Egyszer volt... (beszélgetés)

Szia!

Teljesen ledöbbentem amikor elolvastam a cikkedet.

Kegyetlen volt veled az élet, de biztos vagyok benne ami nem öl meg az erősít és hidd el az életben rengeteg szép dolgot és örömöt fogsz kapni.

A szüleid emléke pedig szívedben örökké fog élni.

Erőt és egészséget kívánok. EGyszer újból találkozni fogtok és mindent elmondhatsz nekik amiről lemaradtak!!!!

Kedves hozzászóló, aki elinditottad a fórumot volt egy kedves, harmonikus összetartó család, ahol a boldogság volt a mérvadó és a szeretett. Ahogy irtad a cikkedben a kedves szüleidnek minden rendben ment és hirtelen és váratlanul felborult egy rettenetes, csúnya és gyógyithatatlan betegség miatt az egész életritmus, amit megszoktatok. Anyukád is ebbe betegedett bele és utána ment. Nehéz lehetett megszokni a hiányukat, hiszen szépen éltetek.

Valóban igy van és megerősitelek ebben a halál nem válogat nem nézi, hogy valaki fiatal, vagy idős egyaránt lesujt mindannyiunkra könyörtelenül.

De legyen vigasz számodra az emléküket a szivedben mindig meg fogod őrizni. Reméljük saját családod pótolja számodra azokat, akiket elvesztetettetek. Mélységesen együttérzek veled az én anyósom rendes volt, de fáj nekem is, hogy már nincs közöttünk pedig elég régen történt. Vannak körülőtted a legközelebbi közvetlen hozzátartozóid, akikkel leélheted az életedet békében és boldogságban. Kivánok sok szerencsét.

Szeretettel üdvözöl tégedet Ágnes

Nagyon szomorú a történeted, a sors jól kibabrált a családoddal.

A halált nagyon nehéz elfogadni, még akkor is, ha valaki, mint az én anyukám a 88. évében ment el közülünk. Amilyen állapotban volt, tudtuk, hogy csak hetek hónapok kérdése, és mégis iszonyú nehéz volt őt elengedni.

Ha az élet delén történik, mint a szüleiddel, az még kegyetlenebb.

Anyukádra nem szabad haragudnod a gyengesége miatt. Nem tud mindenki erős lenni. Te szerencsére az vagy. Teremts olyan boldog gyermekkor a lányaidnak, amilyen a tieteké volt, amíg a tragédia el nem kezdődött!

Teljesen átéreztem amit írtál. Én 2008. március 9-én veszítettem el Apukámat 7 év szenvedés után (vastagbéldaganata volt, megjárta a poklok poklát). Március 10-én kellett a kórházba feküdnöm, császármetszésre.

Nagyon nagyon várta az unokája megszületését. Az utolsó napokban ő is félrebeszélt, hallucinált. Meglátott a tv-ben egy kisbabát és boldogan mutogatta, hogy ott a baba! Szerintem azt hitte, megvan az unokája. Nagyon nagyon fáj még most is, nekem is.

Anyukámnak én sem tudok megbocsájtani (nem volt sajnos mellette, sokat bántotta). A Te Anyukád viszont nagyon nagyon szerette Apukádat, bocsáss meg neki ezért....

Abban bízom, hogy mostmár megnyugvást lelt Apukám (ill. a Te szüleid is).

Őszinte részvétem,nagyon erős lány vagy!csodálom a kitartásod,és az erődet!és kérlek ne haragudj Anyukádra!Nagyon szerette Apukádat,nem bírta nélküle!azt hiszem én sem birnám ki a szerelmem nélkül leélni a maradék életemet.

Sok boldogságot Neked,és családodnak!

Őszinte részvétem, de anyukád iránt ne őrizd a haragot a szívedben! Mindig próbáld a pozitív oldalát nézni sajnos ő nem volt elég erős de lehet hogy pont ezért vagy te ennyire erős!

Sok boldogságot a családodnak és neked is!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon meg kellett élned ekkora tragédiát, megkönnyeztem a soraidat :(

Nekem még élnek a szüleim, 73 és 72 évesek, imádom őket, és rettegek az elvesztésüktől :(((

Részvétem, és kívánom neked, hogy az életedben már csak jó dolgok történjenek veled és a húgoddal! Gondolom, mekkora az összetartás közöttetek, hiszen csak egymásnak maradtatok...

Örülök, hogy a párod mellett megtaláltad a boldogságod, és ez maradjon is így :) minden jót kívánok!

Puszi

Szia! Velem is hasonló történt... Azt szokták mondani, hogy az idő majd mindent megold...

Már évek teltek el azóta, de ugyan úgy fáj Anya halála... A halál fájdalmát az idő sem tudja megoldani!A haragot viszont igen! Anya arra tanított, hogy "megbocsájtunk amíg szeretünk" és én ezt tartom mindig a szemem előtt.

Kívánok sok erőt, az "új" családodhoz pedig sok boldogságot!

Részvétem.

Bocsáss meg az édesanyádnak.Kérlek!

Nagyon jó,hogy a sorsod jórafordult.

Részvétem.Nekem 14 évesen kellett apukam halàlä àtélnem.Azota a csalàd széthullott.

Egészséget,hosszu életet kivanok neked,s csalàdodnak.

Részvétem. Nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok a családodnak!

Nekem a dédimamám halt meg 2008-ban és 2009-ben született a lányom. Vizsgaidőszak közepén halt meg, utána alig kaptam ketteseket... Úgy örült volna neki, ha megéli az ükunokája születését. Nagyon hiányzik. :(