Életem legfájdalmasabb percei (beszélgetős fórum)

nagyon sajnálom...kívánom hogy mihamarabb boldog anyuka lehessél.

A 12 hétig nekem is kritikus volt a terhességem. Folyamatosan vérezgettem. Aztán a 11hét elején engem is elöntött a vér, azonnal mentünk az ügyeletre, hát borzasztó volt. Mindenem remegett. Aztán kaptam duphastont 1 hétig kellett szednem, azt mondták ez vagy megerősíti vagy elhajtja a babát. Nekem hála Istennek megerősítette. Most áprilisban született meg.

Sziasztok !

hasonló cipőben járok mint Ti, április 08-án a 8-hetes UH-n a doki már csak az üres, szabálytalan petezsákot látta..

április 12-én pedig missed ab..

lelkileg most kezdek jobban lenni.

Viki

Igen nagyon nehéz volt, és nem mondom hogy már nem könnyebb, de még mindig fáj:

Amúgy meg 3 gyerkőcöm van,Már megvolt a nagyobbik lányom amikor elkezdődött ez a rémálom sorozat,miután lett még 2 kisbabám.:-)

Nekem voltak ilyen tapasztalataim, de inkább tényleg a dokidat kérdzezd meg, mi van veled, remélem csinált, vagy kértél Uh vizsgálatot.

Majd írjad meg mi volt a dokinál, szurkolok neked!

Félelem!

Kedves Hölgyeim!

21 hetes terhes vagyok,és 2 napja a pocakom sokszor bekeményedik.A folyásom is erősebb úgy érzem mintha vízesebb lenne(bár nem biztos).Ma megyek orvoshoz du.rendel.

Ha bárkinek hasonló tapasztalata lenne kérem írjon.Félek hogy esetleg szívárog a magzatvíz,és elveszítem a Babámat!

ne add fel! Ne állj meg! Igenis hogy lesz még egészséges gyermeked. Igen erősnek kell látszani, de a szívem belül vérzik,és ezt nem látják..........

Veled ellentétben én azt gondolom jó hogy eltemettük, hisz nekem nagyon rossz lett volna, bántam volna, ha nem teszem meg, és mégis csak az én , mi vérem, vérünk,lelkiismeret furdalásom lett volna, hogy ki tudja mi történt volna a kis élettelen testével......elégették volna? vagy eltemették volna a kórházi sírok közé, aminek a látványa is szörnyű volt. Mint akinek se ura se gazdája......

Én úgy érzem, hogy jól döntöttem.Bár utána találkoztam egy lénnyal, neki is meghalt a gyermeke, ők eltemették, vagyis a férje eltemettette, de a lány nem tudja hova....hát nem tudom én nem tudnék így élni. Bár én egy lelkileg nagyon érzékeny ember vagyok.

Köszönjük a soraid szörnyű lehetett.

Nekem párom meg akart állni azt mondta nem akar többet enek kitenni de én harcos típus vagyok nem tudok megállni és feladni hiszen életet akarok adni legalább még 1 babának hogy örömünk legyen benne és a testvérének de én már ott a kórházban atózt mondtam hogy csak akkpr nyugszom meg ha újra szülhetek és nem angyalkát hanem egy kis életet:-)Én láttam gyönyörű egészséges kislány volt de mi nem temettük el többek javaslatára is .Nekem így jobb hisz ki tudja mennyire zuhantam volna mégjobban magamba hogyha minden nap kijárnék hozzá...nem tenne az jót senkinek gondollok itt a fiamra és a páromra igen rájuk mert ő értük tovább kell élnem ...és erősnek kell látszak.

igen.......és igaz az a mondás, idézet:

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja, mi az a fájdalom"

Ez részben igaz, hisz sokan vagyunk olyanok, akik elveszítették a gyermeküket, de még nem volt akkora hogy eltemessék.:-(

Sziasztok. valahol mi ,és akik ehez a témához hozzászólnak,mindannyian sorstársak vagyunk.199ben szültem egy kislányt, majd mikor 3 éves lett újra terhes lettem, de a sors tőlem is elvette, sajnos egy orvosi gondatlanság miatt halva kellett megszülnöm.Mikor megtudtam hogy el kell temetnünk, nagyon megijedtem, de hálát adok azért hogy eltemettük, mert így kitudok hozzá járni a temetőbe. Sajnos én nem nézhettem őt meg, nem foghattam, nem ölelhettem magamhoz. Nagyon nagyon hiányzott,és hiányzik mind a mai napig. Most volt március közepén már hét éve hogy elveszíettük a mi kis angyalkánkat, de még mindig nagyon fáj,ha rágondolok könnybe lábad a szemem, még most is a depresszió gyötör.....Talán ha esélyt kapott volna az életre...,de nem kapott!Talán ha azt mondták volna hogy beteg azért halt meg jobban el tudtam volna fogadni a halálát, de nem volt betegsége!

Ő hiába akart élni nem kapott esélyt rá!!!!!!Az én kicsi kislányom nem élhetett!

A 3. terhességem méhenkívűli volt,aztán a 4. terhességemnél vissazmentem 6 hetes kontrollra, de velem is közölte az orvosom, hogy nincs szívműködés.....Én nem értettem,nem fogtam fel. Ezért meglérdeztem tőle: Viccelsz? de nem kartam elhinni amit mondott, nem akartam elhinnni hogy megint elveszítettem az én kis csillagomat, aki fiú lett volna.....A szövettani vizsgálatból kimutatták a mozaik down szindrómát,de én most is azt mondom bármelyik gyermekemet elfogadtam volna betegen is csak élhessen, hogy velem lehessen.Tusom hogy ez nem minden esetben lenne jó a gyermeknek hisz ami nekem ajándék lenne, az lehet neki szenvedés.....

Az 5. terhességemet nagyon végig izgultam, de valahol éreztem hogy nem lehet gond. Egészséges kisfiam született-ő most lesz 4 éves. Majd a /. terhességem is csodálatosan végződött ,kislányom most lesz 1 éves.

Mondhatnám hogy így kerek az életem, de sajnos az soha nem lehet az, hisz ott van a 3 elvesztett gyermekem. És igen kegyetlen a sors,azt gondoljuk, miért pont én?

Elnézést hogy ilyen hosszúra sikeredett az írásom, de kedves Évi, és többiek akik átéltek már ilyet, tudom hogy nagyon rossz,idővel enyhülhet a fájdalom, de soha nem múlik el,a szívünkben a lelkünkben mindig ott lesznek a mi kis anygyalkáink,hisz ők akkor is az életünk részei voltak(és maradnak is) ha csak egy kisidőre lehttek velünk, akkor is.

Én kívánom mindenkinek hogy átélhesse az anyaság örömeit, és kitartást kérek mindenkitől.Egy kicsikét nyugodjon meg a lelketek, lelkünk, és meglássátok ti is anyává váltok, mégha kicsit rögösebb út is vezet ahhoz.

Sok-sok erőt kívánok a jövőben.2 babát veszítettem el a közel múltban.Az elsőt el kellett vetetni mióma és ciszta miatt.Nehéz döntés volt hiszen orvosilag annyira nem volt indokolt hogy az állam fizesse a költségeket de ajánlott volt mert bármilyen fogyatékosság előfordulhatott volna a picinél.A 2.-t 9hetesen elvesztettem.

S a 3. terhességemből megszületett a gyönyörű kislányom aki már 4 hónapos és makk egészséges!!!

Kitartást neked sok pihenést és nyugalmat akkor biztos meg lesz a gyümölcse.A remény hal meg utoljára!

Szia!

Nagyon sajnálom ami történt veletek. Sajnos velem 4-szer történt meg. Van egy 12 éves fiam ő 28 hétre született és az orvos hibájából mozgáskorlátozott lett. 2006-ba volt egy 22 hetes sima szülésem elfolyt a magzat vizem és meg kellett szülnöm a babát. Ott hagytak egyedül senki nem nézett rám és egyedül szültem meg. Megnéztem a babát nyöszörgött és én is sírtam. Bejött egy nővér és elvitték a babámat és hagyták, a sorsára. nagyon kegyetlen az élet. 2005-be egy 16-es elhalt terhességem volt, 2005-ben egy 15-hetes elhalt terhességem volt és 99-ben egy 10-hetes elhalt terhességem volt. 98-ban született a fiam 28 hétre simán. De ha a doki megcsászározott volna akkor nem lett volna semmi baja a fiamnak. nagyon nagyon kegyetlen a sors velünk. És ezt soha nem felejti el egy anya ami történt vele. Én minden évben megemlékezek a gyerekeimről.