Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egyedül várni a kisbabádat... fórum

Egyedül várni a kisbabádat... (beszélgetés)


1 2
44. bettike2007 (válaszként erre: 1. - Wanda8)
2010. dec. 20. 13:07
Barátnőm járt így igaz ő nem járt az apukával,egyedül várta a picit de sajnos őt is elvesztette..
43. wanda8
2010. dec. 20. 13:02
Sziasztok!Most láttam mennyien jártatok vagy jártok az én cipőmben...Mára nekem már férjem van,aki annak idején elhagyott...de aztán megbánta...és azóta imád minket.Jó érzés,hogy van egy társam,ha meg is kellett eleinte szenvedni.....
2009. dec. 18. 10:55
Sziasztok!!! Én 12 hetes terhes vagyok! Teljesen egyedül,19 évesen. Én annyira szerettem volna ezt a kisbabát, hogy jobban mint bármi mást! Amikor a drága apukának elmondtam (együtt sem voltunk akkor) azt mondta, hogy ő nem ideges, olyan mintha örülne neki,és simogatta a pocimat... Azóta beszélni sem lehet vele. Nem jelentkezik,nem ér rá,kivan kapcsolva a telefon,állandóan iszik meg bulizik. Szörnyű... Nem tudom mit kezdhetnék vele, mit mondhatnék neki hogy másképp lássa és csinálja a dolgokat. Nagyon fáj, hogy ezt csinálja, de már néha az van a fejemben, hogy ha ennyire nem érdekli, és csak bánt ezzel minket, (mert állandóan sírok meg ki vagyok akadva tőle) nem fogom ennek kitenni később sem a picit. Mivel az állandó ivászat az már nem kis dolog, és félek amikor megszületik részegen követelőzni fog vagy valami. Bár jelen helyzetben ezt ki nem nézem belőle, mert cseppet sem érdekli a dolog hiába azt mondta igen. Nem értem egy férfit hogy nem érdekelheti a saját pici babája?????!!!! :'(
41. szandra23 (válaszként erre: 39. - Tündérke23)
2007. dec. 21. 23:39
Szia Tunderke!en is hasonlo helyzetben vagyok mint te csak en mar tiz hetes terhesen es meg mindig nem tudom mit csinaljak.az en "volt"parom kategorikusan elutasitotta a babat de en szeretnem megtartani es szeintem meg is fogom!lehet butasagnak hangzik de jo par honapig meg tudok dolgozni (eddig a parom tartott el) azutan meg majd lesz valahogy.tudom ez nem hangzik vmi esszerunek de en nagyon szeretnem ezt a kisbabat es ugy gondolom meg tudom oldani vmilyen uton modon a felneveleset egyedul
2007. okt. 28. 00:11

Sziasztok!

Már a várandóságom alatt tudtam, hogy valami nincs rendbe a házasságommal, megszületett a kisfiam, két hetes volt, amikor a párom telefonját felvettem és egy nő bemutatkozott, hogy Ő a férjem szeretője!Hoppá!Hét hetes volt a fiam amikor összecsomagoltam egyszer késő este és eljöttem vele otthonról, a férjem megfenyegetett, hogy a gyereket nem vihetem, nem akarta oda adni, én mehetek a pi...szószerint, egy hét sem telt el a barátnőjét odaköltöztette a közös házunkba!!!!Nem nevezem ezeket embernek....

39. Tündérke23 (válaszként erre: 16. - Bb1977)
2007. okt. 27. 18:12

Szia bb1977!


Hasonló helyzetben vagyunk.Még csak 5 hetes terhes vagyok.Megbeszéltük a párommal, hogy nem vállaljuk a babát, de igazából én mégis szeretném, viszont Ő a"nem" kifejezést és véleményt tartja makacsul. Ma próbálok vele beszélni arról, mégis megtarthatnánk.

Vállalnám egyedül is, de nem tudom, hogyan tudnám eltartani.Remélem ebben tud valaki segíteni!

Szia,sziasztok!

38. puli1 (válaszként erre: 1. - Wanda8)
2007. okt. 24. 04:43

Szia!Hat en nem is tudom felfogni hogy mit erezhetsz??De az biztos hogy annyi ossze vagy torve hogy az hihetetlen.En 9 hetes vagyok,es amikor megmondtam a paromnak hogy babank lesz,akkor annyira boldog volt,mint meg szerintem eletebe soha.Annyira szeret,es mellettem van,hogy en tenyleg nagyon szerencsesnek erzem magam,es elvezem a terhessegem minden pillanatat.De az elejen,egy kicsit feltem ettol az egesz baba tematol,es ha o nem igy viselkedne,ha csak egy kicsit is latnam hogy nem erdekli a dolog,akkor elvetetnem,mert egyedul nem lennek kepes ezt a 9 honapot vegig csinalni,ha tudnam hogy senki nincs mellettem aki szeret.

De a baba a tied lesz!!!!Es a gyereknek az anya mellett a helye!!Csak gondolj arra hogy milyen ember volt,hogy csak igy lepattan!!?Miert,feltette a szabadsagat???Szerintem nagyon fogja o ezt meg banni!!Vissza kapja asorstol hogy egyedul hagyott,te meg majd ne aggodj talalsz egy jo psit aki imadni fog teged gyerekestul,mindenestul.De azert tenyleg nagyon sajnallak,meg a hideg is kiraz ha arra gondolok hogy a parom most csak ugy kisetalna az eletembol,azok utan hogy mennyi tervunk volt.De hat ha az exed nem akar buszke apa lenni akkor huzzon el,te meg majd leszel helyette is buszke anyuka.Hat tarts ki,es minden jot!!!!

37. dogiz (válaszként erre: 35. - TM)
2007. aug. 21. 08:37
Lehet, hogy a kismama vágyott erre a pici babára, nem csak "fegyverként" akarta felhasználni. Biztos a gyereknek sem mindegy, h. mindkét szülő neveli-e fel, de azért nem kell a mamát hibáztatni, nem biztos h. a legjobb megoldás a terhességmegszakítás lett volna.
36. Teráz (válaszként erre: 1. - Wanda8)
2007. jún. 17. 00:59

Ez egy nagyon kemény helyzet...nagyon sok erőt és

kitartást,türelmet kívánok neked az elkövetkező 20 évre !!! Bízz benne ,hogy hamarosan megtalál az igazi SZERELEM !!!

35. TM
2007. jún. 17. 00:04

Sziasztok! Érdekes a fórum.


Adry72: egyetértek veled abban, hogy nem mindegy, hogy milyen körülmények között fogant meg a gyermek.

Nekem van egy házaspár ismerősöm. A kapcsolatuk láthatóan elkezdett romlani. A csaj úgy próbálta magához láncolni a srácot, hogy teherbe esett. A férje a terhességmegszakítást látta a legjobb megoldásnak, pedig már vágyott egy gyermekre és imádja a gyerekeket, de tudta, hogy nincs jövője a kapcsolatuknak. A csaj erről hallani sem akart. Megszületett a baba, már lassan fél éves és éppen válnak.

Itt a csajt ítélem el és nem a férjét. Főleg azért, mert szegény kisgyereket használja fegyverként.

34. Adry72 (válaszként erre: 31. - Zöldegérke)
2007. máj. 22. 07:55
Hidd el nekem ,nem tudják!!! Egy pasi sem azzal kezdi,hogy van egy terhes párom.........lefekszel velem!?
33. Adry72
2007. máj. 22. 07:53

Megértem mindenki felháborodását,és én is elég feminista vagyok, de azért az sem mindegy,hogy milyen körülmények közt történ ez a z elhagyás!!!

Ha a babát közösen vállaltátok akkor mélyen elítélem a gyermeked apját Wanda! Viszont hallhattatok már olyan esetről is amikor a nő rendezte úgy ,hogy teherbe essen,hogy ezzel magához kösse a pasit csak esetleg ez nem jött össze!!! Na én az ilyen esetekben nem tudom elítélni a pasit a nő csak magának köszönheti ,ha magára marad.Hisz tudjátok: Aki másnak vermet ás....

De hangsúlyozom Wanda ezt nem Rád értem hiszen a körülményekről ami Nálatok megelőzte a szakítást semmit sem tudok!!!!!!!!

32. zöldegérke (válaszként erre: 2. - Wanda8)
2007. máj. 22. 06:17

Kedves wanda8!

Biztosan nehéz lelkileg feldolgozni ezt az óriási csalódást, ráadásul egy extra szenzitív állapotban. Egy biztos. TE ott vagy a kisbabádnak és csak TE! És Ő bízik benned, hogy amikor kibújik a pocakból egy boldog arc néz majd rá.


A párod megfosztja magát egy csomó mindentől. De emiatt sose legyen lelkiismeretfurdalásod és főleg sose keseredj el. Késő lesz, mire rájön.

Addigra- remélhetőleg - megtalálod azt az embert, aki tisztel, szeret és biztonságot nyújt a picidnek és Neked.

2007. máj. 22. 06:12
Számomra ezek a történetek megdöbbentőek. A szemét pasikon túl az is kérdés számomra, hogy milyen lelkületű az a nő, aki egy olyan férfi ágyába bújik, akinek a párja gyermeket vár? ( Persze, ha tudja...) És ha nem tudja, akkor mire számít? Hisz a pasi már hazugsággal kezd.
2006. dec. 11. 18:04

Az én történetem is kicsit hasonló. Mi is terveztük a babát, egészen addig a párom is örült neki, amig el nem kezdtem gömbölyödni. Utána már nem kellett a gyerek sem, én sem.

7 hónapos terhes voltam, amikor elment a Balatonra /nyári időszakra/ "dolgozni".

Julius 4-én szültem meg a fiamat, akiről az apja azt sem tudta, hogy megszületett, csak rá pár napra hivott fel, hogy hogy vagyok.

Legelőször szeptember 15-én látta, akkor is ugy jött haza, hogy a barátnőjétől jött meg.

A gyerekre ránézett és csak annyit mondott, hogy szép ez a gyerek.

Szóval nem huzom tovább a történetet ezután 2 héttel kiraktam a szürét. Azóta is egyedül nevelem a gyereket.

Ennek immáron több mint 10 éve, azóta nem látta a fiát, egy fillér gyermektartást nem fizet.

Most folyik egy perünk, ahol a szülői felügyeleti jog megvonása a per tárgya.


Csak annyit tudok mondani neked Wanda, hogy kitartást és sok erőt kivánok.

29. d9a5cac94b (válaszként erre: 27. - Hheni)
2006. dec. 11. 17:07
Szorítok, hogy minden rendben legyen :)
28. d9a5cac94b (válaszként erre: 27. - Hheni)
2006. dec. 11. 17:05

Szia!


Édesanyám 33 évesen lett terhes kishúgommal, a pasas otthagyta egy másik nőért, aki fiatalabb volt. Ráadásul az utcára kerültünk, én 11 voltam, össz vagyonunk 2 zsák ruha volt. Anyukám takarított, mindenféle munkát elvállalt, és mindezek ellenére megtartotta Csengét. Ma egy imádnivaló 10 éves gyönyörű kis hölgy. Ja, és azóta van saját házuk!

Hogy miért írom ezt le? Mert mindig van másik megoldás :) Lehet, hogy nehezebb, de hidd el, megéri!

27. hheni
2006. dec. 11. 14:41

Sziasztok!

Látom vannak itt hozzám hasonló problémákkal küzdő nők. Engem 2 hónapos terhesen 4 év után hagyott el a párom egy másik nőért. Már bejelentkeztem terhességmegszakításra, de bevallom nem tudom ez e a jó megoldás. Egyelőre úgy érzem, nincs más választásom, nem merem egyedül vállalni a babát pedig már 30 éves vagyok.

26. bb1977
2006. nov. 27. 15:35

Köszönöm D.!!

Igen, valahogy én sem érzem még a világ végét:-D


Jó hetet mindenkinek!


B.

25. Darien (válaszként erre: 24. - Bb1977)
2006. nov. 27. 07:50

Kedves B!


Tényleg nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen. A volt párod pedig nem tudja, hogy mit veszít. Tudom, ez kegyetlen lecke, de van/lesz valaki, aki őszintén és tisztán szeretni fog.


D.

24. bb1977
2006. nov. 25. 18:51

Jó estét Mindenkinek!


Köszönöm a bíztató szavakat! Az üzenetem óta több, mint 2 hét eltelt. Jövő héten újra megyek az orvoshoz, de ezúttal már nem a terhességmegszakítás miatt, hanem, hogy az egészséges terhességemről beszéljünk. A volt párom azóta sem jelentkezett, valószínüleg így szándékolja bizonyítani, hogy rá ne számítsak semmiben. Röhely, és egyetértek Dariennel, azaz, hogy ilyenkor derül ki mindenkiről, hogy milyen ember is valójában. Illetve, hogy részéről nem volt komoly elszántság kettőnkkel kapcsolatban. Ha nem is éltünk volna le egy egész életet együtt, én a babacsek kedvéért most mindent megtettem volna a kapcsolatunkért. Fel a fejjel mindenkinek!Magamnak is persze...:-))

Jó hétvégét!


B.

2006. nov. 24. 20:24

MIÉRT?

Találgatni tudok csak,: a pasikról annyit,hogy 38 év körüli szinte mindegyik.Tehát még nemis éretlen"fiatalok".

Tényleg olyan mintha a felelőségtől rémülnének meg.Egyre nagyobb terhelést hárítanak át ránk nőkre.

22. Darien (válaszként erre: 21. - Brigo75)
2006. nov. 24. 09:29

A kérdés nemcsak Brigo75-nek szól, hanem mindenkinek, akinek van gondolata róla:


"Érdekes,hogy egyre több barátnőm kerül ilyen helyzetbe,."


Szerintetek miért van ez? (Én is ezt látom egyébként.)

2006. nov. 24. 09:04

Szia Mindenkinek!

Végig olvastam a fórumot,nemis tudom , félelmetes de ...

Szóval valamikor régen volt 1érzésem, amit akkor megosztottam anyukámmal, ő azt válaszolta, hogy amiben tud segít. A lényeg: mindíg is volt 1 olyan érzésem, hogy én egyedül "apa" nélkül fogok gyereket válalni.Mivel a kapcsolataim igen rövid ideig tartanak és elmúltam 31 egyre jobban erősödik benem ez az érzés.Biztos nemlesz könnyű, viszont ott lesz a gyerek aki a tiéd aki belőled van!Ha meg össztejön 1 családszerető pasi az hab a tortán.Érdekes,hogy egyre több barátnőm kerül ilyen helyzetbe,.

20. Darien
2006. nov. 21. 15:00

Kedveskéim, annyira feldühített, amit ezekről az embernek is alig-alig nevezhető féregkezdeményekről írtatok (ne haragudj, Hoxa, remélem, ezzel nem sértettem meg a szabályokat), hogy még most is remegek a haragtól. Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen!?


Megmondom őszintén, én is vállalnám a kisbabát, ha a társam úgy döntene, hogy neki jobb nélkülünk, mert ebben a helyzetben biztosan megmutatkozik egy férfi igazi személyisége. És ha elég gyáva és önző ahhoz, hogy megfutamodjon, akkor bizony nem való apának.


Remélem, hogy mindenki, akinek át kell / kellett mennie ezen a megrázkódtatáson sok boldogságban részesül majd. Én mindenesetre ezt kívánom Nektek! Sok erőt, boldogságot és jó egészséget!

19. wanda8
2006. nov. 7. 18:11

Sziasztok!



Nagyon örülök a babanak!Hihetetlen erőt ad!

2006. nov. 7. 15:11
Én akkor is vállalnám mindenképp, ha a férjem lelépne. Nagyon nehéz lenne, mert nincs segítség, de a gondviselés biztos meghozná a megoldást. BB1977, wanda fel a fejjel! Örüljetek a kisbabának!
17. wanda8
2006. nov. 7. 14:34

Szia bb1977!


Nem lesz könnyü,de megfogod csinálni,s a gyermeknél nem lesz nagyobbb örömöd!Fantastikus érzés lesz ahogy majd mocorog a hasadban!S egyre biztosabb leszel abban,hogy jól döntöttél!

Én is egyedül maradtam,csak az a különbség,hogy mi együtt vállaltuk,akartuk Őt!CSak a volt nő közbejött és a párom elment.De enm eksergek,mert a babám itt növöget a hasamban!

16. bb1977
2006. nov. 7. 14:26

Szép délutánt!


Gyorsabban rátaláltam erre az oldalra, mint gondoltam volna. Sajnálatos, hogy léteznie kell, de jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a világban a problémájával.

Ma voltam hüvelyi ultrahangon és 7.hetes terhességet állapított meg az orvos. 2 hete még abortuszt fontolgattunk, de nemrég eldöntöttem, hogy az "apuka" kedvéért nem vetem magamat és a kicsit egy ilyen beavatkozás alá. Tegnap este mondtam el a döntésemet, amire válaszképpen a párom feldúlva és dühöngve elrohant tőlem. Tisztában volt vele, hogy én már nem védekezem, de most az abortuszt találta egyértelmü megoldásnak a "problémára". Csalódott vagyok ő miatta, de a baba iránti örömöm ennél sokkal nagyobb még úgy is, hogy az egyedüllétre nem számítottam. 30 éves leszek januárban és 30 évesen leszek anyuka is! Félek kicsit, hogy jól döntök-e. A baba miatt..


üdv mindenkinek!

Bea

15. csbk
2006. nov. 5. 11:08

Sziasztok!

Azt hittem, hogy 1,5 évvel ezelőtt, egyedül voltam a problémámmal. De olvasom, hogy egyre jobban h.....nek a ffiak.10 évig "imádott" a férjem. Vagyis ezt mondogatta minden "alkalommal". Aztán (1,5 éve) egyik napról a másikra elköltözött, mondván már nem szerelmes belém. 5 és fél hónapos terhes voltam a második kicsinkkel. Ő azóta is, azzal a most már 20 éves lánnyal van. MEgváltozott az életünk? Igen, mondhatom. Most már legalább foglalkozik a nagyobbik (5 éves lesz decemberben) fiúnkkal (3,5 évig nem vitte sehová, mert csak a saját testével foglalkozott, edzett állandóan), a kicsi igaz nem érdekli, de néha megpuszilja. Nem kötődnek,de nem számít, most legalább is.Visszamentem dolgozni, tanulok, és azzal vagyok elfoglalva, hogy a 2 gyönyörű kisfiamnak mindent megadjak. Persze 1-et nem tudok, de egy ilyen Apát nem kívánok senkinek sem. Egyet viszont sajnálok, azt a szerencsétlen lányt, Aki nekem a szabadságot hozta.Még nem tudja, hogy kivel kezdett.Szerncsére nekem nagy a családom, így Mindenki segít. Wanda , Neked sok kitartást, szükséged lesz rá, és ne sajnáld, hogy elment! Valószínűleg fel sem fogta, hogy Kit (Kiket) veszített el.

Kriszta

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook