek már vettek Bpesten lakásokat (2)

nem hiszem, hogy nyomorognak 😁

Irigy soha nem voltam senkire ,ha valami szarul ment az életemben abban vastagon ÉN voltam az oka.

Egyébként sem érdekelnek az emberek ,kinek mi és hogyan van .Kicsit antiszoc vagyok.

Én Budapesten a Balkán utcában vettem a járólapot, minimum fele áron, mint egyéb helyeken volt, de inkább harmad áron.

Én ezt mindenkinek elmondom, mert a járólapok szépek és jó a minőségük.

Nem, én nem küldök el még gondolatban sem senkit.

Az egyik kollégám is így rendel vagy hozza a vállalkozó. Minden sokkal drágább így neki, de neki ez a kényelmes.

Nekem nem elég, ha látok egy képet az adott dologról, mert jellemzően nem is olyan színe lesz, ami tetszik, így inkább élőben választom ki.

Egy közel 150 fős csapatban eléggé elkerülhetetlen egymás kibeszélèse. Mondjuk én csak az idióta viselkedését szoktam másoknak kibeszélni, mintsem azt, hogy kinek mije van, mennyit költ. Irigy nem vagyok és nem is voltam soha egyikre sem. Nincs mire. Sem a külseje, sem az anyagi helyzete, sem egyéb miatt. Leginkább az otromba viselkedés szokott másokban megbotrànkoztatni, vagy a benti szerelmi szàlak lehetnek érdekesek. Szar ember vagyok ezért? Lehet! Az én kapcsolatomban nincsenek ilyen érdekességek, ezért érdekel másé. Hidd el, rohadt lassan telne az idő, ha ezek nem lennének. 😀

A társadalmi élet egyik alappillére ez is. Néha beszélünk másokról. Tegye a szívére a kezét, aki soha az életben nem tette! 😉

Kitalálni dolgokat nem szoktam viszont. Az nem kenyerem.

"Például aki nemrég volt hasonló helyzetben, az az ilyen beszélgetésekkel megspórolja a most építkező kollégának, hogy neki is végig kelljen járnia az összes barkácsáruházat."

Na most ha ebben a kollektívában valaki előadja, hogy ő be se megy barkácsáruházba megvenni a kommerszt, mert Olaszországból egyedileg legyártatott gránitlappal burkoltatott akkor ne mond hogy senki nem küldi el legalább gondolatban a búsba.

'További szép kínlódást 🤣'

Ezt gondolom magadnak szólt, ugye?

Te kínlódsz nem létező problémákon!

Engem nem zavarnak a kérdések;)

Mi is szoktunk arról beszélgetni, hogy ki, mit, hol és mennyiért vett, mert ezzel tájékozódunk, és segítjük egymást. Például aki nemrég volt hasonló helyzetben, az az ilyen beszélgetésekkel megspórolja a most építkező kollégának, hogy neki is végig kelljen járnia az összes barkácsáruházat. Vagy ezzel segít, hogy mi a reális ára egy softshell overálnak a gyereknek, és hol lehet megfelelő minőségűt kapni. Mióta ilyen esztelenek az árak, még azt is meg szoktuk kérdezni, hogy ki mennyiért vette a kiflit.

Én is úgy látom, hogy az emberek egyre inkább bezárkóznak. Már egy jót beszélgetni sem tudnak, mert azon kattog az agyuk, hogy vajon milyen hátsó szándék miatt kérdez a másik valamit.

Engem nem érdekel mások véleménye és az sem, hogy irigyek.

Azért nem fogok semmit rejtegetni, hogy a többiek ne velem foglalkozzanak.

Véletlenül múlt évben, az összes munkatársam (akikkel egy irodában ülök) csinált valami ingatlanos cuccot. Vásárlás, eladás, felújítás, nyílászáró csere, fűtés korszerűsítés és még sorolhatnám.

Mi megbeszéltük az egészet. Mennyibe került, kit hívott, jól dolgoztak e, stb., mert ugye nehéz találni olyat, aki megbízható.

Az autó vásárlást is megszoktuk beszélni, és még ötleteket is kérünk egymástól.

Azt nem tudjuk, hogy mennyi a fizetése a másiknak, de mi lenne ebben titok?

Sőt! a múlt évi adóvisszaigénylést(gyerekesek) is átbeszéltük, hogy sikerült e megigényelni, rákérdeztünk, hogy megkapta e mindenki azt ami visszajárt, stb., és senkit nem zavart, hogy pl. megkérdeztem én is őket, pedig nekem már nem járt vissza. Volt olyan kollégám, akinek ötleteltem is, hogy tudja megkapni (elvált).

Egyik sem érezte úgy, hogy a zsebében turkál a másik.