Egykék!! Jó vagy rossz volt tesó nélkül a gyerekkorotok? (beszélgetős fórum)

Nekem van egy bátyám, de barátnőim közül van egyke. Mindketten örülnek/tek az "egyeduralmuknak" Az egyiküktől kb. 4 évesen megkérdezték mit szólna kistesóhoz állítólag hisztériása tiltakotott. A másikuk meg csak elvileg egyke , gyakorlatilag van 4 féltestvére, de ismerni sem ismeri őket max képről. ( Na megvan a véleményem az apjáról... csinált 4 gyereket az 3lső nejének aztán nem is érdeik) Ő is örült,hogy egyedül nevelkedett.

Én tesrvér mellett nőttem fel, de mindig mellőzöttnek éreztem magam anyám részéről főleg , meg az ő szüleinek is "egy unokájuk" volt. De ez gondolom egyedi eset lehet.

Régi téma, de engem érdekelnének a vélemények.

A párom nem akar második gyereket, én bizonytalankodom, de én is affelé gondolom a dolgot, hogy ne legyen.Tényleg olyan rossz lesz a gyerekemnek, ha nem lesz tesója, mit gondoltok??

köszi lányok a sok hsz-t:)

meglátjuk mit hoz a sors:)

egyedül is jó lehet lenni ha megfelelő körülményeket teremtjük meg neki és ő is úgy áll hozzá..persze sok mindentől függ majd az élete...

ha meg lesz tesó,akkor úgyis lesz marakodás:P ez alap,és kell h akár egy nagyon jó viszony kialakulhasson!

nagyobbik nővéremmel sokat nem komunikáltunk kicsiként,ő mindig éreztette h ő a rangidős,elég fura szokásai is voltak,anyám kedvence,szent és sérthetetlen! kisebbik nővéremmel egy év van köztünk,folyton verekedtünk,vitáztunk,nem volt egy nyugis napunk,de ez megváltozott..szüleink rossz élete egymás mellé kényszerített minket kettőnket (addigra nagyobbiknak családja lett) és megtanultunk egymás mellett élni,persze vitákkal,csak 2-4napontára csökkent:D

aztán debrecenbe költöztem és amikor hazajöttem férjhez mentem,ő elfogadta a párom és közben én is az övét,vagyis mindig jól kijöttem a barátjával,és a közös felnőttes témák közelebb hoztak...

mára ő a lányom keresztanyja, szinte hetente többször jön hozzánk,van h ritkábban,mert vagy mi vagy ő beteg stb, de közel lakunk, rengeteget találkozunk, és ingyen beszélünk telefonon, ami mondanom sem kell, napi fél óra minimum a semmiről:DDD

szvl kiváncsi leszek mi lesz később pl ha családja lesz stb

nagyobbik tesómmal is elvagyunk, hetente találkozunk átlagosan, de max 2hetente, de főleg a gyerekek miatt(3 van neki már)...

de ha pl szüleink nem lesznek már a nagyobbikkal tuti megbomlik a viszony nagyon ritka találkozásra,már most látjuk:(

ez van...

nekem szerencsére kiadatott a jó tesóból is és a rosszabbikból is...

még jó h kettő van:P

Hat igen,ha az a teso olyan es korban is jo..mint az en peldam mutatja, 10 eves korkulonbseggel manapsag tudnank ertelmesen beszelgetni noveremmel,de most mar akkora a tavolsag, (vagyis sosem volt kozelseg) hogy nem is erzem,lenne noverem! :(

Nekem az unokanoverem volt jo baratno,mint egy testver! 2 evvel idosebb nalam. Tokeletes!

Nekem a gyerekkorom nagyon jó volt, sok baráttal és a szüleimmel is nagyon sokat játszottam. Sok figyelmet kaptam, sztem ez az egyik előnye az egykeségnek, sokat segítettek a tanulásban is. Színes gyerekkorom volt:)

De most 23 évesen nagyon hiányzik egy testvér, akivel megoszthatnám a gondolataimat, mert hát a barátok eltűntek...

Soha nem voltam bulizós és fiúk után járkálós, de sajnos a barátaim ilyenek lettek mire a középsuliba értünk, mások elkerültek messzebb iskolába és ezért egyedül maradtam, szóval most jó lenne egy tesó:)

Jujj ezt nagyon nem ide akartam, véletlen volt bocsánat!

Storno!

Mai Napló címlap:

[link]

A 4. oldalon van egy cikk, miszerint E. Zsuzsa 1 hónapos kora óta hordozza kislányát és be van hozzá vágva ez a kép Hunorral.:-)

Ma voltunk a Híradóban is, végre rám volt kötve Hunor, apa nagyon büszke volt ránk.:-)

ERROR! :D

nem 110 evvel,hanem "csak" 10 evvel idosebb a noverem :D

Sziasztok!

Engem is erdekel a tema..igaz meg nincs babank,de egyre jobban foglalkoztat a gondolat es az is,h majd legyen -e testvere..

Nekem 2 batyam es egy noverem van. A noverem 110 evvel idosebb nalam,semmi emlekem nincs vele,nem emlekszem,h jatszott volna velem. Mikor igenyeltem volna a kozos barbiazast, o mar elesbe akarta gyakorolni a papas-mamast.. :D

2 batyam kettonk kozt van korban. Idosebbrol csak az van meg,amint sulyozozik velem es elveszi a frissen sutott rantottamat,amit eppen magamnak keszitettem. :D Igy kesobb mar megkerdeztem,ha otthon volt es valamit keszitettem,hogy ker-e!

A fiatalabb batyammal jaszottunk neha,de mivel testvereim mind feltestverek vagyunk egymasnak (anyukam tobbszor ment ferjhez) es az en apukammal eltunk, tobbszor en voltam a celtabla. Ertem ezalatt nekem kellett mindig elvinni a balhet,ha a batyamek hulyeseget csinaltak,mert engem kevesbe fenyittett meg apam.

Osszefoglalva: orulok,hogy vannak testvereim,szeretem oket,de nem sok jo emlekem van sajnos!Es nem is nagyon tartjuk a kapcsolatot,bar ugy erzem,szamithatunk egymasra. Pl mikor anyunk rosszul volt,osszedugtuk fejunket,ott voltunk,segitettunk.

De mint minden mas csaladnal,itt is megy az egymas furasa egymas hata mogott. :(

Ezek utan nem tudom,milyen a normalis csaladi idill. :)

:)

Nem teljesen így fogalmaznám meg. (Bár van benne igazság.)

Régen nem éreztem hiányát egy testvérnek, hiszen ott voltak a barátok.

Nem is tudom, akkor szerettem volna testvért vagy sem. Az egykeségnek is van előnye és hátránya is.

Most már néha jó lenne. Hiszen a kisfiamon kívül már csak a szüleim vannak. Ezzel akkor szembesültem, mikor a nagymamáimat elveszítettem egymás után:( Ekkor láttam a szüleimen, milyen rossz nekik (ráadásul Ők elváltak), hiszen csak anyu és én illetve pár évre rá apu és én voltunk egymásnak abban a pillanatban.

Ja, az én családomban jellemző az egykeség. Anyum is egyke, apum is egyke, úgyhogy unokatesóm sincs.

Amúgy egy igazi barátom van, de Őt még késő este is felhívhatom és Ő is engem.

Van viszont olyan ismerősöm is, akit a testvérei átvertek, kihasználtak.

Nagyon jó lehet egy testvér, ha egymáshoz is úgy viszonyulnak, de van ellentétre is példa.

A barátaidat megválogathatod, de a rokonaidat nem:)

nem inkább pont ellenkezőleg, nehezen barátkoztam, keveset beszéltem....de ezt később kb 20 éves korom körül kinőttem, ma már egyáltalán nem jellemző ez rám

De ez nem biztos, hogy azért volt így, mert egyke voltam, lehet csak ilyen volt a természetem....

Az biztos, hogy sok minden függ a neveltetéstől, férjemnek pl van egy húga, de mint ha nem is testvérek lennének, nem járnak össze, csak ha muszáj, ezzel ez erővel lehetne egyke is.

Szerintem is mindenképpen te/ti döntsétek el, hogy tudjátok e vállalni, akarjátok e, ha nem ez miatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. Ez a te életed, így döntöttél.

Egy biztos, én szerettem volna testvért, de soha nem hibáztattam a szüleim ez miatt. Nincs és kész.

Na jó. Én abból a szemszögből közelíteném meg, hogy amink sosem volt, az nem hiányzik, hiszen nem tudjuk milyen is valójában, és ha tudnánk is, az mindenkinél más. Van aki szeret egyke lenni, van aki nem. Van aki szereti a testvérét, van aki nem (aki most hőbörög, hogy olyan nincs, az álszent és hazudik).

A döntés a tiétek a férjeddel. Ha egy gyereknek tudsz boldog, kiegyensúlyozott életet biztosítani, akkor legyen egy gyerek, és hidd el nagyon nagyon boldog élete lesz. Mit garantál egy testvér? Lehet, hogy féltékeny lesz rá és zsigerből ellenérzése lesz felé. Lehet, hogy jól ellesznek. Semmire sincs garancia. Nem fosztod meg őt semmitől, hiszen nem tudja, hogy milyen, ha máshogy van.

elgondolkodtató,így még soha nem gondoltam tesómékra...bár a 2ből egy maradna meg öregkoromra kapcsolatként az fix...

jól írod h nem pótolható a testvéri szeretet,de ha vki egyke nem is ismeri milyen az...nemde?

Én 10 évig voltam egyke, aztán megszületett az öcsém, akivel imádjuk egymást. Soha semmiért nem lennék újra egyke!!!!!!!

Velem a lehető legjobbat tették a szüleim azzal, hogy testvérem született. Mert ha ők már nem lesznek velem, akkor is lesz valaki, aki megmarad nekem belőlük. Szerintem egy ember életében a gyermeke és a testvére a legfontosabb.

Soha nem éreztem, hogy a testvérem miatt kimaradtam volna valamiből, sőt. A testvéri szeretetet szerintem nem pótolhatja semmi sem.

Épp ezért szeretnék még egy babát a Fiam mellé! :)

minden szavadban igazság van:)))))

amúgy sztem sok testvéres ember legalább 10szer gyermekkorában kívánta h bárcsak ne lenne tesója:D

Szia!

Én is egyke vagyok. Arra emlékszem, hogy mindig minden ünnepnapomra (szülinap, névnap, karácsony, mikulás) kistesót kértem tőlük, nem tárgyi ajándékot.(Anyukámnak utánam már nem lehetett gyereke. Persze, ha ezt tudtam volna, akkor nem szenvedtetem őket ilyennel!)

Lényeg, hogy baromi rossz volt egykének lenni, attól függetlenül, hogy sok barátom volt. DE, pl. párom néha még éjjel is felhívja/felhívhatja a tesóját, és szuper barátság ide vagy oda, sosem jutna eszembe olyankor egyik barátnőmet se felhívni! Nem beszélve a testvéri szeretetről, amit csak az tud, akinek van. Mindig irigyeltem!

Az együtt játszadozást, együtt alvást, együtt étkezést, veszekedéseket, mindent!

Még jó, hogy anyukám húgának van egy fia, 8 évvel fiatalabb nálam, mert öregségemre legalább ő lesz nekem!

Egyébként gyönyörű gyerekkorom volt ennek ellenére, szuper szülőkkel/családdal és most is szuper minden, de akkor is és most is, lassan 27 évesen úgy gondolom, hogy valami hiányzott és az egy testvér! Pár évesen megfogadtam, hogy nekem 2 gyerekem lesz és ehhez tartom magam, bármi legyen! Ember tervez...