El vagyok keseredve (beszélgetés)

Köszönöm szépen, nagyon sok jó kedves szót,tanácsot kaptam tőletek. Így ismeretlenül is nagyon jól esik.

Éppen munkából álltam meg kicsit benézni.

Tegnap a fél tetőnket elvitte a szél hagy ne mondjam ez pont nem jókor jött (mondjuk ez sosem jön jól senkinek) magamba zuhantam de ma itt a munkában kicsit jobb lett a kedvem.

A múltbéli gondjaimat hosszú lenne leírni ide valahogy túl kellene rajta lennem.

Megpróbálom a sok jó ötletet hasznosítani amit ajánlottatok apránként egy egy kis dologgal biztos az is segít.

Nagyon kedvesek vagytok köszönöm még egyszer.

Ölelés,puszi. 😘

Szia.., megértem amit érzel...,bár én teljesen más szituba vagyok de teljesen együtt tudok érezni veled. Nagyon jó tanácsokat adtak a többiek, ha általánosan nézzük az elkeseredést. Viszont a te szavaid ettől konkrétabban utalnak a múlt fájdalmaira, az elengedésre és azokon való túllépésre. (Most ugyan neked írok, mindeközben talán magamon is segítek vele.)

Ismered azt a mondást, hogy : "nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek" . Alkalmazhatnád, akár itt is.

Mondd el mi bánt..

Fontos lenne, hogy a férjed meghallgasson? Vagy jók vagyunk mi is?

Mindenkinél van ilyen, nem ördögtől való.

Ilyenkor kell megrázni és felrázni magad a körülötted élőket.

Pároddal beszélgetni, hogy segítsen, akár játékosan is.

Gyermekeiddel főleg tudnál olyan dolgokat, amiket játékosan lehetne, máris te sem úgy éreznéd, hogy kell, hogy robot vagy, hanem hogy egy családi vállalkozás, amit te irányítasz (legyen az akár csak egy burgonya pucolás, takarítás, bármi). Neked is könnyebb lesz és párod sem a hisztit látja, sőt...

Van aki ugyanúgy munka mellett több gyermekkel képes arra, hogy "én időt" szenteljen magának, sőt bizonyára az intimitás hiánya kettesben is közre játszik.

Összefoglalva, dobd fel magad és körülötted is megváltozik minden.

Ne mástól várd a megoldást olyanért, amiért csak te magad tehetsz pozitív irányba.

Sok sikert!

Most, igen.

Voltam így én is, aztán mikor baj történt akkor jöttem rá, hogy mindig mellettem volt, de sosem kértem hogy segítsen.

A férfiak nagy többsége a lelkizést amúgy is hisztinek tartja, de valljuk be, hisztizünk is, még ha észre sem vesszük.

Sőt, minél jobban felháborodunk a feltételezésen, annál inkább hiszti az egész.

"...de biztos vagyok benne, ha valami nagy baj érne a férjed teljes mellszélességgel melletted állna."

Hát én ebben nem vagyok biztos, tekintve, hogy a fórumnyitó panaszát hisztinek minősíti.

Szeritnem ez teljesen normális, és kevesen vagyunk, akik nem éreztek így még. Ki sűrűbben, ki ritkábban, de mind vagyunk így ezzel, vagy legalábbis én mindenkitől hallottam már hasonló gondolatokat.

Aki családos, ott időről időre feljön ez a gondolat, a másik oldal, akinek se kutyája, se macskája, meg irigykedik "ránk".

Mondjuk a férjedért nem irigyellek, én bármikor bármit érzek, azt van kivel megbeszélnem. Ő meghallgat, és támogat is, szóval ő vélhetően nem a társát látja benned...

Ez sajnos depresszió, de mi lenne ha más szemszögből néznéd az életed?

Van férjed, vannak gyerekeid, van hol laknod, van fedél a fejed fölött, van munkád.

Tudom, hogy ez most nem vigasztal de hidd el ez nagy dolog!

Tudom, hogy most úgy érzed egyedül vagy, de biztos vagyok benne, ha valami nagy baj érne a férjed teljes mellszélességgel melletted állna.

Fel a fejjel!

Vissza nézek később ahogy tudok.

Amivel sajnos még örömet szoktam magamnak okozni az az hogy vásárolok (neten,boltban mindegy)csak éppen kevés rá a keret nem költhetek mindenfélére pedig az vogasztal 😞 ezzel is van lesz nem tudom kontrollálni kellene

Elnézést vasárnap főzés,mosas készülődés holnap munkába, óvodába,iskolába.

Köszönöm a tippeket , ha jobb idő lesz megyünk játszótérre ismét. Még erdőbe is.

.ost pár napot itthon voltam, néztem filmet, szepítgettem magam jól esett de holnap megint jön a taposo malom és igen már annyira elegem van.

Másnol sem áll az életem reggel gyerekeket elviszem obodaba (4 éves), iskolába (6 éves) onnan munkába ,délután ugyanez és itthon mosás,fozes, játszani a gyerekekkel készülődés a következő ugyanilyen napra...Szombaton egész nap vásárlás, főzés, mosás,ruha elrakás időm sincs magamra. Vasárnap dettó ugyanez.

És nincs kivel beszélgetni,ha akad is mindig a saját gondjuk az első én meghallgatom a többi nem erdekli a masikat.

Annyira kivagyok már 😞